Sziasztok!
Kinga, látom elkaptad Cicust!
Cicus! Az enyémek is totál lelassultak a második félévükben. Mi egyéves korra kb. 8.5 kg-ig jutottunk (6 hónaposan valahol 6.5-7 körül voltak, de ezt meg kéne néznem pontosabban). Amire nagyon emlékszem, a második félév súlygyarapodása, ami az egyke nagyfiamnál kb. 4 kg volt, náluk kb. 2 kg. Szóval van ilyen. Ja, mindemellett én is azt csináltam, mikor kezdtek keveset hízni, egy fõzelék (5 hó) majd mégegy (kb. 7 hó), hátha akkor jobban híznak majd. Nem jött be! Eévszet tippek másik topicokon voltak. Én anno a figyelemelterelés és lopva belapátolás módszerét csináltam, ezzel együtt ketten ettek annyit, mint a nagy ugyanannyiidõsen egyedül (kb. 1.5 dl fõzelék per koponya) Viszont, ha gondolod, lassan benne vagytok a korban, lehet bõvíteni a választékot. Nálunk a nagy áttörés evés téren 1 évesen volt, amikor a szülinapjukon úgy döntöttem, elegem van a tiltásokból, egyenek amit akarnak. A felnõtt ételekbõl nagyon jól ettek. Próbálj meg olyan felnõtt kajákat, amikbõl apró darabokat lehet enni (mondjuk inkább 1 év után, de a nagy favorit nálunk a rakott krumpli volt), és egyetek együtt, akár a te tányérodból adj nekik. NÁlunk ez mindhárom gyereknél bejött, mindig az kellett nekik, amit mi nagyok ettünk.
Fogmosás: ezt sok helyen mesélem, anyósomtól örököltem a szokást: elsõ napoktól kezdve egy textilpelus csücskével minden este (fürdéskor) átmostam a szájukat. Eleinte ez a szájpenész kialakulásának megelõzését szolgálta, és anyósom szerint, a családi hagyomány eredményeképp senkinek se volt a családban. Késõbb ez a mosás ment át a fogak áttörlésébe. MIvel elsõ naptól ment, teljesen természetes volt nekik, hogy nyulkálok a szájukba. Kb. 2 évesen adtam fogkefét, elõször fogkrém nélkül (ill. korábban is játszani), és amikor majd öblögetni tudnak, akkor lehet fogkrémmel (kb 3 év).
Zöldség: amikor kicsik voltak, a nagy részét a helyi zöldségesnél vettem, ill. amit kaptam vidékrõl anyósomtól. Most már van kertem, és lelkesen csinálom, a zöldségek nagyrésze innen van, kisebb része anyósomtól, venni szinte nem veszek. Gyümölcsöt veszek. Én a bébiételeket nem szerettem, anyagilag sem, meg ízben sem, de tény, nem is sokat próbáltam. Inkább csak utazáskor vagy ha valahol tudtam, hogy nem tudom megoldani. De nagyon kevés fogyott. (inkább az italok, abból vettem olyat télen, amilyen gyümölcsöket akkor nehéz lett volna beszerezni). A biopiac kérdés egy jó gondolat, levelezek egy ikres anyukával, aki agrár témákban járatos és éppen ilyen bio ellenõrzõ cégnél van. Õszerinte az öko piac oké, persze kérdés, meg tudod-e fizetni, ill. tudsz-e oda rendszeresen menni.
JátéK. nehéz eset. Volt, hogy kaptunk tök egyforma játékot kettõt (sõt hármat), de ez nem megoldás. Az ilyet ajándékozók is megállapították maguktól, hogy ez hülyeség volt és nem csinálják többet. MOndjam azt, hogy bízz benne, kinövik? Nem mondhatom, mert az én 6 és 8 éves nagy gyerekeim is összevesznek olyan játékon, ami hetekig egyiknek se kell, de ha valamelyiknek eszébe jut, akkor mindjárt mindnek az kell. Ez vele jár minden kis korkülönbséges testvérrel. Bármennyire is hasztalannak tûnik, szerintem legjobb tényleg az, hogy mondogatni nekik miért nem jó amit csinálnak, elõbb utóbb talán megértik.
Bébiszitter nem volt, nagymamák bírták. Anyunak most már 6 unokája van, abból volt, hogy 5-el egyszerre kellett el lennie. MIndig megállapítja, öreg már ehhez, meg nem bírja idegekkel, de azért valahogy megy a dolog. Anyósom meg imádja, ha a 4 unokája egyszerre ott van vele, a nyáron 2 hét volt így, ráadásnak az õ magatehetetlen anyósával, és a törött lábú apósommal. Anyósom azt mondta, könnyebb volt a 2 felnõtt 4 gyerek, mint amikor csak az öregek voltak mellé. Igaz, mi kicsi kortól kezdve sokat voltunk a nagymamáknál, sokat vigyáztak az unokákra, edzõdtek.
Szerintetek normális az, ha egy ikres szülõt nem hoz lázba egy másik ikres szülõ? Az oviban van most még egy ikerpár a csoportban, fiúk (kétpetéjûek) elég hasonlóak azért, és egyformába vannak többnyire öltöztetve (nálam tegnap csúcs volt, mert az uszodából kapott reklámpolót egyszerre vették fel, azaz legalább a polónk egyforma volt). Én eleinte tök lelkes voltam, hogy ime egy ismerõs napi találkozásoknál, azonos korral stb. De részükrõl nem érzek semmi ilyet. Én meg nem akarok rájuk mászni, mert akkor lehet, hogy azt is unják, hogy csodabogárnak tekintik õket. Hogy vagytok ezzel a kérdéskörrel?
Ildi