Lányok!
Látom,két hete nem írt senki, de remélem, nem szakadt meg a fórum.
42 éves múltam és túl vagyok 5 lombik kezelésen, no és természetesen a sok herce-hurcán, vizsgálaton és próbálkozáson, ami ezeket megelőzte. A lombikot befejeztük, egyrész, mert innentől már fizetős, ami igen borsos, meg aztán belefárad ám az ember. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy feladtam, sőt, csak a lombikból lett elég.
Az utolsó sikertelen kísérlet után nagyon padlóra kerültem, pszichológus segítsége kellett, hogy talpra álljak. De sikerült! Májusban elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, és "lenyugodva", töretlen hittel és bizalommal várom a spontán babánkat! Két oldali petevezeték elzáródással sokan furán néznek rám, hogy miben reménykedek, és azt kell mondjam, hogy semmi sem lehetetlen. Júliusban csodák-csodájára
terhes lettem. Sajnos a baba elment, de én most nem a fájdalommal foglalkoztam, hanem azzal a ténnyel, hogy egyáltalán sikerült! Tehát nem adom fel továbbra sem, szívből hiszem és remélem, hogy a CSODA újra bekötözik hozzánk és megszületik a várva várt babánk! Ne adjátok fel tehát!!!!!!!