Köszi lányok az együttérzést! Már gondoltam, kimérgezem őket, na de ki a franc akar hülyék miatt a börtönben senyvedni?! Inkább most arra gondoltam, hogy csinálok egy jó ki vudubábút, vagy inkább kettőt, és szépen lassan "kiszúrok" velük
Nagyon durva, amiket mondtak. Eddig ők is olyan hátbaszúrósan támadtak, legalábbis többnyire, a férjemet uszították szépen csendben ellenem. De most totálisan vörös fejjel rámtámadtak, én meg kirohantam, ahelyett, hogy jól beolvastam volna nekik. De egyszerűen úgy éreztem, ha most belekezdek, akkor még akár el is vetélek, azt az "örömöt" pedig nem akarom nekik megadni.
Férjem is kibukott a gatyájából rendesen, de szegénnyel próbáltam picit később erről beszélni, de azt mondta, nem is akar, nem tud mit mondani ezekre. Azt mondta, mégha igazuk is lenne, de nincs, akkor sem így kellene megoldani. Láttam rajta, hogy nagyon letört
. Hát nincs elég bajunk? Bassza meg az ég, hogy kínlódik az ember nap mint nap, hogy mi lesz, hogyan tudunk megélni, miből fizetjük a több millás adósságunkat, hogy egyátalán miből iskoláztatjuk a gyereket be, miből fogok szülni, és odáig még el is kell jutni, stb, stb? És akkor mindig belerúg még az emberbe az, akitől inkább segítséget várnánk, de nem, ő még a földbetipor, amennyire csak lehet, aztán ránklapátol még vagy 120 m kutyaszart is.
Szegény férjem is azt kérdezte, hogy még vajon ki fog mostanában belénkrúgni? Viszont mivel kezdenek fogyatkozni a drága rokon emberek körülöttünk, mert mindegyik ilyen, így valószínűleg már túl sokan ezt nem tehetik meg.
Sajnos elköltözni nem tudunk továbbra sem, nincs pénzünk sem albérletre, sem másra, szocpolt sem kaphatnánk, mert nincs saját tulajdonunk, szóval szar az élet...
Bettike, hát nem irigyellek, mocsok villámlás! Nem tudom, ilyen esetben mi lehet a megoldás, de biztosan kell lennie!