Sziasztok!
Látom megtudtátok a hírt.
Az eredeti sms-em nem ilyen tőmondatos volt, aki ott feltette picit rövidített, de persze ez a lényeg
37. héten fordult farosba ez a leányzó, aztán haránt is volt, de fejecske nem került alulra többé. Múlt pénteken hajnal negyed5-től voltak rögtön 3-4 perces fájásaim, mire fél7-re a kórházba értünk bő 4 ujjnyira nyitva voltam ezért sürgősen mentünk a műtőbe, mert a popsi is magasan volt elérhető és a lába is belógott a babának, ami veszélyes helyzet.
Műtét közben nagyon féltem, nem volt egy jó élmény, de amikor megláttam a kisbabámat, tényleg megszűnt a világ. Igaz kis izgalmat okozott, hogy amikor kiadták az ablakon a babát a csecsemősnek, a férjem elájult a kiáramló intenzív kórház szagtól, jó nagyot koppant szegény, de érezte így előtte kiment és aztán rögtön fel is állt.
A 8 óra mozdulatlanság rossz volt, a fájdalom elviselhető, 2-kor már zuhiztam és este már olyan jól éreztem magam, hogy amikor megkérdezték maradjon-e éjszakára a baba, én kértem.
Alíz nagyon édes baba, ügyesen szopizik, ezzel nem lesznek gondok, mint anno Blankával. Jobban is alszik eddig még...
Blankát kicsit megviseli a dolog, vannak nagyobb dühkitörések, de ez még csak a 2. napunk itthon.
Gyerekorvos viszont szívzörejt hallott Alíznál, remélhetőleg ártalmatlan és elmúlik, de mennünk kell kardiológiára.
Dióhájban ennyi.
gyönyörűségesek a gyerekek!!
Titti, nagyon szorítok, várjuk a híreket.
Rékus, neked is, hogy mihamarabb összejöjjön a babó.
Cas, örülök, hogy tetszik az új munka és még energiákat is felszabadít, igazán ritkaság ez manapság. Nem emlékszem, nálatok volt valami féltékenység Sebi részéről, amikor Csillával hazamentetek?
Puszi mindenkinek, majd jövök képekkel is.
Szilvi