Sziasztok csajok, en nagyon uj vagyok ebben a forumozasban, soha nem csinaltam meg, de ugy erzem, hogy valakivel meg kell osztanom azokat amik zajlanak bennem. Az elejen azt hittem, hogy csak en vagyok ilyen megszallott, amikor a babadologrol volt szo, es mindeki mondta, hogy ne gorcsoljek rajta, es "ne akarjam olyan nagyon" mert azert nem sikerul. De hogy lehet valamit nem akarni, amikor annyira akarod, amikor minden egyes zsigered ordit, hogy "KELL KELL KELL"?!
Mar mindennek utananeztem, es minden egyes parnas pozt, ovulaciot, es vitamint kitanulmanyoztam, hogy mi az ami segithet ... a ferjem ezt kicsit tulzasnak tartja, es eddig azt hittem, hogy egyedul en vagyok csak ilyen. Jo volt idetevedni, es latni hogy masok is nagyon akarjak a gyereket, es hasonlo "tuneteket" produkalnak, mint en
Mi mar 4 honapja probalunk terhesek lenni, en 26 eves leszek januarban.
Most karacsonykor azt az ajandekot kaptam az egiektol, hogy ovulaltam ... es nagyon remenykedek, hogy talan szulinapomra kapok ket kis csikocskat a teszten... na majd meglatjuk.
CSak szerettem volna megosztani veletek, es egyutt orulni, vagy szomorkodni az redmenyen.Ugy erzem, hogy kell valaki, aki megerti hogy min megyek keresztul es tarja bennem a lelket. Minden baratnomnek elsore sikerult, es kezdem nagyon rosszul erezni magam, mert ok nem tudjak atelni azt amin en megyek keresztul.