Sziasztok!
Lányok, köszönjük a sok dícséretet, átadom Boginak!
Zizi, szerintem egyáltalán nem gáz, hogy így próbálod megoldani az alvás mizériát, sőt, ez teljesen normális. A védőnőm engem már az elején felkészített, hogy lesz, amikor csak ilyen "drasztikus" megoldás működik csak, de ez az ő érdeküket szolgálja. Ráadásul most már gondolnod kell a kistesóra is.
Hajrá, kitartás!
Zita, hát igen, egyre inkább érzem, hogy borzasztó nehéz lesz a bölcsi dolog, talán, ha Anyu tud majd vigyázni rá, akkor valamivel könnyebb lesz elviselni, hogy nincs mellettem egész nap. Ráadásul jön majd a cégnél a szokásos nyomás, stressz és egyéb jópofaságok... meglátjuk, hogy bírjuk majd. Talán az majd javít a helyzeten, hogy tudom, délután Bogi vár itthon.
Millye, nem értem, miért nem ment át a privi, pedig 2x is megpróbáltam. Én megkaptam a Te üzenetedet, nagyon köszönöm a recepteket.
1-2 óra alatt meg tudsz csinálni egy ilyen szép tortát? Tényleg nagyon ügyes vagy. Én még egy muffinnal is legalább 1 órát szöszmötölök... Persze, amikor gyakrabban tudom gyakorolni a sütést, akkor azért gyorsabb vagyok, de egy ilyen szebben díszített sütivel azért egy-egy estét szoktam eltölteni. Nagyon várjuk a fotót!
Caramel, egyáltalán nem gond, ha nem nála történik az első vizsgálat. Volt olyan ismerősöm több is, akik félidő környékén mentek át a dokihoz más orvostól. Ha az első viszgálat nem nála történik, azzal semmi baja nem lesz, Te pedig megnyugtathatod magad, hogy minden rendben.
Majd mindenképp jelentkezz, hogy mi a helyzet!
Engem egyszer szúrt le a doki, amikor máshoz mentem, de az teljesen más helyzet volt. Az 5. hét környékén ébredtem egyszer erős fájdalomra és bementünk a Szent Imrébe, mert lakhely szerint oda tartozunk. 20 percig senki nem szagolt felém az ügyeleten vetélés gyanúval, majd további fél órát ültünk a nőgyógyászaton, miután egy bunkó doki nagy kegyesen elkezdett foglalkozni velem. Első terhesség, vetélés gyanú, persze én meg azt sem tudtam, mi történik. Jól megríkatott és kb. lehülyézett. Na ezután Szuromi azt mondta, hogy nem oda tartozom, hanem a Jánosba, eszembe ne jusson többé a Szent Imrébe betenni a lábam. Persze a leszúrást viccesen értettem.
Kati