Én tegnap nem jutottam gépközelbe, egész délután anyóséknál táboroztunk, hurrá.
Anna, örülök, hogy jól sikerült ez a kis nyaralás és maximálisan megértem, hogy nem vállaltad be egyedül a hazautat, sztem én sem tettem volna, én még itt a városban sem szeretek egyedül autózni a kicsivel, mindig attóél parázok, hogy nehogy félrenyeljen hátul, elkezdjen köhögni éss meg beparázok ésemiatt vmi balesetet okozok, na de nem is gondolok ilyenekre.
Nálunk - lekopogom - 2 -3 napja elég jól megy az alvás, sokéig fenntartom a gyereket, hamarabb fürdetem, kb 7kor utána kis szopika, épp csak annyi, hogy ne legyen éhes, de ne is lakjon jól, aztán játszunk, tornázunk, nézzük aa tv-t ( nem baaj, ha ostoroztok ) és fél 10 körül megkapja a másik dag szopit és így tegnap 6-ig, ma 5 ig aludt, azért ez már elég baráti, jobb, mint hajnali 2kor kelni.
Marcsi, én is örülök, hogy jól sikerült a búcsú a kisfiútól és irigyellek, hogy közben még a fürdetgést is elintézte Andris, sajnos nekem ezt Szabi biztos hogy nem vállalja be egyedül, mert fél, hogy elejti a gyreket, megjegyzem, nem alaptalanulm azt már írtam, hogy naponta kb 3 dolgot ejt el.
, leginkább telefont, távirányítót.
Marcsi, mostmár hogy Anna is itthon van megint, leírhatnád a munkádat, mert engem is nagyon érdekel, biztos szép dolog lehet gyerekekkel foglalkozni, nagyjából sejtem, mi a sziut, és biztos lelkileg is elég megterhelő, ez már inkább hivatás, mint munka.
Ma reggel már jól felidegesítettem maagam, Szabika reggel bejelentette, hogy holnap úgy csinálja, hogy ne kelljen dolgoznia és akkor megyünk anyósomhoz, hurrá, merthogy milyen nagy meleg van.
1. Kb 2 hete szögeztem le, hogy nem vagyok haajlandó állandóan úton lenni, mert tök fárasztó állandóan ki-bepakolni a gyerek cuccát, arról nem beszélve, hogy idegen helyen tök nyugtalan a gyerek, állandóan csak az ölemben lenne, 40 fokban ez különösen kényelmes mindkettőnknek, nincs egy kiságy, egy pihenőszék, ahova le tudnám tenni, a fél házat meg nem fogom elvinni; 2. orrba-szájba nyomja a tv, hogy napközben senki ne menjen ki, tehát anyósomnál is csak a lakásban lehetne ülni kb délután 4ig, akkor meg nem mindgey, ha itthon ülünk?; 3. anyósomnak közös udvara van a szomszéddal ( bonyoult és régi história ) ahol van 2 kisgyerek, akik állandóan Ezsti körül lebzselnek, összfogdossák, ráköhögnek, ilyenkor megint csak beszoktunk menni a házba, akko megint minek?;4. holnap délután sajnos nekem kell bemennem az irodába, még van 1 függőben lévő ügyem; 5. Szabika mindig azzal jön, hogy milyen jó lesz, felállítjuk a kerti zuhanyt és "strandolunk", az előbb említett közeli szomszédok miatt meg nem fogom a habtestemet fürdőruhában mutogatni a szomszédok előtt.
Szóval, váááááááááááááááááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhhh
Szabikám egy kicsit anya-komplexusos, mert a szülei különélnek, természetesen egyedüli fiú gyerek, anyuci szeme-fénye, "nekem nem kell senki más már többet, itt van nekem a kisfiam" jelszó alatt anyu többet nem pasizott be, pedig 15 évvel ezelőtt még megtehette volna, úgyhogy meg vagyok áldva, mindig ott kell pörögni, hogy szegény ne érezze magát egyedül. Na mindgey, nem is idegesítem magam, mert ezen már változtatni úgysem tudok, így meg csak magamt készítem ki feleslegesen, de úgy utálok ott lenni és sajna még Eszti nincs abban a korban, hogy azt mondjam, vigye el Szabika egy délutánra a nagyihoz, én meg maradok itthon, nagyon anyás mostanában, meg a kaja is nálam van
, csak ez így velem kibaszás, ja és arról nem is beszélve, hogy amikor ott vagyunk, arról szól a dolog, hogy Szabika vagy bevonul a szobájába lepihenni, vagy kint a kertben barkácsol vmit, vagy autót mos, vagy biciklit pumpál, stb, én meg beszélgessek az anyjával, szórkaoztassam és végighallgassam vagy 1733473573542763.-jára ugyanazt a sztorit, amelynek mindig az a léynege, hogy ő a legjobb a szakmában, bla-bla-bla.
Huuuuu, ez megint kijött, bocs. Nem muszáj végigolvasni