Sziasztok!
Alizanyu, nagyon sajnálom, hogy ilyen "élményeid" voltak.
Az, h nem sikerült az érzéstelenítés simán lehetséges. Anyukámnak sem sikerült anno a szülés alatt, 3x próbálták meg, de vagy egyáltalán nem sikerült, vagy féloldalas lett. Igaz, hogy ez 26 évvel ezelőtt volt, de a Péterfyben, ami már akkor profi szinten űzte ezt a dolgot.
Nekem is császáros lett Sára, fájásgyengeség miatt. Az anyai érzések nekem kb 3 hónap után kerültek elő. Addig úgy éreztem, ahogy te. Elláttam a babát, mert ez volt a kötelességem. De pl. féltem egyedül maradni vele. Ennek ma már szerencsére smmi nyoma sincs.
Ehhez viszont az kellett, hogy elfogadjam, hogy a császár nélkül esetleg beteg babám született volna, és, hogy elfogadjam, hogy vannak akik szülés előtt és alatt szenvednek meg a babájukért ( gondolok itt a hüvelyi szülésre) és vagyunk mi, akik meg a szülés után .
Hisz az a kb 1 hét, amit a császár után szenvedünk, sztem pont felér egy 30 órás vajúdással simán.
Örülj a babádnak, szeresd nagyon, és fogadd el magad, (és a szülésedet).Hidd el, ezek után ő is el fogja fogadni az ölelésedet.
Új privát üzeneted érkezett!
2008.09.05 09:44
És ha már iylen hosszan sikerült "beköszönnöm ", jöjjön a kérdés, amiért valójában jöttem 
Nem tudom, tudtok-e segíteni nekem, de hátha.
Sára 2004-ben született császárral, 2 hét túlhordással,2 sikertelen próbaindítás után, 6 órás állandó oxitocin infúzió után (infúzió nélkül 0 fájással) .
Felmerült, h vállalkozunk a 2. babára. Én már simán elfogadtam a programozott császárt, nem is harcol ellene a lelkem. VISZONT, a programozott császár előtt, ha jól tudom van "programozott" vajúdás, hogy a babának jobb legyen. De, ezt oxitocinnal csinálják, ami hegszétváláshoz vezethet. Akkor hogyis van ez? Valakinek van tapasztalata?
köszi, Léna
Nem tudom, tudtok-e segíteni nekem, de hátha.
Sára 2004-ben született császárral, 2 hét túlhordással,2 sikertelen próbaindítás után, 6 órás állandó oxitocin infúzió után (infúzió nélkül 0 fájással) .
Felmerült, h vállalkozunk a 2. babára. Én már simán elfogadtam a programozott császárt, nem is harcol ellene a lelkem. VISZONT, a programozott császár előtt, ha jól tudom van "programozott" vajúdás, hogy a babának jobb legyen. De, ezt oxitocinnal csinálják, ami hegszétváláshoz vezethet. Akkor hogyis van ez? Valakinek van tapasztalata?
köszi, Léna
2008.09.05 22:32
Kedves nuska!
Én úgy tudom, hogy minden terhesség más. Lehet, hogy a második babóval teljesen más lesz minden. Te választottad a programozott császár lehetőségét?
Neked is ajánlom a császár után normál szülés topicot, ott biztosan találsz majd választ a kérdésedre a régebbi hozzászólásokban, vagy szerintem bátran kérdezd meg újból!
Egy nem mostani - kicsit régebbi - kismamának volt egyszer hosszabb témája a császár. Sajnos én nem tudom idézni a választ a kérdésedre, mert ez egy összetettebb dolog. Lehet, hogy neten is rajta van a cikk.
üdv
boraklata
Én úgy tudom, hogy minden terhesség más. Lehet, hogy a második babóval teljesen más lesz minden. Te választottad a programozott császár lehetőségét?
Neked is ajánlom a császár után normál szülés topicot, ott biztosan találsz majd választ a kérdésedre a régebbi hozzászólásokban, vagy szerintem bátran kérdezd meg újból!
Egy nem mostani - kicsit régebbi - kismamának volt egyszer hosszabb témája a császár. Sajnos én nem tudom idézni a választ a kérdésedre, mert ez egy összetettebb dolog. Lehet, hogy neten is rajta van a cikk.
üdv
boraklata
2008.09.08 11:18
Sziasztok
Málna
nekem 3 császárom volt!
mire vagy kíváncsi??
Léna
Először is tetszik aneved!Ha Zalán lány lett volna akkor Léna lett volna!
Második császár az még nem programozott!
A harmadik igen!!!
A hegszétválásról pedig tudnék neked beszélni
Pedig nekem nem indították!)Annyi mindentől függ!de ha normális dokid van akkor úgyis nézi a hegvastagságot!
Málna
nekem 3 császárom volt!
mire vagy kíváncsi??
Léna
Először is tetszik aneved!Ha Zalán lány lett volna akkor Léna lett volna!
Második császár az még nem programozott!
A harmadik igen!!!
A hegszétválásról pedig tudnék neked beszélni
Pedig nekem nem indították!)Annyi mindentől függ!de ha normális dokid van akkor úgyis nézi a hegvastagságot!2008.09.08 11:42
Alziza, köszi 
Igazából tudom, hogy lenne esély a normál szülésre, de nem vonz ez a lehetőség annyira, mint amennyire félek attól, hogy megint nem indul be magától, megint fekhetek órákat infúzióhoz szögezve, és magától a hegszétválástól.
És van egy nevettségesnek tűnő félelmem. Sokan mondták már, h nem így lesz, de sajnos félek attól, hogy esetleg szorosabb, másabb kötődésem lesz a második baba felé (a normál szülés miatt), mint Sára felé.
Tudom, hogy hülyeség, még senkivel sem sikerült ezt megértetnem, de magamat sem sikerül meggyőznöm az ellenkezőjéről.
Szóval én teljesen ki vagyok békülve a császárral. Csak az elötte lévő "vajúdtatással" kapcsolatban nem látok tisztán még
Igazából tudom, hogy lenne esély a normál szülésre, de nem vonz ez a lehetőség annyira, mint amennyire félek attól, hogy megint nem indul be magától, megint fekhetek órákat infúzióhoz szögezve, és magától a hegszétválástól.
És van egy nevettségesnek tűnő félelmem. Sokan mondták már, h nem így lesz, de sajnos félek attól, hogy esetleg szorosabb, másabb kötődésem lesz a második baba felé (a normál szülés miatt), mint Sára felé.
Tudom, hogy hülyeség, még senkivel sem sikerült ezt megértetnem, de magamat sem sikerül meggyőznöm az ellenkezőjéről.
Szóval én teljesen ki vagyok békülve a császárral. Csak az elötte lévő "vajúdtatással" kapcsolatban nem látok tisztán még
2008.09.08 12:21
Léna
Először is:a félelmed nem nevetséges,de szerintem alaptalan! Nem ezen múlik!!!!
A második császárnál azért biztos,h vajúdni "kell".Bár a legtöbb esetben állt.megcsászároznak,azért hagynak vajúdni!
De azért ki lehet bírni!
Nekem az első szülésem előtt már tudtk,császár,mert faros volt,mégis vajúdtam
A másodiknál bár az akkori dokim befektetett,de görény módo eltűnt amikor behívták volna,így 9 és fél órát vajúdtam.Akkor lett a hegszétválásom!Ill. "csak" elkezdődött!
De nyilván normál esetben nem hagyják az embert ennyit vajúdni.
Először is:a félelmed nem nevetséges,de szerintem alaptalan!
Nem ezen múlik!!!!
A második császárnál azért biztos,h vajúdni "kell".Bár a legtöbb esetben állt.megcsászároznak,azért hagynak vajúdni!
De azért ki lehet bírni!
Nekem az első szülésem előtt már tudtk,császár,mert faros volt,mégis vajúdtam
A másodiknál bár az akkori dokim befektetett,de görény módo eltűnt amikor behívták volna,így 9 és fél órát vajúdtam.Akkor lett a hegszétválásom!Ill. "csak" elkezdődött!
De nyilván normál esetben nem hagyják az embert ennyit vajúdni.
2008.09.17 21:40
Sziasztok!
Köszi mindenkinek a biztató szavakat! Mostanra, kb. 1 hónap alatt eljutottam odáig, hogy kerestem egy helyet, ahol talán öszekapnak kicsit. Ez volt az első lépés, a következő az lesz, hogy talán felemelem a telefont és fel is hívom őket...remélem ez nem fog újabb egy hónapba telni, márcsak azért sem, mert a pocsék idő beköszöntével a depim is újult erővel támad.
Annácska amúgy mostanában kisé bújósabb, de azért nem viszi túlzásba!
Most keresek egy dokit, aki nem zárkózik el a császár utáni természetes szüléstől. Bár ha a következő baby is faros lesz, újfent ráfaragtam...! Állítólag a medencevégű fekvés is ismétlődhet nagy valószínűséggel, az anyai medence deformitása miatt. Klassz, nem?
Köszi mindenkinek a biztató szavakat! Mostanra, kb. 1 hónap alatt eljutottam odáig, hogy kerestem egy helyet, ahol talán öszekapnak kicsit. Ez volt az első lépés, a következő az lesz, hogy talán felemelem a telefont és fel is hívom őket...remélem ez nem fog újabb egy hónapba telni, márcsak azért sem, mert a pocsék idő beköszöntével a depim is újult erővel támad.
Annácska amúgy mostanában kisé bújósabb, de azért nem viszi túlzásba!
Most keresek egy dokit, aki nem zárkózik el a császár utáni természetes szüléstől. Bár ha a következő baby is faros lesz, újfent ráfaragtam...! Állítólag a medencevégű fekvés is ismétlődhet nagy valószínűséggel, az anyai medence deformitása miatt. Klassz, nem?
2008.09.17 23:11
Kedves alizanyu!
Nagyon drukkolok, hogy minden okés legyen és megnyugodjál!
Bízom benne, hogy megoldódik minden és stresszmentesen, nyugodtan, bátran várhatod a következő kisbabádat!
Egyébként mindenkinek és magamnak is ezt kívánom! (mármint az aggódásmentes következő várandósságot - az én esetemben kicsit később, még várunk
Jó lenne, ha pörgősebb lenne ez a topic!
Én szívesen beszélgetnék veletek!
üdv
borakata
Nagyon drukkolok, hogy minden okés legyen és megnyugodjál!
Bízom benne, hogy megoldódik minden és stresszmentesen, nyugodtan, bátran várhatod a következő kisbabádat!
Egyébként mindenkinek és magamnak is ezt kívánom! (mármint az aggódásmentes következő várandósságot - az én esetemben kicsit később, még várunk
Jó lenne, ha pörgősebb lenne ez a topic!
Én szívesen beszélgetnék veletek!
üdv
borakata
2008.09.19 11:40
sziasztok!
Alziza igaziból téged kérdeznélek én is túl vagyok 3 császáron és a mai napon teszteltem egy pozitívat...persze nem terveztük...Te be mernéd vállalni? tudom, persze az orvosom dönt, vele vasárnap beszélek, de kicsit szétcsúsztam...
10 éve, 9 éve és 8 hónapja császároztak
a válaszod előre is köszönöm!
Alziza igaziból téged kérdeznélek
én is túl vagyok 3 császáron és a mai napon teszteltem egy pozitívat...persze nem terveztük...Te be mernéd vállalni? tudom, persze az orvosom dönt, vele vasárnap beszélek, de kicsit szétcsúsztam...
10 éve, 9 éve és 8 hónapja császároztak
a válaszod előre is köszönöm!
Donát 10 éves
Dóra 9 éves
Dóra 9 éves
2008.09.21 17:13
Szia alizanyu!
Először is köszönöm, hogy reagáltál a hozzászólásomra!
Én benne vagyok a randiban!
Mióta megszületett a kisfiam, szinte nincsen olyan nap, hogy ne jutna eszembe a születése. Sokat foglalkoztat a dolog, még mindig sok kérdés kavarog bennem. Gyakran arra gondolok, hogy túl sokat jár az eszem a témán. De ez van. Most éjjel is azt álmodtam, hogy ikreim születtek természetes úton.
Még várunk a következő bébivel, de sokszor belegondolok abba, hogy milyen lesz a következő várandósságom és szülésem. Írásaidból kiderült, hogy Te is tartasz a következő terhességtől. Szerintem a császárosok közül sokan vannak vele úgy, hogy kifejezetten félnek, tartanak a császár után még egy császártól, pláne természetes szüléstől. Jó lenne feloldani ezeket a félelmeket, kétségeket. Együtt biztosan könnyebb lenne kibeszélni a félelmeinket, problémáinkat ezzel a témával kapcsolatban. Örülnék, ha mások is bekapcsolódnának a beszélgetésbe, de megértem azt is, ha nem, hiszen ez egy eléggé intim téma.
Kifejezetten jó lenne, ha alziza is hozzászólna, mert - ha fentebb jól olvastam - neki van a legtöbb tapasztalata ezen a téren.
Alziza, benne vagy?
Sok kérdésem lenne....Te biztosan tudnál rájuk válaszolni. Pl. azt írtad, hogy tudnál beszélni a hegszétválásról...szerintem sokunkat érdekelné a mondandód. Persze, ha van energiád rá...
Alizanyu!
Írtad, hogy nagy lépést tettél meg a császár lelkiekben való feldolgozásában. Megosztanád, hogy hogyan?
Üdv itt közöttünk vorosbegy! A Te eseted igazán izgalmas! Nekem eddig egy császárom volt, de amikor megkérdeztem az orvosomat, hogy mikor jöhet a következő, nekem azt mondta, hogy bármikor. Persze nekem nem volt előtte 3 csaszi...
Kíváncsi vagyok hogyan alakul a sorsod, és alziza válaszára is!
Üdv mindenkinek! További szép vasárnap estét!
borakata
Először is köszönöm, hogy reagáltál a hozzászólásomra!
Én benne vagyok a randiban!
Mióta megszületett a kisfiam, szinte nincsen olyan nap, hogy ne jutna eszembe a születése. Sokat foglalkoztat a dolog, még mindig sok kérdés kavarog bennem. Gyakran arra gondolok, hogy túl sokat jár az eszem a témán. De ez van. Most éjjel is azt álmodtam, hogy ikreim születtek természetes úton.
Még várunk a következő bébivel, de sokszor belegondolok abba, hogy milyen lesz a következő várandósságom és szülésem. Írásaidból kiderült, hogy Te is tartasz a következő terhességtől. Szerintem a császárosok közül sokan vannak vele úgy, hogy kifejezetten félnek, tartanak a császár után még egy császártól, pláne természetes szüléstől. Jó lenne feloldani ezeket a félelmeket, kétségeket. Együtt biztosan könnyebb lenne kibeszélni a félelmeinket, problémáinkat ezzel a témával kapcsolatban. Örülnék, ha mások is bekapcsolódnának a beszélgetésbe, de megértem azt is, ha nem, hiszen ez egy eléggé intim téma.
Kifejezetten jó lenne, ha alziza is hozzászólna, mert - ha fentebb jól olvastam - neki van a legtöbb tapasztalata ezen a téren.
Alziza, benne vagy?
Sok kérdésem lenne....Te biztosan tudnál rájuk válaszolni. Pl. azt írtad, hogy tudnál beszélni a hegszétválásról...szerintem sokunkat érdekelné a mondandód. Persze, ha van energiád rá...
Alizanyu!
Írtad, hogy nagy lépést tettél meg a császár lelkiekben való feldolgozásában. Megosztanád, hogy hogyan?
Üdv itt közöttünk vorosbegy! A Te eseted igazán izgalmas! Nekem eddig egy császárom volt, de amikor megkérdeztem az orvosomat, hogy mikor jöhet a következő, nekem azt mondta, hogy bármikor. Persze nekem nem volt előtte 3 csaszi...
Kíváncsi vagyok hogyan alakul a sorsod, és alziza válaszára is!
Üdv mindenkinek! További szép vasárnap estét!
borakata
2008.09.21 21:09
Sziasztok!
Hát, igazából talán nem is a császár lelkiekben való feldolgozásában tettem egy lépést előre, inkább azt mondanám, hogy kvázi 17 (!) hónap alatt eljutottam odáig, hogy tényleg nem megy segítség nélkül, mert ha vannak is szebb percek, napok, olykor akár hetek is, kivétel nélkül mindeig visszatérek a gödörbe és minden ilyen visszatérés sokkal, de sokkal rosszabb, mint az előző volt. Ebből van elegem. Nem akarom túldramatizálni, de úgy gondolom, ami akkor, 2007. április 16-án, reggel fél tíz tájban velem történt, felejthetetlenül rossz "élmény", ami azóta is a lelkemet mérgezi és sajnos a mai napig hatással van a kislányommal való kapcsolatomra is. Persze, húszmilliószor hallottam, meg el is ismételgettem magamnak, hogy ezen most már kár hisztizni, a lényeg, hogy szép, egészséges kislányom van, blablabla...tele van vele a padlás, meg más is...
De amíg újra, meg újra visszatérnek a gyötrő gondolatok, amíg tele vagyok miértekkel (amelyek közül viszont sokra már a büdös életben soha nem fogok választ kapni), kétségekkel, hiába él bennem a vágy egy újabb babára, rossz belegondolni, hogy mi lenne a születése után (akár így, akár úgy), ha a még el sem múlt depresszióra jönne egy másik is...
Hallottam, hogy sok anyukában a császár rossz élményét egy teljes egészében megélt, fájdalomcsillapítás nélküli, természetes szülés tette helyre. Ez után tudták magukat igazán nőnek érezni...szerintem van benne valami!
Bár, ha jobban belegondolok, nekem nagyon ritkán van szerencsém... tuti, hogy tízezerből én lennék az az egy, akinél beütne a hegszétválás.
Hát, igazából talán nem is a császár lelkiekben való feldolgozásában tettem egy lépést előre, inkább azt mondanám, hogy kvázi 17 (!) hónap alatt eljutottam odáig, hogy tényleg nem megy segítség nélkül, mert ha vannak is szebb percek, napok, olykor akár hetek is, kivétel nélkül mindeig visszatérek a gödörbe és minden ilyen visszatérés sokkal, de sokkal rosszabb, mint az előző volt. Ebből van elegem. Nem akarom túldramatizálni, de úgy gondolom, ami akkor, 2007. április 16-án, reggel fél tíz tájban velem történt, felejthetetlenül rossz "élmény", ami azóta is a lelkemet mérgezi és sajnos a mai napig hatással van a kislányommal való kapcsolatomra is. Persze, húszmilliószor hallottam, meg el is ismételgettem magamnak, hogy ezen most már kár hisztizni, a lényeg, hogy szép, egészséges kislányom van, blablabla...tele van vele a padlás, meg más is...
De amíg újra, meg újra visszatérnek a gyötrő gondolatok, amíg tele vagyok miértekkel (amelyek közül viszont sokra már a büdös életben soha nem fogok választ kapni), kétségekkel, hiába él bennem a vágy egy újabb babára, rossz belegondolni, hogy mi lenne a születése után (akár így, akár úgy), ha a még el sem múlt depresszióra jönne egy másik is...
Hallottam, hogy sok anyukában a császár rossz élményét egy teljes egészében megélt, fájdalomcsillapítás nélküli, természetes szülés tette helyre. Ez után tudták magukat igazán nőnek érezni...szerintem van benne valami!
Bár, ha jobban belegondolok, nekem nagyon ritkán van szerencsém... tuti, hogy tízezerből én lennék az az egy, akinél beütne a hegszétválás.
2008.09.24 22:13
Sziasztok!
Alizanyu, visszaolvastam a korábbi hozzászólásaidhoz és még egyszer átnéztem a szülésről írt soraidat. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem adták oda neked a kislányodat, hogy megszoptasd! Pedig arról a kórházról azt hallottam, hogy milyen szakszerűek stb.
Félelmetes belegondolni abba is, hogy Te nem érezted tökéletesnek az epidurális érzéstelenítést! Tényleg fájt és éreztél valamit, amit nem szabadott volna?
Egyébként a császárra azért volt szükség, mert toxémiás voltam. Amikor nekem beadták az érzéstelenítő injekciót, utána többször is próbaképpen kérdezgették, hogy érzem-e ezt és ezt, szurkáltak valamivel és próbálgatták az érzékelést. Nem telt bele kis idő és nem éreztem semmit sem.
A "matatást" én is érzékeltem, meg erősebb nyomásokat, ide-oda ráncigálásokat. Meg amikor kivették a babámat, akkor egy igencsak erőteljes nyomást.
Én sem tudtam megszoptatni másnap, de nem azért, mert nem adták oda, hanem azért, mert elvitték egy másik kórházba megműteni. Szörnyű volt. Egész nap csak sírtam. Alighogy a karomba vehettem a szülés másnapjának délelőttjén, már vitték is el mentővel.
Kismamák és babáik közé tettek be egy szobába, baba nélkül...nem lehet elmondani, leírni azt az érzést, amely akkor marcangolta a szívemet. Szóval hiába sikerült jól a műtét, és hál Istennek komplikációmentes volt, ami utána következett..
3 napos sebbel bevonultam abba a kórházba, ahol megműtötték és kaptunk baba-mama szobát, mert megfigyelés alatt kellett őt tartani. 3 napot töltöttünk ott, a férjem be sem jöhetett, anyukám is csak azért, mert egészségügyi dolgozóként engedélyt kapott rá.
Nekem ezt kell valahogy feldolgoznom...
Mindenkinek fel kell dolgoznia valahogyan a császáros szülését, nekem ezzel kell megbirkóznom, remélem sikerül Isten segítségével túljutnom rajta.
Elfelejteni persze sohasem fogom, mert belémégett és súlyos seb.
Hálát adok Istennek, hogy egészséges a kisfiam és most már minden rendben vele, hogy él és szerethetem őt.
Vannak ezen a fórumon olyanok is, akiknek már csak angyalkájuk van... nekünk van, akit magunkhoz ölelhetünk, szoríthatunk és gondoskodhatunk róla!!!!
Alizanyu, visszaolvastam a korábbi hozzászólásaidhoz és még egyszer átnéztem a szülésről írt soraidat. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem adták oda neked a kislányodat, hogy megszoptasd! Pedig arról a kórházról azt hallottam, hogy milyen szakszerűek stb.
Félelmetes belegondolni abba is, hogy Te nem érezted tökéletesnek az epidurális érzéstelenítést! Tényleg fájt és éreztél valamit, amit nem szabadott volna?
Egyébként a császárra azért volt szükség, mert toxémiás voltam. Amikor nekem beadták az érzéstelenítő injekciót, utána többször is próbaképpen kérdezgették, hogy érzem-e ezt és ezt, szurkáltak valamivel és próbálgatták az érzékelést. Nem telt bele kis idő és nem éreztem semmit sem.
A "matatást" én is érzékeltem, meg erősebb nyomásokat, ide-oda ráncigálásokat. Meg amikor kivették a babámat, akkor egy igencsak erőteljes nyomást.
Én sem tudtam megszoptatni másnap, de nem azért, mert nem adták oda, hanem azért, mert elvitték egy másik kórházba megműteni. Szörnyű volt. Egész nap csak sírtam. Alighogy a karomba vehettem a szülés másnapjának délelőttjén, már vitték is el mentővel.
Kismamák és babáik közé tettek be egy szobába, baba nélkül...nem lehet elmondani, leírni azt az érzést, amely akkor marcangolta a szívemet. Szóval hiába sikerült jól a műtét, és hál Istennek komplikációmentes volt, ami utána következett..
3 napos sebbel bevonultam abba a kórházba, ahol megműtötték és kaptunk baba-mama szobát, mert megfigyelés alatt kellett őt tartani. 3 napot töltöttünk ott, a férjem be sem jöhetett, anyukám is csak azért, mert egészségügyi dolgozóként engedélyt kapott rá.
Nekem ezt kell valahogy feldolgoznom...
Mindenkinek fel kell dolgoznia valahogyan a császáros szülését, nekem ezzel kell megbirkóznom, remélem sikerül Isten segítségével túljutnom rajta.
Elfelejteni persze sohasem fogom, mert belémégett és súlyos seb.
Hálát adok Istennek, hogy egészséges a kisfiam és most már minden rendben vele, hogy él és szerethetem őt.
Vannak ezen a fórumon olyanok is, akiknek már csak angyalkájuk van... nekünk van, akit magunkhoz ölelhetünk, szoríthatunk és gondoskodhatunk róla!!!!
2008.09.25 21:50
Sziasztok!
Borakata, hát igen, Neked is van mit megbeszélned magaddal és próbálkozni, hogy feldolgozd...! Valóban igazad van, hogy nekünk szerencsére megadatott, hogy magunkhoz ölelhessük (az enyém speciel ritkán engedi) a gyermekeinket, de nem, nem, és akkor sem mindegy -legalábbis nekem- az öszes többi körülmény...!
A kórház... hát igen, az sem volt piskóta!!! Én is eü-s vagyok és teljesen tisztában vagyok vele, hogy milyen az, amikor az ember el van úszva a melójával, mindjárt itt a váltás és különben is úgy húznék már haza innen, mert ki vagyok dögölve 12 óra lótás-futás után. Azt is abszolúte aláírom, hogy ha tetszik, ha nem, igenis tudomásul kell venni, hogy kórházainkban az eü. személyzet igenis kiégett és kevés kivétellel már cseppet sem lelkesedésből, vagy olyan baromi nagy szakmaszeretből végzi a munkáját. Amikor ehhez hozzájön, hogy "a nővér ezért van itt", "ez a dolga", "ezért kapja a fizetését", rosszabb esetben "a nővér feladata, hogy a seggemet kinyalja", na ez tényleg mindennek a teteje! Szóval akikre a gyógyulás, a jólét, alkalmasint az élet bízva van a kórházban, már rég utálja amit csinál. Ez van és kész. Csak éppen bátran kijelenthetem, míg dolgoztam, nem ezt a vonalat képviseltem és amikor ezt tapasztaltam a saját bőrömön egy amúgy tényleg jó nevű kórházban, hát ugye az már más süti...!
Amúgy a "nemengedjükaszopitcsászárutáneste" csak a kezdet volt. Ha már itt tartunk, másnap segítettek lezuhanyozni (rendes tőlük), aztán zsupsz át a gyerekágyas osztályra, de mivel a cuccom még a terhespatológián volt, hiszen előző reggel onnan vittek le a műtőbe, mondták, hogy először gyorsan battyogjak fel a cuccomért és hozzam át, nehogy kitegyék a folyosóra, hátha kell az ágy... jó. Felmásztam a lépcsőn, hiszen a liftet csak a személyzet használhatja és különben is kulcs kell hozzá, mondtam, hogy kérem szépen segítsenek átcuccolni. Tudod mit mondtak? Bocsika, ezer a meló, ott van a sarokban egy tálalókocsi, pakoljak rá, de igyekezzek, hogy minden ráférjen, ne kelljen kétszer fordulnom. Ja és lécci oldjam meg, hogy a kocsi legkésőbb ebédidőre vissza, jó?! Na, szerinted sebbel a hasamon hogy oldottam meg a lépcsőzést a tálalókocsival? Eláruljam? Érdekesen...
Megkaptam Babyt, nem igazán tudam Vele mit kezdeni és ezt utólag borzasztóan szégyellem...! Nem számoltam meg az ujjacskáit, nem mutatkoztam be Neki, hogy szia Kicsim, én vagyok az anyukád, nem bámultam könnyes szemmel. Semmit nem tettem meg abból, amit előtte boldogan tervezgettem hónapokig, mert olyan szomorú, groteszk és hülye helyzet volt az egész...úgyhogy inkább sírtam. Erre Ő is, mire a szájába nyomtam a cukros vizes üveget, ami ott virított a kiságya végében. Erre szólt a boldogan gügyörésző és éppen szoptató ágyszomszédom, hogy inkább szoptassam meg. Szerinted mennyire gáz, hogy az előző este még annyira vágytam erre, most meg eszembe sem jutott, sőt, mikor a csaj rám szólt, megijedtem. Szoptatni? ÉN?? Jó. Annácska mohó baba volt, nekem esett, 2 nap alatt kisebesedett mindkét mellem. Erre leb...tak, hogy nem jó a technikám, nagyon gyorsan tanuljam meg, majd mikor újra nekiálltam, pedig csillagokat láttam a fájdalomtól, kérdeztem jó-e így, viszanéztek az ajtóból, hogy ja, tök jó. Gondolom, sokat lehetett látni az ajtóból egy ablak melletti ágyra...
Mikor véres lett a tej, fejnem kellett. De éjjel-nappal ám, 3 óránként. A fejőgép éjjel el volt zárva, kézzel kellett, de az olyan sokáig tartott, hogy mire befejeztem, kezdhettem előlről, Baby meg ordított az éhségtől...tulajdonképpen kettő egész napig szoptattam Őt mindössze, utána egyszer próbáltam meg már itthon, amikor 1 hónap után begyógyultak a sebek, hiszen mindig felszakadtak a fejéstől. Az is katasztrofális volt, feladtam. 2 hónapos korában már csak tápszer volt, meg női tej...
Még a kórházban, legalábbis nekem a 3. nap volt a legszarabb. Ekkor fájt a seb leginkább, alig bírtam mozogni. Hiszen tudod, milyen az. Kaptam Algopyrint fájdalomcsillapítónak.
Pont ezen a napon kezdődött a baby-blues. A dokim felém se nézett, csak másnap, amikor szóltak neki, hogy 4 napja keresem. Ekkor megjelent lóhalálában, hogy "Na mi van Alíz, mondták, hogy beszélni akar velem!" Kedves nem? Felajánlotta, hogy hív hozzám pszichiátert...
Na befejezem, bár órákig tudnék még mesélni a vágóhídról...
És hogy mit éreztem?
Nos... beadták az epidurált, feküdjek le, majd zsibbadni fog a lábam. Hát nem akart zsibbadni...emeljem fel! Simán ment. Jó, nem baj, mire beérünk a műtőbe, hatni fog. Ott még azt is éreztem, amikor beficcentették a katétert. Amikor az első vágást csinálták, az csikis érzés volt, még röhögtem is. aztán mikor a hasizmomat vágták, az olyan volt, mintha egy égő, vagy forró dolgot nyomtak volna a hasamba. Amikor a hólyagomat félrehúzták, az olyan volt, mintha ki akarták volna tépni és mintha ki akarna durranni, aztán mikor ajtót vágtak Babácskához, az konkrétan, mintha beleztek volna. Csak így tudom leírni, mert semmihez nem hasonlítható érzés. Ekkor kezdtem sikoltozni, meg sírni. Mondták, na ne szórakozzak, ez nem fáj! Babám feje be volt szorulva a medencémbe (szóval ezzel a farfekvéssel sem stimmelt valami, de már ezt sem fogom megtudni), ráncigálták kifelé, s mintha a torkomtól a medencémig az összes belső szervemet egy nagy merőkanálba merítették volna. De a legszarabb az volt, amikor kitépték a lepényt, ekkor elhánytam magam, meg amikor vérzés után kutatva a doki felnyúlt a gyomorgödrömig, ekkor újabb taccs...ja és hát a fércelés, de a szúrások már leányálomnak voltak nevezhetők az előzőkhöz képest.
Hát ennyi volt....mit mondasz...?
Borakata, hát igen, Neked is van mit megbeszélned magaddal és próbálkozni, hogy feldolgozd...! Valóban igazad van, hogy nekünk szerencsére megadatott, hogy magunkhoz ölelhessük (az enyém speciel ritkán engedi) a gyermekeinket, de nem, nem, és akkor sem mindegy -legalábbis nekem- az öszes többi körülmény...!
A kórház... hát igen, az sem volt piskóta!!! Én is eü-s vagyok és teljesen tisztában vagyok vele, hogy milyen az, amikor az ember el van úszva a melójával, mindjárt itt a váltás és különben is úgy húznék már haza innen, mert ki vagyok dögölve 12 óra lótás-futás után. Azt is abszolúte aláírom, hogy ha tetszik, ha nem, igenis tudomásul kell venni, hogy kórházainkban az eü. személyzet igenis kiégett és kevés kivétellel már cseppet sem lelkesedésből, vagy olyan baromi nagy szakmaszeretből végzi a munkáját. Amikor ehhez hozzájön, hogy "a nővér ezért van itt", "ez a dolga", "ezért kapja a fizetését", rosszabb esetben "a nővér feladata, hogy a seggemet kinyalja", na ez tényleg mindennek a teteje! Szóval akikre a gyógyulás, a jólét, alkalmasint az élet bízva van a kórházban, már rég utálja amit csinál. Ez van és kész. Csak éppen bátran kijelenthetem, míg dolgoztam, nem ezt a vonalat képviseltem és amikor ezt tapasztaltam a saját bőrömön egy amúgy tényleg jó nevű kórházban, hát ugye az már más süti...!
Amúgy a "nemengedjükaszopitcsászárutáneste" csak a kezdet volt. Ha már itt tartunk, másnap segítettek lezuhanyozni (rendes tőlük), aztán zsupsz át a gyerekágyas osztályra, de mivel a cuccom még a terhespatológián volt, hiszen előző reggel onnan vittek le a műtőbe, mondták, hogy először gyorsan battyogjak fel a cuccomért és hozzam át, nehogy kitegyék a folyosóra, hátha kell az ágy... jó. Felmásztam a lépcsőn, hiszen a liftet csak a személyzet használhatja és különben is kulcs kell hozzá, mondtam, hogy kérem szépen segítsenek átcuccolni. Tudod mit mondtak? Bocsika, ezer a meló, ott van a sarokban egy tálalókocsi, pakoljak rá, de igyekezzek, hogy minden ráférjen, ne kelljen kétszer fordulnom. Ja és lécci oldjam meg, hogy a kocsi legkésőbb ebédidőre vissza, jó?! Na, szerinted sebbel a hasamon hogy oldottam meg a lépcsőzést a tálalókocsival? Eláruljam? Érdekesen...
Megkaptam Babyt, nem igazán tudam Vele mit kezdeni és ezt utólag borzasztóan szégyellem...! Nem számoltam meg az ujjacskáit, nem mutatkoztam be Neki, hogy szia Kicsim, én vagyok az anyukád, nem bámultam könnyes szemmel. Semmit nem tettem meg abból, amit előtte boldogan tervezgettem hónapokig, mert olyan szomorú, groteszk és hülye helyzet volt az egész...úgyhogy inkább sírtam. Erre Ő is, mire a szájába nyomtam a cukros vizes üveget, ami ott virított a kiságya végében. Erre szólt a boldogan gügyörésző és éppen szoptató ágyszomszédom, hogy inkább szoptassam meg. Szerinted mennyire gáz, hogy az előző este még annyira vágytam erre, most meg eszembe sem jutott, sőt, mikor a csaj rám szólt, megijedtem. Szoptatni? ÉN?? Jó. Annácska mohó baba volt, nekem esett, 2 nap alatt kisebesedett mindkét mellem. Erre leb...tak, hogy nem jó a technikám, nagyon gyorsan tanuljam meg, majd mikor újra nekiálltam, pedig csillagokat láttam a fájdalomtól, kérdeztem jó-e így, viszanéztek az ajtóból, hogy ja, tök jó. Gondolom, sokat lehetett látni az ajtóból egy ablak melletti ágyra...
Mikor véres lett a tej, fejnem kellett. De éjjel-nappal ám, 3 óránként. A fejőgép éjjel el volt zárva, kézzel kellett, de az olyan sokáig tartott, hogy mire befejeztem, kezdhettem előlről, Baby meg ordított az éhségtől...tulajdonképpen kettő egész napig szoptattam Őt mindössze, utána egyszer próbáltam meg már itthon, amikor 1 hónap után begyógyultak a sebek, hiszen mindig felszakadtak a fejéstől. Az is katasztrofális volt, feladtam. 2 hónapos korában már csak tápszer volt, meg női tej...
Még a kórházban, legalábbis nekem a 3. nap volt a legszarabb. Ekkor fájt a seb leginkább, alig bírtam mozogni. Hiszen tudod, milyen az. Kaptam Algopyrint fájdalomcsillapítónak.
Pont ezen a napon kezdődött a baby-blues. A dokim felém se nézett, csak másnap, amikor szóltak neki, hogy 4 napja keresem. Ekkor megjelent lóhalálában, hogy "Na mi van Alíz, mondták, hogy beszélni akar velem!" Kedves nem? Felajánlotta, hogy hív hozzám pszichiátert...
Na befejezem, bár órákig tudnék még mesélni a vágóhídról...
És hogy mit éreztem?
Nos... beadták az epidurált, feküdjek le, majd zsibbadni fog a lábam. Hát nem akart zsibbadni...emeljem fel! Simán ment. Jó, nem baj, mire beérünk a műtőbe, hatni fog. Ott még azt is éreztem, amikor beficcentették a katétert. Amikor az első vágást csinálták, az csikis érzés volt, még röhögtem is. aztán mikor a hasizmomat vágták, az olyan volt, mintha egy égő, vagy forró dolgot nyomtak volna a hasamba. Amikor a hólyagomat félrehúzták, az olyan volt, mintha ki akarták volna tépni és mintha ki akarna durranni, aztán mikor ajtót vágtak Babácskához, az konkrétan, mintha beleztek volna. Csak így tudom leírni, mert semmihez nem hasonlítható érzés. Ekkor kezdtem sikoltozni, meg sírni. Mondták, na ne szórakozzak, ez nem fáj! Babám feje be volt szorulva a medencémbe (szóval ezzel a farfekvéssel sem stimmelt valami, de már ezt sem fogom megtudni), ráncigálták kifelé, s mintha a torkomtól a medencémig az összes belső szervemet egy nagy merőkanálba merítették volna. De a legszarabb az volt, amikor kitépték a lepényt, ekkor elhánytam magam, meg amikor vérzés után kutatva a doki felnyúlt a gyomorgödrömig, ekkor újabb taccs...ja és hát a fércelés, de a szúrások már leányálomnak voltak nevezhetők az előzőkhöz képest.
Hát ennyi volt....mit mondasz...?
2008.09.26 11:48
Sziasztok
bocsi h nem jöttem eddig!
Vorosbegy!
Igen én bevállalnám!
Nálad mondjuk elég kevés idő telt még el az utolsó csaszi óta,így nem tudom mit mondott a dokid.
Megírod???
Borakata
persze benne vagyok!
kérdezzetek nyugodtan és amire tudok válaszolok!
Hegszétválás:az első és a második szülésem között 3 és fél év telt el.Tehát nem rövid idő!
A második szülés előtt bent feküdtem a kórházban,tehát a dokim tudta,h ott vagyok és azt is,h császározni kell majd.Amikor a szülésem megindult (éjjel 11-kor),mégsem találták sehol,nem érték el telefonon sem.Én szép csendben vajúdtam kint a folyosón a férjemmel.A doki időnként behívott CTG-re.Amikor lefeküdtem éreztem,h valami nem jó.(nyilván ilyenkor valahogy széthúzódhat jobban a régi heg).Többször is mondtam neki.Mindíg az volt,h legyek kicsit türelemmel majd próbálják a dokimet előkeríteni.
Aztán szépen eljött a reggel!
Jött a váltás!Jött a főorvos!neki is elmondtam,h mi van és már akkor 9 és fél órája vajúdtam!
Megvizsgált aztán elkezdett üvölteni a szülésznővel (aki szerencsétlen akkor jött be dolgozni),h mit keresek még itt a szülőszobán már rég a műtőben kellene lennem mert elkezdett szétvállni a hegem!
Innentől kapkodás:a szülésznő még a szülőszobán rakta fel a katétert,majd be...tam.Aztán még én nem aludtam amikor a doki kezében már ott volt a szike és hallottam ahogy a másik doki (meglepődve)kérdezi tőle,h nem vágjuk ki az előző heget?
Erre azt mondja:nem arra nincs idő!
Az eredmény az lett,h lett egy baromi ronda hegem.
Amit a nagyon jóképességű ügyeletes dokinak sikerült úgy összevarnia,h 3 hónapig lökődtek ki a belső varratok!
Amikor a következő nőgyógyászom meglátta csak ámult,h hogy néz ki!
Nagyon sokat számít,h milyen az előző heg!
És az is,h figyelik e a következő terhesség közben!
Nálam a fő baj az volt,h szar volt az első heg és nagyon hosszú ideig vajúdtam!
Epidurálhoz:
Én mind a háromnál aludtam!
Tehát nálam még az sem volt,h láttam őket mázasan.
Ill. Zalánt úgy,h a férjem lefényképezte!
Zalánnál sokat dillemáztam azon,h epidurállal császározzanak e.
Nagyon sokat vártunk rá és jó lett volna rögtön látni!
De sajnos nekem fóbiám van!Így bár úgy tűnt,h az anesztes doki rábeszélt az utolsó pillanatben ő volt az aki lebeszélt róla!
Én bár szerettem volna legalább egyszer simán szülni,nem éltem meg katasztrófa ként a szüléseimet (ill. császárjaimat).
Elfogadtam,h így van!
Zalánnál pedig pláne!
Mint írtam sokat vártunk rá!Ez alatt az idő alatt elvetéltem 3×!
Így a lényeg előszőr is az volt,h ő végre megmaradjon,aztán pedig az,h megszülessen!Ha császárral akkor úgy,de a kezemben legyen végre!Igaz nála aztán teljesen gyorsan zajlott minden mert 3 héttel előbb jött!
Na most aztán jó sok lettem!
bocsi h nem jöttem eddig!
Vorosbegy!
Igen én bevállalnám!
Nálad mondjuk elég kevés idő telt még el az utolsó csaszi óta,így nem tudom mit mondott a dokid.
Megírod???
Borakata
persze benne vagyok!
kérdezzetek nyugodtan és amire tudok válaszolok!
Hegszétválás:az első és a második szülésem között 3 és fél év telt el.Tehát nem rövid idő!
A második szülés előtt bent feküdtem a kórházban,tehát a dokim tudta,h ott vagyok és azt is,h császározni kell majd.Amikor a szülésem megindult (éjjel 11-kor),mégsem találták sehol,nem érték el telefonon sem.Én szép csendben vajúdtam kint a folyosón a férjemmel.A doki időnként behívott CTG-re.Amikor lefeküdtem éreztem,h valami nem jó.(nyilván ilyenkor valahogy széthúzódhat jobban a régi heg).Többször is mondtam neki.Mindíg az volt,h legyek kicsit türelemmel majd próbálják a dokimet előkeríteni.
Aztán szépen eljött a reggel!
Jött a váltás!Jött a főorvos!neki is elmondtam,h mi van és már akkor 9 és fél órája vajúdtam!
Megvizsgált aztán elkezdett üvölteni a szülésznővel (aki szerencsétlen akkor jött be dolgozni),h mit keresek még itt a szülőszobán már rég a műtőben kellene lennem mert elkezdett szétvállni a hegem!
Innentől kapkodás:a szülésznő még a szülőszobán rakta fel a katétert,majd be...tam.Aztán még én nem aludtam amikor a doki kezében már ott volt a szike és hallottam ahogy a másik doki (meglepődve)kérdezi tőle,h nem vágjuk ki az előző heget?
Erre azt mondja:nem arra nincs idő!
Az eredmény az lett,h lett egy baromi ronda hegem.
Amit a nagyon jóképességű ügyeletes dokinak sikerült úgy összevarnia,h 3 hónapig lökődtek ki a belső varratok!
Amikor a következő nőgyógyászom meglátta csak ámult,h hogy néz ki!
Nagyon sokat számít,h milyen az előző heg!
És az is,h figyelik e a következő terhesség közben!
Nálam a fő baj az volt,h szar volt az első heg és nagyon hosszú ideig vajúdtam!
Epidurálhoz:
Én mind a háromnál aludtam!
Tehát nálam még az sem volt,h láttam őket mázasan.
Ill. Zalánt úgy,h a férjem lefényképezte!
Zalánnál sokat dillemáztam azon,h epidurállal császározzanak e.
Nagyon sokat vártunk rá és jó lett volna rögtön látni!
De sajnos nekem fóbiám van!Így bár úgy tűnt,h az anesztes doki rábeszélt az utolsó pillanatben ő volt az aki lebeszélt róla!
Én bár szerettem volna legalább egyszer simán szülni,nem éltem meg katasztrófa ként a szüléseimet (ill. császárjaimat).
Elfogadtam,h így van!
Zalánnál pedig pláne!
Mint írtam sokat vártunk rá!Ez alatt az idő alatt elvetéltem 3×!
Így a lényeg előszőr is az volt,h ő végre megmaradjon,aztán pedig az,h megszülessen!Ha császárral akkor úgy,de a kezemben legyen végre!Igaz nála aztán teljesen gyorsan zajlott minden mert 3 héttel előbb jött!
Na most aztán jó sok lettem!
2008.09.26 11:53
Ja és a szoptatás:
Én sajna egyiket sem tudtam szoptatni!
Mert kevés a tejmirigyem!
tehát nekem be sem indul!
Ahol Zalánt szültem ott annyiból volt jó,h legalább én etethettem tápszerrel és nem a csecsemősök!
Alexet és Zinát tíz napig nem is én etettem!
Sőt amikor Alex született még nem volt romingin!Belebetegedtem mire hazamentünk!!!
Zina már velem lehetett de csak nappal.
Zalán viszont éjjel-nappal! és ez jó!
Mivel én soha nem szoptattam ezt úgy próbáltam ellensúlyozni,h gyakorlatilag az első pár hónapját mindegyik a kezemben töltötte!
Én sajna egyiket sem tudtam szoptatni!
Mert kevés a tejmirigyem!
tehát nekem be sem indul!
Ahol Zalánt szültem ott annyiból volt jó,h legalább én etethettem tápszerrel és nem a csecsemősök!
Alexet és Zinát tíz napig nem is én etettem!
Sőt amikor Alex született még nem volt romingin!Belebetegedtem mire hazamentünk!!!
Zina már velem lehetett de csak nappal.
Zalán viszont éjjel-nappal!
és ez jó!
Mivel én soha nem szoptattam ezt úgy próbáltam ellensúlyozni,h gyakorlatilag az első pár hónapját mindegyik a kezemben töltötte!
2008.09.26 13:29
Sziasztok!
A császár után normál szülés topicba szoktam írogatni, onnan néztem át Hozzátok, mert érintett vagyok a témában: mind a két gyerekemet császárral szültem. Gondoltam, én is kicsit hozzászólok a témához, bár csak nagyon futólag néztem át a legutóbbi leveleket, és még nem tudom, ki kicsoda:) Bálint két éves három hónapos, Villő pedig négy hónapos, úgyhogy nekem is eléggé friss a szülési élmény. Villőt nagyon szerettem volna természetes úton szülni, ezért kórházat is váltottam idő közben, de az új dokim is ragaszkodott a terminushoz (mivel nem volt meg a két év), így végül császár lett. El voltam keseredve, hisz testben-lélekben készültem a szülésre, és végül megtörtént a "csoda", nagyon jó élmény volt így is a szülés. Sosem gondoltam volna, hogy császár jó élmény lehet, és így el tudom majd fogadni.
Alizanyu! Megdöbbentett, amit a műtétről írtál, ez borzasztó lehetett. Ahol én szültem, ott próbálták a maximumot kihozni, nagyon jó hangúlatú, flott volt maga a szülés, utána negyed órával Villő már cicin is volt és sokkal hamarabb regenerálódtam. Úgyhogy hál'Istennek ezt így teljesen elfogadtam, de nagyon meg tudom értani azt, ha valaki nem tudja feldolgozni az élményt. Erről és még sok mindenről szokzunk a másik topikban levelezni.
Nem szeretnék így eslőre sok lenni, csak gondoltam, én is megosztom Veletek a tapasztalataimat.
A császár után normál szülés topicba szoktam írogatni, onnan néztem át Hozzátok, mert érintett vagyok a témában: mind a két gyerekemet császárral szültem. Gondoltam, én is kicsit hozzászólok a témához, bár csak nagyon futólag néztem át a legutóbbi leveleket, és még nem tudom, ki kicsoda:) Bálint két éves három hónapos, Villő pedig négy hónapos, úgyhogy nekem is eléggé friss a szülési élmény. Villőt nagyon szerettem volna természetes úton szülni, ezért kórházat is váltottam idő közben, de az új dokim is ragaszkodott a terminushoz (mivel nem volt meg a két év), így végül császár lett. El voltam keseredve, hisz testben-lélekben készültem a szülésre, és végül megtörtént a "csoda", nagyon jó élmény volt így is a szülés. Sosem gondoltam volna, hogy császár jó élmény lehet, és így el tudom majd fogadni.
Alizanyu! Megdöbbentett, amit a műtétről írtál, ez borzasztó lehetett. Ahol én szültem, ott próbálták a maximumot kihozni, nagyon jó hangúlatú, flott volt maga a szülés, utána negyed órával Villő már cicin is volt és sokkal hamarabb regenerálódtam. Úgyhogy hál'Istennek ezt így teljesen elfogadtam, de nagyon meg tudom értani azt, ha valaki nem tudja feldolgozni az élményt. Erről és még sok mindenről szokzunk a másik topikban levelezni.
Nem szeretnék így eslőre sok lenni, csak gondoltam, én is megosztom Veletek a tapasztalataimat.
Rita
,
,
2008.09.27 22:57
Sziasztok!
Csak most tudtam jönni, mert szegény manócskám megbetegedett, köhög és folyik a nózija. Ismét, mert nemrég voltunk benne, jó sokáig eltartott akkor. Remélem ezúttal nem gyötri őt sokáig.
Először is örülök, hogy ilyen jól beindult a topic!
Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt saját tapasztalataival a témához! Szóval még egyszer köszi, hogy vettétek a fáradtságot: Alizanyu, Alziza, vorosbegy és ritmit! Üdv mindenkinek!
Alizanyu!
Szinte szörnyülködve, megdöbbenve olvastam a császáros történetedet! Borzasztó lehetett! Hogy tehettek Veled ilyet? Ráadásul írtad, hogy eü-s dolgozó is vagy, - anyum is az és más területen is mindig élveztem az előnyét - őrájuk pláne odafigyelnek. Normál esetben…Nem értem egyszerűen, hogy miért nem veszik tudomásul, hogy az ember lánya nem hazudik, ha azt állítja, hogy érzi a fájdalmat! Ahhoz meg no comment, hogy Neked kellett egyedül, sebbel cipekedned! Milyen érzéketlenek és tapintatlanok az emberek! Elhiszem Neked a leírtakat, de teljességgel döbbenetes, hogy ilyen dolgok vannak manapság! Megértem most már a kétségeidet, félelmeidet. Arra lennék kíváncsi, hogy a Te esetedben hol volt az orvos (fogadott volt? Ha igen, akkor kemény fizetség után végezte el a munkáját…emberségből megbukott), írtad keresni kellett és csak 4 nap után került elő. Azóta találkoztatok? Kontrollvizsgálat során? Én biztosan más orvos után néznék, gondolom Te is így vagy ezzel. Amikor (ha)találkoztatok, nem vontad kérdőre?
Van valaki, akivel tudsz ezekről a dolgokról beszélni?
Én hálás vagyok, mert minden nap meglátogatott az orvosom. Különben nem számítottam rá, de nagyon örültem neki! Igaz, hogy sok pénzünkbe került a szülés – még többe a vizsgálatok, bár hallottam drágábbat is – de maximálisan meg voltunk elégedve a dokinkkal. Ha Isten éltet, a következő gyerkőccel is hozzá megyünk. A gondviselés nagyon kegyes volt hozzám, ugyanis az operációnál a gyerekkori barátnőm asszisztált a dokimnak…ő mindent elrendezett nekem, intézte a szükséges dolgokat( éjszakás nővér gondoskodása, szoba, minden) így tényleg családias légkör volt. Bár utólag belegondolva merésznek és bátornak tartom magam. Lehet, hogy a barátnőm jelenléte oldott fel? Nem tudom, de szerintem legközelebb, akárhogy is lesz, jobban fogok félni…
Alziza!
Örülök, hogy benne vagy a társalgásban! Köszi, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat!
Hát Téged is cserben hagyott a dokid! A harmadik gyerkőcöt is nála szülted, vagy váltottál…bocsi, ha nem egyértelmű számomra a válasz, de azért gondoltam, megkérdezem. Biztos félelmetes volt hallgatni, ahogyan a Téged műtő dokik a hegedről diskurálnak! Írtad a hegszétválással kapcsolatban, hogy úgy érezted, nincsen rendben valami. Hogy kell ezt elképzelni? Szétnyílt, vérzett a heg? Írtad, hogy a belső varratok hetekig jöttek kifelé…én nem is tudtam, hogy van belső varrat…És mostanában szokott fájni a heged, vagy érzékeny terület?
Egyetértek Veled, a lényeg, hogy végre a kezedben tarthattad!
Egyébként miért kellett téged császározni legelőször?
Nekem toxémia (magasvérnyomás, vizesedés) miatt döntött úgy az orvosom, hogy nem vár tovább.
Hál Istennek, kezdetektől tudom szoptatni kisfiamat, bár csak az őrzőben tehettem cicire. Ma is lelkes szopizó!
Vorosbegy!
Kíváncsi vagyok én is nagyon, hogyan alakul a sorsod!
Ritmit!
Szoktam én is olvasni a császár után normál szülés topicot, bár még nem írtam bele! Ott intenzívebb a társalgás? Észrevettem, hogy egy régóta összeszokott társaságról van szó! Lehet, hogy nekünk is oda kellene írni? Bár a régebbi tagoknak bizti egyértelmű az, ami nekem nem. Köszi, hogy írtál ide! Gyere máskor is!
Most én kifejezetten sok voltam, bocsi, csak mindenkire szerettem volna reagálni…egyébként ki hol szült? Egyéb tapasztalatok, csecsemősök stb. ?
Üdv
borakata
Csak most tudtam jönni, mert szegény manócskám megbetegedett, köhög és folyik a nózija. Ismét, mert nemrég voltunk benne, jó sokáig eltartott akkor. Remélem ezúttal nem gyötri őt sokáig.
Először is örülök, hogy ilyen jól beindult a topic!
Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt saját tapasztalataival a témához! Szóval még egyszer köszi, hogy vettétek a fáradtságot: Alizanyu, Alziza, vorosbegy és ritmit! Üdv mindenkinek!
Alizanyu!
Szinte szörnyülködve, megdöbbenve olvastam a császáros történetedet! Borzasztó lehetett! Hogy tehettek Veled ilyet? Ráadásul írtad, hogy eü-s dolgozó is vagy, - anyum is az és más területen is mindig élveztem az előnyét - őrájuk pláne odafigyelnek. Normál esetben…Nem értem egyszerűen, hogy miért nem veszik tudomásul, hogy az ember lánya nem hazudik, ha azt állítja, hogy érzi a fájdalmat! Ahhoz meg no comment, hogy Neked kellett egyedül, sebbel cipekedned! Milyen érzéketlenek és tapintatlanok az emberek! Elhiszem Neked a leírtakat, de teljességgel döbbenetes, hogy ilyen dolgok vannak manapság! Megértem most már a kétségeidet, félelmeidet. Arra lennék kíváncsi, hogy a Te esetedben hol volt az orvos (fogadott volt? Ha igen, akkor kemény fizetség után végezte el a munkáját…emberségből megbukott), írtad keresni kellett és csak 4 nap után került elő. Azóta találkoztatok? Kontrollvizsgálat során? Én biztosan más orvos után néznék, gondolom Te is így vagy ezzel. Amikor (ha)találkoztatok, nem vontad kérdőre?
Van valaki, akivel tudsz ezekről a dolgokról beszélni?
Én hálás vagyok, mert minden nap meglátogatott az orvosom. Különben nem számítottam rá, de nagyon örültem neki! Igaz, hogy sok pénzünkbe került a szülés – még többe a vizsgálatok, bár hallottam drágábbat is – de maximálisan meg voltunk elégedve a dokinkkal. Ha Isten éltet, a következő gyerkőccel is hozzá megyünk. A gondviselés nagyon kegyes volt hozzám, ugyanis az operációnál a gyerekkori barátnőm asszisztált a dokimnak…ő mindent elrendezett nekem, intézte a szükséges dolgokat( éjszakás nővér gondoskodása, szoba, minden) így tényleg családias légkör volt. Bár utólag belegondolva merésznek és bátornak tartom magam. Lehet, hogy a barátnőm jelenléte oldott fel? Nem tudom, de szerintem legközelebb, akárhogy is lesz, jobban fogok félni…
Alziza!
Örülök, hogy benne vagy a társalgásban! Köszi, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat!
Hát Téged is cserben hagyott a dokid! A harmadik gyerkőcöt is nála szülted, vagy váltottál…bocsi, ha nem egyértelmű számomra a válasz, de azért gondoltam, megkérdezem. Biztos félelmetes volt hallgatni, ahogyan a Téged műtő dokik a hegedről diskurálnak! Írtad a hegszétválással kapcsolatban, hogy úgy érezted, nincsen rendben valami. Hogy kell ezt elképzelni? Szétnyílt, vérzett a heg? Írtad, hogy a belső varratok hetekig jöttek kifelé…én nem is tudtam, hogy van belső varrat…És mostanában szokott fájni a heged, vagy érzékeny terület?
Egyetértek Veled, a lényeg, hogy végre a kezedben tarthattad!
Egyébként miért kellett téged császározni legelőször?
Nekem toxémia (magasvérnyomás, vizesedés) miatt döntött úgy az orvosom, hogy nem vár tovább.
Hál Istennek, kezdetektől tudom szoptatni kisfiamat, bár csak az őrzőben tehettem cicire. Ma is lelkes szopizó!
Vorosbegy!
Kíváncsi vagyok én is nagyon, hogyan alakul a sorsod!
Ritmit!
Szoktam én is olvasni a császár után normál szülés topicot, bár még nem írtam bele! Ott intenzívebb a társalgás? Észrevettem, hogy egy régóta összeszokott társaságról van szó! Lehet, hogy nekünk is oda kellene írni? Bár a régebbi tagoknak bizti egyértelmű az, ami nekem nem. Köszi, hogy írtál ide! Gyere máskor is!
Most én kifejezetten sok voltam, bocsi, csak mindenkire szerettem volna reagálni…egyébként ki hol szült? Egyéb tapasztalatok, csecsemősök stb. ?
Üdv
borakata
2008.09.28 09:00
Borakata!
Összeszokott, de nem belterjes... ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki a témában érintett és szívesen ír, nagyon örülünk. Pár hónapja van együtt a csapat. Szerintem mindneki nagyon segítőkész, és ebben a topicban jó páran természetes úton szültek császár után - kivéve pont én Elég sok mindent összeszedtünk már a császár után természetes szülésről. Ha Téged érdekelne, és szívesen írnál, gyere nyugodtan! Nekem sajnos a négy hónapos kislányom mellett kevés az időm írni, de bármiben én is szívesen segítek.
Persze egy percig sem szeretném "behalasztani" ezt a topicot, csak olvasván Titeket, bizonyos szempontból párhuzamosan megy a téma.
Összeszokott, de nem belterjes...
ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki a témában érintett és szívesen ír, nagyon örülünk. Pár hónapja van együtt a csapat. Szerintem mindneki nagyon segítőkész, és ebben a topicban jó páran természetes úton szültek császár után - kivéve pont én Elég sok mindent összeszedtünk már a császár után természetes szülésről. Ha Téged érdekelne, és szívesen írnál, gyere nyugodtan! Nekem sajnos a négy hónapos kislányom mellett kevés az időm írni, de bármiben én is szívesen segítek.
Persze egy percig sem szeretném "behalasztani" ezt a topicot, csak olvasván Titeket, bizonyos szempontból párhuzamosan megy a téma.
Rita
,
,
2008.09.28 15:14
Sziasztok!
Én vagyok Ritmit hátországa a császár után normál topikról
.
Épp csak őt követtem, így kevertem magam ide, és most már akkor szeretném megerősíteni, hogy lécci gyertek, ha bármi kérdés felmerül - csak egyszer, aktuálisan, vagy akár állandóra -, nagyon-nagyon szívesen látunk bárkit! Most is van babát váró, de nemrég szültek is vagyunk páran. És persze vannak, akik szülésileg "pihenőfázisban vannak" épp, és a kétgyerekes (vagy négygyerekes...) lét örömeit osztogatják meg. Szóval csak bátran, no!
Alizanyu és Alziza: jaj, úgy átéreztem a szenvedéseiteket! Bár nekem szerencsére nem volt dráma az első császáros szülésem, mégis nagyon megviselt aztán lelkileg. Nem egyszerre, sokkszerűen nagyon, hanem folyamatában, hosszabb távon, meg a hatásaiban. Sokat kellett "tornáznom" (lelkileg), míg ledolgoztam.
Alizanyu, olyan de olyan nagyon megértem, amiket átéltél a hirtelen öledbe pottyant kisbabáddal! Az ember elképzeli az első találkozást, szép rózsaszín csipkés papírra festve, megható gondolatokkal, meghitt pillanatképként - aztán ott áll (pláne: fekszik...) mint egy hülye, aki soha nem látott gyereket, és hagyja magát kioktatni, ledurungolni, lesajnálni sok cinikus akárki által Szinte gyerekként. Mert nincs ereje, lélekjelenléte sem máshoz. Ha nem támogató, puha és baráti a légkör ilyenkor, egész el lehet benne veszni. Nagyon nehéz!
Vörösbegy: most már tuti, hogy vissza fogok ide kukkantani, hogy megtudjam, hogy vagy! Remélem, megírod
Minden esetre nagy gratula a nagy családodhoz! Én a második terhességgel alaposan utánakérdezgettem, hogy mi van, ha ez is császár lesz, mert szeretnénk még gyereket, és akkor ugye már csak császárral születhetett volna a harmadik, esetleg negyedik is. A hiperóvatos dokim azt mondta, négy császárig simán bevállalja. Nyilván számít a viszonylag kis korkülönbség is, de 16 hónap azért már nem is olyan kevés, még ha nem is számít hivatalosan optimálisnak. (Mondjuk én "nem bevállalni" nem mernék egy már megfogant gyereket, ez is hozzátartozik. Azt hiszem, nem tudnám vállalni azt az érzést. Inkább paráznék szülésig. ) Viszont a szétcsúszás-érzést nagyon megértem egy meglepi-kétcsíkos teszttel, negyediknek!
Jujuj, nagyon bocsi, hogy ilyen hosszú lettem így ismeretlenül berobbanva. Hiába no: inspirálóak vagytok!
Én vagyok Ritmit hátországa a császár után normál topikról
.
Épp csak őt követtem, így kevertem magam ide, és most már akkor szeretném megerősíteni, hogy lécci gyertek, ha bármi kérdés felmerül - csak egyszer, aktuálisan, vagy akár állandóra -, nagyon-nagyon szívesen látunk bárkit! Most is van babát váró, de nemrég szültek is vagyunk páran. És persze vannak, akik szülésileg "pihenőfázisban vannak" épp, és a kétgyerekes (vagy négygyerekes...) lét örömeit osztogatják meg. Szóval csak bátran, no!
Alizanyu és Alziza: jaj, úgy átéreztem a szenvedéseiteket! Bár nekem szerencsére nem volt dráma az első császáros szülésem, mégis nagyon megviselt aztán lelkileg. Nem egyszerre, sokkszerűen nagyon, hanem folyamatában, hosszabb távon, meg a hatásaiban. Sokat kellett "tornáznom" (lelkileg), míg ledolgoztam.
Alizanyu, olyan de olyan nagyon megértem, amiket átéltél a hirtelen öledbe pottyant kisbabáddal! Az ember elképzeli az első találkozást, szép rózsaszín csipkés papírra festve, megható gondolatokkal, meghitt pillanatképként - aztán ott áll (pláne: fekszik...) mint egy hülye, aki soha nem látott gyereket, és hagyja magát kioktatni, ledurungolni, lesajnálni sok cinikus akárki által
Szinte gyerekként. Mert nincs ereje, lélekjelenléte sem máshoz. Ha nem támogató, puha és baráti a légkör ilyenkor, egész el lehet benne veszni. Nagyon nehéz!
Vörösbegy: most már tuti, hogy vissza fogok ide kukkantani, hogy megtudjam, hogy vagy! Remélem, megírod
Minden esetre nagy gratula a nagy családodhoz! Én a második terhességgel alaposan utánakérdezgettem, hogy mi van, ha ez is császár lesz, mert szeretnénk még gyereket, és akkor ugye már csak császárral születhetett volna a harmadik, esetleg negyedik is. A hiperóvatos dokim azt mondta, négy császárig simán bevállalja. Nyilván számít a viszonylag kis korkülönbség is, de 16 hónap azért már nem is olyan kevés, még ha nem is számít hivatalosan optimálisnak. (Mondjuk én "nem bevállalni" nem mernék egy már megfogant gyereket, ez is hozzátartozik. Azt hiszem, nem tudnám vállalni azt az érzést. Inkább paráznék szülésig. ) Viszont a szétcsúszás-érzést nagyon megértem egy meglepi-kétcsíkos teszttel, negyediknek!
Jujuj, nagyon bocsi, hogy ilyen hosszú lettem így ismeretlenül berobbanva. Hiába no: inspirálóak vagytok!
2008.09.28 20:47
Sziasztok
Borakata
Nem,nem nála szültem Zalánt!
mégcsak a kórházba sem mentem vissza! (be is zárták azóta)
Másik nőgyógyászom lett,egy jó kórházban.De sajnos onnan is eljöttem,mert 2 vetélés után nem tudott mit kezdeni a doki.
Kicsit csalódtam benne!
de szerencsére ajánlották a mostani dokimat,aki segített a,h Zalán "összejöjjön"!Hálás vagyok neki nagyon!!!
Nem tudom igazán leírni mit éreztem. Azt,h nem a vajúdás fáj,hanem a hegnél!Tényleg nehéz ezt így megfogalmazni!
Alexnél azért császároztak,mert faros volt és mire én otthonról beértem,a lábát is kinyújtotta
belsővarrat:elvileg felszívódónak kell lennie,csak nekem nem szívódott fel
Amikor Alex született akkor még nem volt ez az "alternatív" császár és nekem az izmokat is vágták.Na az komoly volt nagyon!
Borakata
Nem,nem nála szültem Zalánt!
mégcsak a kórházba sem mentem vissza!
(be is zárták azóta)
Másik nőgyógyászom lett,egy jó kórházban.De sajnos onnan is eljöttem,mert 2 vetélés után nem tudott mit kezdeni a doki.
Kicsit csalódtam benne!
de szerencsére ajánlották a mostani dokimat,aki segített a,h Zalán "összejöjjön"!Hálás vagyok neki nagyon!!!
Nem tudom igazán leírni mit éreztem.
Azt,h nem a vajúdás fáj,hanem a hegnél!Tényleg nehéz ezt így megfogalmazni!
Alexnél azért császároztak,mert faros volt és mire én otthonról beértem,a lábát is kinyújtotta
belsővarrat:elvileg felszívódónak kell lennie,csak nekem nem szívódott fel
Amikor Alex született akkor még nem volt ez az "alternatív" császár és nekem az izmokat is vágták.Na az komoly volt nagyon!
2008.09.28 23:24
Sziasztok Lányok!
Borakata, Alziza, Vörösbegy, Ritmit, Zsolka szép estét mindenkinek!
Először is mingyárt felrobbanok, mert írtam vagy egy óra hosszat, és kiléptetett a rendszer, szóval nem tudom van-e türelmem újra belevágni, megpróbálom!
Zsolka köszönöm az együttérzést! Hihetetlen erőt ad nekem, hogy meghallgattok és itt senki nem a süket dumával jön, amit ezerszer és ezerszer hallottam már! Ahogy írtad, szörnyű, amikor 9 hónapig tervezgetsz a rózsaszín álomvilágodban, aztán az ébredés annál keserűbb...! Neked is voltak hasonló élményeid?
Borakata először is Kismanód jobban érzi magát szombat óta? Remélem igen, de mindenképpen jobbulást Neki!
Ami a dokibácsit illeti, itt osztogatja a frankó tanácsait a babaneten, hangosan felröhögtem, amikor bekukkantottam a rendelőbe. Meg az RTL-es Reggeliben, a Csak csajokban is feltűnt már, nagyon menedzseli magát...!
Vele ez a dolog úgy indult, hogy én a terhességemet méhenkívüli gyanúval kezdtem és ő tűnt a kórházban a legnormálisabbnak, így hozzá kezdtem járni. Először magánra hívott, aztán mikor megkérdezte a foglalkozásomat és megmondtam, attól kezdve a klinikára jártam. Félidőben kértük fel a férjemmel a szülésvezetésre, ekkor a kérésünknek nyomatékot is adtunk egy húszassal, mintegy megköszönve az eddigi és az ez után várható gondoskodást. Tiltakozott erősen, de azért nem kellett nagyon erőltetni. A többit tudjátok, az esemény után a férjem adott neki még 60 rugót, azt vigyorogva elfogadta.
Amikor 4 nap után előkerült a kórházban, én akkor kezdtem agyilag teljesen bekrepálni, szóval egy nyamvadt kérdés sem jutott eszembe, még annyi sem, hogy a babám tényleg fejjel lefelé volt-e...a varratszedéskor meg egyik kezében a telefon, másikban az olló, "nem volt alkalmas a helyzet" idióta kérdések feltevéséhez. Meg az igazat megvallva akkor már kezdett elővenni a depi de úgy keményebben, szóval már nem is érdekelt. Ha akkor tudtam volna, hogy másfél év múlva még mindig emiatt fogok vergődni...!!!
Amúgy most nyáron találkoztam vele, mert kellett egy rákszűrés és úgy voltam vele, hogy őt legalább ismerem. Bájvigyorral megkérdezte, mikor lesz aktuális a következő babaprojekt... mondtam, egy darabig még nem. Csak nálad nem!- gondoltam.
Szóval most láttam a drágát utoljára...!
Ja képzeld, el is felejtettem, császár után történt egy vicces dolog: amikor az őrzőben a nénik alámtették a maxibetétet, teljesen el voltak ájulva, hogy epidurállal milyen ügyesen emelem a fenekemet és nyitom szét a lábaimat! Ja kérem...!
Szóval Tapsihapsit idézve: ez van, Srácok!
Vörösbegyről tudtok valamit?
Pusz!
Alíz
Borakata, Alziza, Vörösbegy, Ritmit, Zsolka szép estét mindenkinek!
Először is mingyárt felrobbanok, mert írtam vagy egy óra hosszat, és kiléptetett a rendszer, szóval nem tudom van-e türelmem újra belevágni, megpróbálom!
Zsolka köszönöm az együttérzést! Hihetetlen erőt ad nekem, hogy meghallgattok és itt senki nem a süket dumával jön, amit ezerszer és ezerszer hallottam már! Ahogy írtad, szörnyű, amikor 9 hónapig tervezgetsz a rózsaszín álomvilágodban, aztán az ébredés annál keserűbb...! Neked is voltak hasonló élményeid?
Borakata először is Kismanód jobban érzi magát szombat óta? Remélem igen, de mindenképpen jobbulást Neki!
Ami a dokibácsit illeti, itt osztogatja a frankó tanácsait a babaneten, hangosan felröhögtem, amikor bekukkantottam a rendelőbe.
Meg az RTL-es Reggeliben, a Csak csajokban is feltűnt már, nagyon menedzseli magát...!
Vele ez a dolog úgy indult, hogy én a terhességemet méhenkívüli gyanúval kezdtem és ő tűnt a kórházban a legnormálisabbnak, így hozzá kezdtem járni. Először magánra hívott, aztán mikor megkérdezte a foglalkozásomat és megmondtam, attól kezdve a klinikára jártam. Félidőben kértük fel a férjemmel a szülésvezetésre, ekkor a kérésünknek nyomatékot is adtunk egy húszassal, mintegy megköszönve az eddigi és az ez után várható gondoskodást. Tiltakozott erősen, de azért nem kellett nagyon erőltetni. A többit tudjátok, az esemény után a férjem adott neki még 60 rugót, azt vigyorogva elfogadta.
Amikor 4 nap után előkerült a kórházban, én akkor kezdtem agyilag teljesen bekrepálni, szóval egy nyamvadt kérdés sem jutott eszembe, még annyi sem, hogy a babám tényleg fejjel lefelé volt-e...a varratszedéskor meg egyik kezében a telefon, másikban az olló, "nem volt alkalmas a helyzet" idióta kérdések feltevéséhez. Meg az igazat megvallva akkor már kezdett elővenni a depi de úgy keményebben, szóval már nem is érdekelt. Ha akkor tudtam volna, hogy másfél év múlva még mindig emiatt fogok vergődni...!!!
Amúgy most nyáron találkoztam vele, mert kellett egy rákszűrés és úgy voltam vele, hogy őt legalább ismerem. Bájvigyorral megkérdezte, mikor lesz aktuális a következő babaprojekt... mondtam, egy darabig még nem. Csak nálad nem!- gondoltam.
Szóval most láttam a drágát utoljára...!
Ja képzeld, el is felejtettem, császár után történt egy vicces dolog: amikor az őrzőben a nénik alámtették a maxibetétet, teljesen el voltak ájulva, hogy epidurállal milyen ügyesen emelem a fenekemet és nyitom szét a lábaimat! Ja kérem...!
Szóval Tapsihapsit idézve: ez van, Srácok!
Vörösbegyről tudtok valamit?
Pusz!
Alíz
2008.09.29 13:48
Sziasztok lanyok szeretnek bemutatkozni es ha nem haragudtok lenne egy kerdesem, kicsit ossze vagyok zavarodva....
Mi Gorogorszagban lakunk, kislanyom 1,5 eve csaszarral szuletett Athenban. Tulhordtam, es a gond az volt, hogy nem novekedett az utolso harom hetben. A dokim meginditotta a szulest, de a 2 oras oxitocin infuziora nulla fajassal reagaltam. Ekkor azt mondta valami baj lehetet legjobb ha megcsasziznak. Addigra mar olyan ideges voltam, hogy mindegy volt, csak lathassam mar a babamat es csak ne legyen semmi baja... Szoval altattak, megcsasziztak. A babat rogton meg is szoptathattam, mint kiderult azert nem tudott leszallni a szulocsatornaba es azert nem nott mert a koldokzsinort sikerult ketszer magara tekernie a kis edesnek. Most msodjara tutira csaszaroznak a kis korkulonbseg miatt a dokim azt mondja nem eri meg kockaztatni.
Aliza, Alizanyu, Borkata, a torteneteket elborzadva olvastam, gondolkodtam, szornyu hogy milyen dolgok megeshetnek, s nem vagyok meggyozodve rola, hogy csak Magyarorszagon... Nagyon sajnalom, remelem van lehetosegetek felkeresni esetleg pszichologust aki segithet ennek a feldolgozasaban bar gondolom az is segit ha kiirhatjatok magatokbol...
Olvatam, hogy masodik csaszarnal vajudni kell a babaval, s nem is felek ettol csak furcsallom, mert nekem a dokim azt mondta hogy nagyon vigyazzak magamra, meg az is veszelyes lenne ha elkezdenek vajudni, mert fennall a belso verzes lehetosege a vajudasi gorcsoktol. Szoval hogy is van ez
A babat 10 nappal az ideje elott fogjak kivenni epp azert hogy ne induljon meg semmikeppen a vajudas. Van valakinek otlete, esetleg a tobb csaszin atesetteknek Elore is nagyon koszonom szep napot!
Mi Gorogorszagban lakunk, kislanyom 1,5 eve csaszarral szuletett Athenban. Tulhordtam, es a gond az volt, hogy nem novekedett az utolso harom hetben. A dokim meginditotta a szulest, de a 2 oras oxitocin infuziora nulla fajassal reagaltam. Ekkor azt mondta valami baj lehetet legjobb ha megcsasziznak. Addigra mar olyan ideges voltam, hogy mindegy volt, csak lathassam mar a babamat es csak ne legyen semmi baja... Szoval altattak, megcsasziztak. A babat rogton meg is szoptathattam, mint kiderult azert nem tudott leszallni a szulocsatornaba es azert nem nott mert a koldokzsinort sikerult ketszer magara tekernie a kis edesnek. Most msodjara tutira csaszaroznak a kis korkulonbseg miatt a dokim azt mondja nem eri meg kockaztatni.
Aliza, Alizanyu, Borkata, a torteneteket elborzadva olvastam, gondolkodtam, szornyu hogy milyen dolgok megeshetnek, s nem vagyok meggyozodve rola, hogy csak Magyarorszagon... Nagyon sajnalom, remelem van lehetosegetek felkeresni esetleg pszichologust aki segithet ennek a feldolgozasaban bar gondolom az is segit ha kiirhatjatok magatokbol...
Olvatam, hogy masodik csaszarnal vajudni kell a babaval, s nem is felek ettol csak furcsallom, mert nekem a dokim azt mondta hogy nagyon vigyazzak magamra, meg az is veszelyes lenne ha elkezdenek vajudni, mert fennall a belso verzes lehetosege a vajudasi gorcsoktol. Szoval hogy is van ez
A babat 10 nappal az ideje elott fogjak kivenni epp azert hogy ne induljon meg semmikeppen a vajudas. Van valakinek otlete, esetleg a tobb csaszin atesetteknek Elore is nagyon koszonom szep napot!
2008.09.29 21:38
Szia, Pannica!
Először is üdv. közöttünk és gratula a szép kislányodhoz, na meg persze az újabb kis jövevényhez!
Bár így, 1 darab császár után nem vagyok tapasztalt a témában, de amennyire itthon látom, általában tényleg hagyják vajúdni az anyukát a második császár előtt...bár ami Téged illet, tényleg kicsi lesz a korkülönbség a babák között, és talán az ultrahangon annyira vékonynak látta az előző hegedet, hogy ezért nem mer kockáztatni. Hátha attól tart, hogy már egy erősebb görcs is előidézné a hegszétválást...! De ez csak az én véleményem,a többieké sokkal inkább mérvadó lesz.
Szép estét Neked és köszönöm az együttérzést!
Alíz
Először is üdv. közöttünk és gratula a szép kislányodhoz, na meg persze az újabb kis jövevényhez!
Bár így, 1 darab császár után nem vagyok tapasztalt a témában, de amennyire itthon látom, általában tényleg hagyják vajúdni az anyukát a második császár előtt...bár ami Téged illet, tényleg kicsi lesz a korkülönbség a babák között, és talán az ultrahangon annyira vékonynak látta az előző hegedet, hogy ezért nem mer kockáztatni. Hátha attól tart, hogy már egy erősebb görcs is előidézné a hegszétválást...! De ez csak az én véleményem,a többieké sokkal inkább mérvadó lesz.
Szép estét Neked és köszönöm az együttérzést!
Alíz
2008.09.29 23:43
Sziasztok!
Először is nagyon örülök, hogy csak úgy áradnak a hozzászólások! Annak meg kifejezetten örvendek, hogy komolyan tudunk itt „beszélgetni”. Bár a téma is elég komoly. A hozzászólásokból sikerült leszűrnöm azt, hogy tapintatos, egymásra odafigyelő, intelligens csajszik lehettek!
Ha valakit megsértek a véleményemmel, akkor bocsi, de én kicsit besokalltam egy-két topictól, amikor még várandós voltam. Engem valahogyan nem elégített ki az, hogy ki hányszor mosta ki a babaruhákat, milyen színű az új babaágynemű, vagy ki mikor megy pocakfotózásra…ez nem jelenti azt, hogy nem izgultam és nem voltam izgatott a babavárás örömei kapcsán. Itt Veletek-Nálatok örülök annak, hogy értelmes, komoly dolgokról beszélünk, és mindenki őszintén megosztja a másikkal tapasztalatait, legbensőbb érzéseit a másikkal. Természetesen, így leírni-kiírni tényleg könnyebb!
Alizanyu!
Köszi az érdeklődést! Sajnos a kisfiam elég rendesen beleesett az aktuális vírusfertőzésbe, nagyon erősen köhög és folyik szegénykém orra. Úgy sajnálom őt! Sokszor majd’ kiszakad a szívem, amikor látom rajta, hogy mennyire kellemetlen neki! A munkánkból kifolyólag elég sok ember vesz körül minket, így már előre aggódom, hogy mikor milyen betegséggel fertőzik meg őt….
Még mindig felháborít, hogy a sok „jatt” –ot zsebre téve sem erőltette meg magát az orvosod! Képmutató egy fickó lehet, ha még az rtl klubban is teszi magát…ja én még nem kukkantottam bele a rendelő topicba, majd ha lesz időm…meg mi az, hogy telefon és olló a kézben? Mondjuk a műtóben – amikor még nem kezdődött el és vártunk egy véreredményre – az én dokimat is felhívták, csak lestem, hogy felvette. Valahogyan őt megismerve én el sem tudom képzelni, hogy hagyna vajúdni, ha már biztos lenne, hogy császározni fog. Szerintem nem is szabadna…Megértem, hogy abban a szörnyű helyzetben nem volt erőd sem fizikailag, sem lelkileg kérdezni tőle. A férjed nem tette volna meg? A férfiak sok helyzetben hamarabb kapcsolnak…én a páromnál ezt sokszor tapasztalom. Különösen akkor volt ez erőteljes, amikor neki kellett menni a mentővel, ami a kisfiunkat szállította és ő intézte a dolgokat.
Az, hogy találkoztál a dokiddal, biztosan felkavart! Persze utólag könnyű okoskodni, de én lehet, hogy kerekperec megmondtam volna, hogy orvost váltok. Akkor már úgyis mindegy, nem? ÉS akkor lehet, hogy megkérdezte volna, hogy miért, Te meg jól leteremted őt. Na jó, ez csak egy elképzelés volt a részemről…lehet, hogy én sem tudtam volna semmit sem beszólni. Az idő múlásával, meg ahogy „öregszem”, egyre inkább bevállalom a dolgokat, az őszinte és hirtelen reagálásokat. Na nem minden esetben, de próbálkozom, mert utána mindig mondogatom, hogy miért nem mondtam meg. Egyébként nem próbáltál meg keresni egy új orvost a rákszűrésre? Én nem hiszem, hogy visszamentem volna hozzá, persze ez nem kritika akart lenni, ne értsd félre!
Más: nem vagyok egy számítógép zseni, nekem is a férjem mondta, hogy wordben írjam a hozzászólásaimat, mentsem el és másoljam ide be, és akkor nem száll el. És tényleg! Még nem volt gond! Próbáld ki TE is!
Alziza! Köszi a választ,majd bizti lesz még több kérdésem
Ritmit, Zsolka!
Aranyosak vagytok, hogy írtok ide! Köszi a nyitottságot és invitálást a topicba! Remélem lesz lehetőségem odalátogatni, mert nekem sincs sok lehetőségem az írásra, ugyanis kisfiam eléggé igényel engem is.
Pannica! Üdv itt közöttünk! Köszi a reagálást! Nekem is jól esik ide írni, de úgy érzem, hogy nincs szükségem pszichológusra. Istenhívő ember vagyok, Őbenne bízva és férjem, családom, bartnőim támogatásával úgy érzem, erős vagyok és nem uralkodik el rajtam a szülésélmény. Persze nekem a műtét nagyon jól sikerült, profi csapat, barátságos, családias légkör és hozzáállás, na meg a műtősnő barátnőm támogatása. Engem az borított ki, hogy nem tudtam együtt lenni a kisfiammal, mert meg kellett őt műteni egy másik kórházban, amely szerencsére nem volt messze, de akkor is…Persze folyamatosan jár az agyam, hogy mi lett volna, ha természetes úton születik, feszíti a kíváncsiságom, hogy milyen lehet az az érzés, az a helyzet, bár sok rémsztorit hallottam már és még mindig a császárt tartom biztonságosnak. Persze, ha nem kontárok csinálják, mint sok esetben.
Görögországban egyszer jártam, de nagyon megtetszett! Szép helyen laksz! Én nem vagyok annyira tapasztalt a kérdésben, Alziza annál inkább tud segíteni Neked. De úgy tudom, hogy nem kell vajúdni császár előtt, én sem vajúdtam, meg egy másik barátnőm sem, közös orvosunk volt. Bízom benne, hogy nem lesz Veletek semmi gond, lehet, tényleg Alizanyunak van igaza, hogy nagyon óvatos a dokid. A lényeg, hogy megbízz benne és hogy rá tudj hagyatkozni, hogy minden kétség nélkül elfogadd, ahogy ő dönt a szülés kapcsán. Én is egy időben feltettem a kérdést a dokimnak, hogy ennek biztosan így kell lennie, mármint, hogy elkerülhetetlen a császár? Ő azt mondta, hogy nemcsak a baba, hanem a mama egészségét is néznie kell, nem akarja, hogy agyvérzést kapjak a vajúdás közben. (toxémiás voltam) Volt egy előérzete, hogy ki kell venni a babámat, mihelyst a terminust betöltjük és igaza volt. Utólag is mondta nekem, hogy „ugye milyen jó, hogy megoperált”? Belegondoltam, hogyha tovább benn marad, akkor lehetett volna más gondja is, plusz én esetleg lebénulok. Hálát adok Istennek, hogy ilyen gondos kezek vettek körül, mint akkor a műtőben!
Üdv
borakata
Először is nagyon örülök, hogy csak úgy áradnak a hozzászólások! Annak meg kifejezetten örvendek, hogy komolyan tudunk itt „beszélgetni”. Bár a téma is elég komoly. A hozzászólásokból sikerült leszűrnöm azt, hogy tapintatos, egymásra odafigyelő, intelligens csajszik lehettek!
Ha valakit megsértek a véleményemmel, akkor bocsi, de én kicsit besokalltam egy-két topictól, amikor még várandós voltam. Engem valahogyan nem elégített ki az, hogy ki hányszor mosta ki a babaruhákat, milyen színű az új babaágynemű, vagy ki mikor megy pocakfotózásra…ez nem jelenti azt, hogy nem izgultam és nem voltam izgatott a babavárás örömei kapcsán. Itt Veletek-Nálatok örülök annak, hogy értelmes, komoly dolgokról beszélünk, és mindenki őszintén megosztja a másikkal tapasztalatait, legbensőbb érzéseit a másikkal. Természetesen, így leírni-kiírni tényleg könnyebb!
Alizanyu!
Köszi az érdeklődést! Sajnos a kisfiam elég rendesen beleesett az aktuális vírusfertőzésbe, nagyon erősen köhög és folyik szegénykém orra. Úgy sajnálom őt! Sokszor majd’ kiszakad a szívem, amikor látom rajta, hogy mennyire kellemetlen neki! A munkánkból kifolyólag elég sok ember vesz körül minket, így már előre aggódom, hogy mikor milyen betegséggel fertőzik meg őt….
Még mindig felháborít, hogy a sok „jatt” –ot zsebre téve sem erőltette meg magát az orvosod! Képmutató egy fickó lehet, ha még az rtl klubban is teszi magát…ja én még nem kukkantottam bele a rendelő topicba, majd ha lesz időm…meg mi az, hogy telefon és olló a kézben? Mondjuk a műtóben – amikor még nem kezdődött el és vártunk egy véreredményre – az én dokimat is felhívták, csak lestem, hogy felvette. Valahogyan őt megismerve én el sem tudom képzelni, hogy hagyna vajúdni, ha már biztos lenne, hogy császározni fog. Szerintem nem is szabadna…Megértem, hogy abban a szörnyű helyzetben nem volt erőd sem fizikailag, sem lelkileg kérdezni tőle. A férjed nem tette volna meg? A férfiak sok helyzetben hamarabb kapcsolnak…én a páromnál ezt sokszor tapasztalom. Különösen akkor volt ez erőteljes, amikor neki kellett menni a mentővel, ami a kisfiunkat szállította és ő intézte a dolgokat.
Az, hogy találkoztál a dokiddal, biztosan felkavart! Persze utólag könnyű okoskodni, de én lehet, hogy kerekperec megmondtam volna, hogy orvost váltok. Akkor már úgyis mindegy, nem? ÉS akkor lehet, hogy megkérdezte volna, hogy miért, Te meg jól leteremted őt. Na jó, ez csak egy elképzelés volt a részemről…lehet, hogy én sem tudtam volna semmit sem beszólni. Az idő múlásával, meg ahogy „öregszem”, egyre inkább bevállalom a dolgokat, az őszinte és hirtelen reagálásokat. Na nem minden esetben, de próbálkozom, mert utána mindig mondogatom, hogy miért nem mondtam meg. Egyébként nem próbáltál meg keresni egy új orvost a rákszűrésre? Én nem hiszem, hogy visszamentem volna hozzá, persze ez nem kritika akart lenni, ne értsd félre!
Más: nem vagyok egy számítógép zseni, nekem is a férjem mondta, hogy wordben írjam a hozzászólásaimat, mentsem el és másoljam ide be, és akkor nem száll el. És tényleg! Még nem volt gond! Próbáld ki TE is!
Alziza! Köszi a választ,majd bizti lesz még több kérdésem
Ritmit, Zsolka!
Aranyosak vagytok, hogy írtok ide! Köszi a nyitottságot és invitálást a topicba! Remélem lesz lehetőségem odalátogatni, mert nekem sincs sok lehetőségem az írásra, ugyanis kisfiam eléggé igényel engem is.
Pannica! Üdv itt közöttünk! Köszi a reagálást! Nekem is jól esik ide írni, de úgy érzem, hogy nincs szükségem pszichológusra. Istenhívő ember vagyok, Őbenne bízva és férjem, családom, bartnőim támogatásával úgy érzem, erős vagyok és nem uralkodik el rajtam a szülésélmény. Persze nekem a műtét nagyon jól sikerült, profi csapat, barátságos, családias légkör és hozzáállás, na meg a műtősnő barátnőm támogatása. Engem az borított ki, hogy nem tudtam együtt lenni a kisfiammal, mert meg kellett őt műteni egy másik kórházban, amely szerencsére nem volt messze, de akkor is…Persze folyamatosan jár az agyam, hogy mi lett volna, ha természetes úton születik, feszíti a kíváncsiságom, hogy milyen lehet az az érzés, az a helyzet, bár sok rémsztorit hallottam már és még mindig a császárt tartom biztonságosnak. Persze, ha nem kontárok csinálják, mint sok esetben.
Görögországban egyszer jártam, de nagyon megtetszett! Szép helyen laksz! Én nem vagyok annyira tapasztalt a kérdésben, Alziza annál inkább tud segíteni Neked. De úgy tudom, hogy nem kell vajúdni császár előtt, én sem vajúdtam, meg egy másik barátnőm sem, közös orvosunk volt. Bízom benne, hogy nem lesz Veletek semmi gond, lehet, tényleg Alizanyunak van igaza, hogy nagyon óvatos a dokid. A lényeg, hogy megbízz benne és hogy rá tudj hagyatkozni, hogy minden kétség nélkül elfogadd, ahogy ő dönt a szülés kapcsán. Én is egy időben feltettem a kérdést a dokimnak, hogy ennek biztosan így kell lennie, mármint, hogy elkerülhetetlen a császár? Ő azt mondta, hogy nemcsak a baba, hanem a mama egészségét is néznie kell, nem akarja, hogy agyvérzést kapjak a vajúdás közben. (toxémiás voltam) Volt egy előérzete, hogy ki kell venni a babámat, mihelyst a terminust betöltjük és igaza volt. Utólag is mondta nekem, hogy „ugye milyen jó, hogy megoperált”? Belegondoltam, hogyha tovább benn marad, akkor lehetett volna más gondja is, plusz én esetleg lebénulok. Hálát adok Istennek, hogy ilyen gondos kezek vettek körül, mint akkor a műtőben!
Üdv
borakata
2008.09.30 13:57
sziasztok!
köszönöm a válaszokat és az érdeklődést!
közben jártam a dokimnál is, akiben maximálisan megbízom, akármit mondott volna, hallgatok rá...
szóval csak egy kis előzmény...
az első fiam 10 éve császárral született, majd mikor 3 hónapos volt, akkor kiderült, hogy megint kismama vagyok...jött a lányom, a heggel nem volt semmi gondom, 38. héten elfolyt a magzatvíz és máris megszületett császárral..ez 9 éve...majd jött az életemben egy válás, egy kis magány és 3 éve a CSODA... a TÁRS...egyébként ált. iskolai nagy szerelmem, akit 16 éve nem is láttam szerettünk volna közös babát...Barnit 16 hónapig "gyártottuk" már azt hittem valami gond van...de jött, 40 hónapig növögetett 4050 grammosra...a hegem már csak egy hajszál tartotta a doki szerint...pedig eltelt 9 év...de Barni nagyon nagy baba volt...
most tehát 8 hónap telt el...
a dokimtól leszidást vártam, mert a harmadik császár után rá akart beszélni a petevezető-lekötésre, de nem mertem...semmi leszidás, gratulált, ne emelgessek (köszi)...pihenjek...valószínű, hogy 36. héten befektet, majd 38. héten császár, tovább nem engedi hordani... mondjuk emlékezve az utolsó hetek kínlódásaira, nem is bánom
igyekszem még ide járni, de jelenleg az álomkórral küzdök
egyébként megtalálható a vonalzómnál a blogom linkje, ha sokáig nem jönnék, ott megtaláltok, de igyekszem, csak nagy a család
köszönöm a válaszokat és az érdeklődést!
közben jártam a dokimnál is, akiben maximálisan megbízom, akármit mondott volna, hallgatok rá...
szóval csak egy kis előzmény...
az első fiam 10 éve császárral született, majd mikor 3 hónapos
volt, akkor kiderült, hogy megint kismama vagyok...jött a lányom, a heggel nem volt semmi gondom, 38. héten elfolyt a magzatvíz és máris megszületett császárral..ez 9 éve...majd jött az életemben egy válás, egy kis magány és 3 éve a CSODA... a TÁRS...egyébként ált. iskolai nagy szerelmem, akit 16 éve nem is láttam szerettünk volna közös babát...Barnit 16 hónapig "gyártottuk" már azt hittem valami gond van...de jött, 40 hónapig növögetett 4050 grammosra...a hegem már csak egy hajszál tartotta a doki szerint...pedig eltelt 9 év...de Barni nagyon nagy baba volt...
most tehát 8 hónap telt el...
a dokimtól leszidást vártam, mert a harmadik császár után rá akart beszélni a petevezető-lekötésre, de nem mertem...semmi leszidás, gratulált, ne emelgessek (köszi)...pihenjek...valószínű, hogy 36. héten befektet, majd 38. héten császár, tovább nem engedi hordani...
mondjuk emlékezve az utolsó hetek kínlódásaira, nem is bánom
igyekszem még ide járni, de jelenleg az álomkórral küzdök
egyébként megtalálható a vonalzómnál a blogom linkje, ha sokáig nem jönnék, ott megtaláltok, de igyekszem, csak nagy a család
Donát 10 éves
Dóra 9 éves
Dóra 9 éves
2008.09.30 21:42
Sziasztok, Lányok!
Borakata annyira sajnálom a kisfiadat...! Ancsi szerencsére most nem beteg, de eszembe jutott mennyit szenvedtünk az elmúlt télen az orrszívással, meg a nemszeretem-gyógyszerekkel, és összeszorul a szívem, ha hasonló cipőben járó kismanóról hallok, vagy esetleg látok...remélem mihamarabb túllesztek rajta...!
Egyébként a magam nevében köszi a bókot, aranyos vagy!
Amik engem illet, jómagam is unom, amikor találok egy fórumot, érdekelne a téma, de már 5 oldal óta kizárólag azt olvasom, hogy Zétike ma zöldet kakilt, Vivike meg kidobta az ablakon a maciját...!!! Amikor rászántam magam, hogy új kórház és doki után nézek, itt próbáltam mazsolázgatni, aztán mérgemben hagytam az egészet a fenébe. "Bepofátlankodtam" Zétike és Vivike topicjába, ami első látásra tapasztalatcserés fórumnak tűnt, de anyuciék még válaszra sem méltattak. És hát persze, ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel minket, mi történik a beszélgetőtársakkal, de őrizzük már meg a fórum jellegét...! Mint itt. Szeretek itt lenni és beszélgetni Veletek!
Amúgy a dokival kapcsolatban igazad van, de hidd el, adott szituban teljesen leblokkoltam, már a kórházban is, a varratszedéskor is, most nyáron meg már csak érdekelt, hogy egyelőre ne egy vadidegen turkáljon, ez most legyen meg, aztán pápá! De talán legközelebb a MÁV-ban kötök ki. De mindenképpen köszi a véleményedet!
És kösz a word-ös tippet!
Vörösbegy örülök, hogy döntést tudtál hozni, szorítok Neked és persze érdeklődve várom majd a fejleményeket. Talán, mire megszületik a Kisbabád, én leszek újra pocis, legalább mindig történik valami! Gyere gyakran, ha tudsz!
Jó éjt Mindenkinek!
Alíz
Borakata annyira sajnálom a kisfiadat...! Ancsi szerencsére most nem beteg, de eszembe jutott mennyit szenvedtünk az elmúlt télen az orrszívással, meg a nemszeretem-gyógyszerekkel, és összeszorul a szívem, ha hasonló cipőben járó kismanóról hallok, vagy esetleg látok...remélem mihamarabb túllesztek rajta...!
Egyébként a magam nevében köszi a bókot, aranyos vagy!
Amik engem illet, jómagam is unom, amikor találok egy fórumot, érdekelne a téma, de már 5 oldal óta kizárólag azt olvasom, hogy Zétike ma zöldet kakilt, Vivike meg kidobta az ablakon a maciját...!!! Amikor rászántam magam, hogy új kórház és doki után nézek, itt próbáltam mazsolázgatni, aztán mérgemben hagytam az egészet a fenébe. "Bepofátlankodtam" Zétike és Vivike topicjába, ami első látásra tapasztalatcserés fórumnak tűnt, de anyuciék még válaszra sem méltattak. És hát persze, ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel minket, mi történik a beszélgetőtársakkal, de őrizzük már meg a fórum jellegét...! Mint itt. Szeretek itt lenni és beszélgetni Veletek!
Amúgy a dokival kapcsolatban igazad van, de hidd el, adott szituban teljesen leblokkoltam, már a kórházban is, a varratszedéskor is, most nyáron meg már csak érdekelt, hogy egyelőre ne egy vadidegen turkáljon, ez most legyen meg, aztán pápá! De talán legközelebb a MÁV-ban kötök ki. De mindenképpen köszi a véleményedet!
És kösz a word-ös tippet!
Vörösbegy örülök, hogy döntést tudtál hozni, szorítok Neked és persze érdeklődve várom majd a fejleményeket. Talán, mire megszületik a Kisbabád, én leszek újra pocis, legalább mindig történik valami!
Gyere gyakran, ha tudsz!
Jó éjt Mindenkinek!
Alíz
2008.10.01 08:41
Sziasztok Lányok!
Pannica!
Bocsánat, h csak most reagálok (látom, írtál a császár után rendes szülésbe is). Én a második babámat is császárral szültem, de szó sem volt vajúdásról. Nagyn hasonló okból lett az első szülésből császár, túlhordtam, és aléggé valószínű, h Villőt is túlhordtam volna, ha a dokim engedi. Nagyon szeretem az orvoosm, időközben mentem át hozzá, de Ő óvatos a témában, van nála lazább orvos is. Tényleg elég kicsi lesz a korkülömbség nálatok (nem semmi..., nekem pl. a dokim két évhez ragaszkodott, nálunk három hét hiányzott, h meglegyen a két év korkülömbség.
Követel afiam:)
Pannica!
Bocsánat, h csak most reagálok (látom, írtál a császár után rendes szülésbe is). Én a második babámat is császárral szültem, de szó sem volt vajúdásról. Nagyn hasonló okból lett az első szülésből császár, túlhordtam, és aléggé valószínű, h Villőt is túlhordtam volna, ha a dokim engedi. Nagyon szeretem az orvoosm, időközben mentem át hozzá, de Ő óvatos a témában, van nála lazább orvos is. Tényleg elég kicsi lesz a korkülömbség nálatok (nem semmi...
, nekem pl. a dokim két évhez ragaszkodott, nálunk három hét hiányzott, h meglegyen a két év korkülömbség.
Követel afiam:)
Rita
,
,
2008.10.02 16:04
Koszonom a valaszokat mindannyiotoknak 
Idokozben felmerult bennem, hogy milyen mafla is vagyok, amikor ott voltam a dokinal rakerdezhettem volna nala is, de valahogy amikor vizsgalaton vagyok szinte semmi kerdes nem jut eszembe, remelem ez csak amolyan kismama feledekenyseg...
Egy erzekeny temat szeretnek erinteni, csak kivancsisagbol... Mennyibe kerul otthon egy csaszarmetszes mutet Van szabott ar vagy a csuszopenzek mukodnek
Mi itt 2000 Eurot fizettunk (hozzateszem felig allami korhazban) plusz a korhazi ellatas volt olyan 350 euro korul 5 napra. (szoval ez kicsit tobb mint felmillio forintot tesz ki) A korhaz ahol szultem es ahova megyek most is az egyik legnagyobb Athenban, felig allami, a szuleszeti osztalyt nagyon szepen modernizaltak az utobbi evekben es felig magan kezbe adtak.
Egyutterzes a beteg babaknak es mamaknak, mi is folyamatosan az orrdugulassal kuzdunk de szerencsere semmi komoly.
Amit egyes forumokrol irtok azzal maximalisan egyetertek, ez az oka annak hogy en is leszoktam a babanetrol es nem vagyok nagyon gyakori latogato.
Bocs, hogy csak ilyen tavirati stilusban irok, hulla vagyok, melo, Athina baba, meg aztan a pocak is mar jo nehez, par nap mulva jovok, mindenkinek szep estet
Idokozben felmerult bennem, hogy milyen mafla is vagyok, amikor ott voltam a dokinal rakerdezhettem volna nala is, de valahogy amikor vizsgalaton vagyok szinte semmi kerdes nem jut eszembe, remelem ez csak amolyan kismama feledekenyseg...
Egy erzekeny temat szeretnek erinteni, csak kivancsisagbol... Mennyibe kerul otthon egy csaszarmetszes mutet
Van szabott ar vagy a csuszopenzek mukodnek
Mi itt 2000 Eurot fizettunk (hozzateszem felig allami korhazban) plusz a korhazi ellatas volt olyan 350 euro korul 5 napra. (szoval ez kicsit tobb mint felmillio forintot tesz ki) A korhaz ahol szultem es ahova megyek most is az egyik legnagyobb Athenban, felig allami, a szuleszeti osztalyt nagyon szepen modernizaltak az utobbi evekben es felig magan kezbe adtak.
Egyutterzes a beteg babaknak es mamaknak, mi is folyamatosan az orrdugulassal kuzdunk de szerencsere semmi komoly.
Amit egyes forumokrol irtok azzal maximalisan egyetertek, ez az oka annak hogy en is leszoktam a babanetrol es nem vagyok nagyon gyakori latogato.
Bocs, hogy csak ilyen tavirati stilusban irok, hulla vagyok, melo, Athina baba, meg aztan a pocak is mar jo nehez, par nap mulva jovok, mindenkinek szep estet
2009.01.12 11:02
Kedves Lányok!
A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.
A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.
Üdv:
Dia
A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.
A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.
Üdv:
Dia
2010.02.18 17:28
Sziasztok!
Én 6 hete szüültem a II.számu női klinikán és az Orvosom Dr gidai János.Nagyíon rég ota járok hozzá amig bent voltam a kórházba nagyon oda figyelt mindig kérdezte hogy érzem magam.Különösen mikor mikor császárra készitettek elö.De miután megszületett a kislányom és visszamentem hozzá a 6 hetes kontrolra akkor is megkérdezte hogy vagyunk én és a kislányom
Én 6 hete szüültem a II.számu női klinikán és az Orvosom Dr gidai János.Nagyíon rég ota járok hozzá amig bent voltam a kórházba nagyon oda figyelt mindig kérdezte hogy érzem magam.Különösen mikor mikor császárra készitettek elö.De miután megszületett a kislányom és visszamentem hozzá a 6 hetes kontrolra akkor is megkérdezte hogy vagyunk én és a kislányom
2010.08.16 10:43
Sziasztok!
Én 1 hét múlva vagyok kiírva programozott császárra. A rendes időpont szept.01. lett volna, de az orvosom azt mondta, hogy javasolja a császárt.
A kérdésem az lenne, hogy zajlik egy programozott császár? Nekem azt mondta, hogy reggel 1/2 8-kor találkozunk a szülőszobán. Vajon ilyenkor ugyanúgy kell-e vajúdni, vagy előkészítenek és megy a műtét?
A császárt a korom miatt (40 év) és, hogy első babám lesz, illetve, nem lépett fel toxémia, de végig nagyon vizesedtem, ezért javasolta.
Ha valaki tud tapasztalatokat írni, várom, sziasztok
Én 1 hét múlva vagyok kiírva programozott császárra. A rendes időpont szept.01. lett volna, de az orvosom azt mondta, hogy javasolja a császárt.
A kérdésem az lenne, hogy zajlik egy programozott császár? Nekem azt mondta, hogy reggel 1/2 8-kor találkozunk a szülőszobán. Vajon ilyenkor ugyanúgy kell-e vajúdni, vagy előkészítenek és megy a műtét?
A császárt a korom miatt (40 év) és, hogy első babám lesz, illetve, nem lépett fel toxémia, de végig nagyon vizesedtem, ezért javasolta.
Ha valaki tud tapasztalatokat írni, várom, sziasztok
2010.08.17 11:49
Szia Judit!
Látom, nem ír neked senki. Én ugyan nem programozott császár voltam, hanem sürgősségi, de sógornőmnek 4 programozott volt.
Szóval bemégy éhgyomorra, gondolom némi vizsgálat után érzéstelenítés aztán műtét. Nincs vajúdás. (remélhetőleg nem lesz aznap sorbanállás a műtőben...mert éhgyomorra várni, az nem jó)
üdv
Dana
Látom, nem ír neked senki. Én ugyan nem programozott császár voltam, hanem sürgősségi, de sógornőmnek 4 programozott volt.
Szóval bemégy éhgyomorra, gondolom némi vizsgálat után érzéstelenítés aztán műtét. Nincs vajúdás. (remélhetőleg nem lesz aznap sorbanállás a műtőben...mert éhgyomorra várni, az nem jó)
üdv
Dana
2010.08.17 15:54
Kedves Judit!
Szerintem kérdezd meg az orvosodat, mert ahány kórház, annyi szokás. Meg ugye van olyan, akinek nem is szabad vajúdnia, meg van olyan, akinek nyugodtan lehet. Szóval sokt ényezős a dolog, így jobb ezeket vele tisztázni.
Egyébként miért rakta ilyen hamarra a program császárodat? Az még a betöltött 39. hét sem lesz.
Üdv:
Zita
Szerintem kérdezd meg az orvosodat, mert ahány kórház, annyi szokás. Meg ugye van olyan, akinek nem is szabad vajúdnia, meg van olyan, akinek nyugodtan lehet. Szóval sokt ényezős a dolog, így jobb ezeket vele tisztázni.
Egyébként miért rakta ilyen hamarra a program császárodat? Az még a betöltött 39. hét sem lesz.
Üdv:
Zita
2010.08.18 09:11
Sziasztok Dana és Zita!
Köszönöm, hogy válaszoltatok, nem nagyon bíztam benne, mert láttam, hogy a fórum nem nagyon működik.!
Mégegyszer köszi
Holnap megyek az orvoshoz, rákérdezek mindenre, de én is úgy gondolom, hogy nem lesz vajúdás, ha éhgyomorra rendel be és korán reggel a szülőszobára.
Hogy miért írt ki császárra? Igazából csak annyit mondott, hogy a korom miatt javasolja, ill. hogy első baba. Lehet, hogy a vizesedés miatt is. Mondta, hogy meg lehet próbálni a hagyományos szülést is, de szerinte úgyis császárral fejeződne be a fenti okok miatt.
Lehet, hogy fél a komplikácóktól, vagy csak ez egyszerűbb. Nem tudom, de bízok benne.
A doki péntektől szabin lesz, ennek ellenére azt mondta, hogy jövőhéten császár, mert nem utazik sehova.
Majd megírom, hogy holnap mire jutottunk!
Sziasztok, Judit
Köszönöm, hogy válaszoltatok, nem nagyon bíztam benne, mert láttam, hogy a fórum nem nagyon működik.!
Mégegyszer köszi
Holnap megyek az orvoshoz, rákérdezek mindenre, de én is úgy gondolom, hogy nem lesz vajúdás, ha éhgyomorra rendel be és korán reggel a szülőszobára.
Hogy miért írt ki császárra? Igazából csak annyit mondott, hogy a korom miatt javasolja, ill. hogy első baba. Lehet, hogy a vizesedés miatt is. Mondta, hogy meg lehet próbálni a hagyományos szülést is, de szerinte úgyis császárral fejeződne be a fenti okok miatt.
Lehet, hogy fél a komplikácóktól, vagy csak ez egyszerűbb. Nem tudom, de bízok benne.
A doki péntektől szabin lesz, ennek ellenére azt mondta, hogy jövőhéten császár, mert nem utazik sehova.
Majd megírom, hogy holnap mire jutottunk!
Sziasztok, Judit
2010.08.18 09:25
Szia Judit.
azt azért sajnálom, hogy meg sem várja a szülés spontán megindulását, persze ő látja, mennyire komoly ez a vizesedés...de a korod azért egy vajúdást még nem zárna ki, és maga a vajúdás fontos élettani hatásokkal bír a babát és a szoptatást illetően.
kérdezd ki alaposan még egyszer a dokidat. az a fontos, hogy benned ne maradjon semmilyen (de tényleg, a legapróbb sem) ellenérzés, sem hiányérzet. Utólag nincs mód helyrehozni.
üdv
Dana
azt azért sajnálom, hogy meg sem várja a szülés spontán megindulását, persze ő látja, mennyire komoly ez a vizesedés...de a korod azért egy vajúdást még nem zárna ki, és maga a vajúdás fontos élettani hatásokkal bír a babát és a szoptatást illetően.
kérdezd ki alaposan még egyszer a dokidat. az a fontos, hogy benned ne maradjon semmilyen (de tényleg, a legapróbb sem) ellenérzés, sem hiányérzet. Utólag nincs mód helyrehozni.
üdv
Dana
2010.08.19 20:17
Sziasztok!
3 órán keresztül voltam a dokinál, jól elfáradtam. 2x kellett ctg-t csinálni, mert az elsőnél aludt a drága kislányunk.
Azt mondta a doki, hogy 24.-én éhgyomorra menjek a szülőszobára 1/2 8-ra és délelőtt megcsászároz. Aggódik a vizesedésem miatt, és folyamatosan azt kérdezte, hogy van rendesen magzatmozgás? mondtam hogy van, sőt még az ultrahang közben is mocorgott. Szóval szerintem nyugtalan, nehogy valami gáz legyen. Szombaton még 1 ctg-re be kell mennem a kórházba.
Szorítsatok! Jövök és mesélek!
Remélem minden rendben fog menni.
Jajj és 3100 grammot mért. Nem mondom, hogy nagy súly, de nem is olyan rossz.
Üdv.Judit
3 órán keresztül voltam a dokinál, jól elfáradtam. 2x kellett ctg-t csinálni, mert az elsőnél aludt a drága kislányunk.
Azt mondta a doki, hogy 24.-én éhgyomorra menjek a szülőszobára 1/2 8-ra és délelőtt megcsászároz. Aggódik a vizesedésem miatt, és folyamatosan azt kérdezte, hogy van rendesen magzatmozgás? mondtam hogy van, sőt még az ultrahang közben is mocorgott. Szóval szerintem nyugtalan, nehogy valami gáz legyen. Szombaton még 1 ctg-re be kell mennem a kórházba.
Szorítsatok! Jövök és mesélek!
Remélem minden rendben fog menni.
Jajj és 3100 grammot mért. Nem mondom, hogy nagy súly, de nem is olyan rossz.
Üdv.Judit
2010.08.22 15:17
Zita!
A kérdéseimre, csak az a válasz volt, hogy a korom miatt és a vizesedés miatt javasolja a császárt. Vizesedni kb. 4 hónaptól már folyamatosan. Próbáltam pihentetni, de megmaradt. Nem tudom, hogy mi van akkor ha hamarabb beindul a szülés, szerintem akkor is császár lesz, mert tart a kockázatoktól.
Ma is voltam ctg-n alig akart mocorogni a leányzó! 1 órát ültem megint a ctg-be.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Most elkezdett fájni a pocim és a derekam, mint amikor meg akar jönni!
Szia Judit
A kérdéseimre, csak az a válasz volt, hogy a korom miatt és a vizesedés miatt javasolja a császárt. Vizesedni kb. 4 hónaptól már folyamatosan. Próbáltam pihentetni, de megmaradt. Nem tudom, hogy mi van akkor ha hamarabb beindul a szülés, szerintem akkor is császár lesz, mert tart a kockázatoktól.
Ma is voltam ctg-n alig akart mocorogni a leányzó! 1 órát ültem megint a ctg-be.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Most elkezdett fájni a pocim és a derekam, mint amikor meg akar jönni!
Szia Judit
2010.08.23 08:28
Kedves Zita!
Természetesen jelentkezem és még képet is teszek fel ahogy lehetőségem lesz!
Ne nevess ki, de a beöntéstől nagyon tartok! Azt mondta a doki, hogy mindenféleképpen lesz!
Azt sem tudom, hogy ilyenkor saját hálóingben műtenek, vagy adnak kórházit a műtét idejére?
Köszönöm a segítségedet és Danáét is!
Természetesen jelentkezem és még képet is teszek fel ahogy lehetőségem lesz!
Ne nevess ki, de a beöntéstől nagyon tartok! Azt mondta a doki, hogy mindenféleképpen lesz!
Azt sem tudom, hogy ilyenkor saját hálóingben műtenek, vagy adnak kórházit a műtét idejére?
Köszönöm a segítségedet és Danáét is!
2010.08.23 13:16
Kedves Judit!
A beöntés. Nem mondom, hogy az ember élete élménye, de messze nem szörnyű. Kicsit vicces mikor feltöltik altájilag egy jó adag vízzel az egyébként is kirobbanó formában lévő várandóst, aztán megpróbál eljutni a WC-re. A mozgás az utolsó időben már eleve kicsit nehézkesebb nagy hassal, viszont így tartogatva azt, ami ki akar jönni, kifejezetten egyedi. De ha kellőképpen tudja az ember lazán kezelni a dolgokat, akkor utólag még nevetni is tud a helyzeten.
A műtét idején úgy fekszel a műtőasztalon, ahogy annak idején világra jöttél, azaz meztelenül. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy semmi nem takar. Ugyanis jótékony zöld és steril leplekkel le leszel takarva. Az orvosok is egy nagyobb téglalapnyi területet látnak csak belőled, a hasad alsó felén.
Az, hogy utána, mikor már felöltözhetsz, saját vagy kórházi hálóruhában kell lenni, az meg kórházanként változó. Ezt az infót a kórházad topikjában biztosan gyorsan megtalálod, vagy gyorsan tudnak válaszolni rá.
A beöntésről jutott eszembe valami. A műtét idejére katétert fogsz kapni. Ennek felhelyezése szerintem sokkal kellemetlenebb tud lenni, mint a beöntés. Persze olyan is van, aki meg sem érzi. Ha biztosra akarsz menni, hogy ebből ne érezz semmit, akkor kérd meg az orvosod, hogy csak akkor helyezzék fel, mikor már a spinális érzéstelenítést beszúrták. (Nálam az orvos ajánlotta ezt a megoldást.)
Minden jót holnapra! Utána pedig jó ismerkedést és összeszokást a gyermekeddel!
És az utolsó tanácsom. Ha problémád vagy kérdésed van a kórházban, akkor kérdezd az ott dolgozókat!!! Nagyon kevés ápoló van az összes szülészeti osztályon, ezért nem jut automatikusan mindenkire idejük, sokszor alapvető dolgokat nem mondanak el. Ezért kérdezz!! És kérj segítséget, ha kell!
Üdv:
Zita
A beöntés. Nem mondom, hogy az ember élete élménye, de messze nem szörnyű. Kicsit vicces mikor feltöltik altájilag egy jó adag vízzel az egyébként is kirobbanó formában lévő várandóst, aztán megpróbál eljutni a WC-re. A mozgás az utolsó időben már eleve kicsit nehézkesebb nagy hassal, viszont így tartogatva azt, ami ki akar jönni, kifejezetten egyedi. De ha kellőképpen tudja az ember lazán kezelni a dolgokat, akkor utólag még nevetni is tud a helyzeten.
A műtét idején úgy fekszel a műtőasztalon, ahogy annak idején világra jöttél, azaz meztelenül. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy semmi nem takar. Ugyanis jótékony zöld és steril leplekkel le leszel takarva. Az orvosok is egy nagyobb téglalapnyi területet látnak csak belőled, a hasad alsó felén.
Az, hogy utána, mikor már felöltözhetsz, saját vagy kórházi hálóruhában kell lenni, az meg kórházanként változó. Ezt az infót a kórházad topikjában biztosan gyorsan megtalálod, vagy gyorsan tudnak válaszolni rá.
A beöntésről jutott eszembe valami. A műtét idejére katétert fogsz kapni. Ennek felhelyezése szerintem sokkal kellemetlenebb tud lenni, mint a beöntés. Persze olyan is van, aki meg sem érzi. Ha biztosra akarsz menni, hogy ebből ne érezz semmit, akkor kérd meg az orvosod, hogy csak akkor helyezzék fel, mikor már a spinális érzéstelenítést beszúrták. (Nálam az orvos ajánlotta ezt a megoldást.)
Minden jót holnapra! Utána pedig jó ismerkedést és összeszokást a gyermekeddel!
És az utolsó tanácsom. Ha problémád vagy kérdésed van a kórházban, akkor kérdezd az ott dolgozókat!!! Nagyon kevés ápoló van az összes szülészeti osztályon, ezért nem jut automatikusan mindenkire idejük, sokszor alapvető dolgokat nem mondanak el. Ezért kérdezz!! És kérj segítséget, ha kell!
Üdv:
Zita
Társoldalunk kínálatából
Csökkenhet a pedagógusok félelme: nem lesz többet földimogyorós, diós és szezámmagos étel a menzákon
A heves allergiás reakciókat is okozni képes élelmiszerek a közétkeztetésből... »
