Erik be lett probalva az etetosekbe, amig befejeztem a menzas ebed kesziteset (tojasleves+grizes teszta barack lekvarral). Igaz, meg nincsenek atrakva es atallitva a pantok, mert Kristof hasznalja, amig Eriknek nincs ra szuksege, de nem is nez ki benne olyan borzasztoan, poenkepnek jo.
Majd levagtuk magunkat a kanapera (Kristof alszik), ugy terveztem, hogy en netezek, Erik alszik, de amig egy baratnommel csevegtem roviden, addig o elfoglalta a gepemet. Ugy csinalt, mintha vagna, hogy mit is csinal, szoval mar Erik is olvas benneteket.
Editmk!
Igen, sajnos megyunk vissza. Es valszeg Londonba egyenlore. Hogy meddig, azt nem tudom, en max addig tervezem, amig Kristof sulis lesz, mert jobb szeretnem, ha az altalanost es a kozepiskolat itt vegeznek es meg jobban szeretnem, ha vhol kint tanulnanak majd utana tovabb.
De meg az indulast sem tudom, hetfon azt mondta Feri, hogy szeptember, kedden meg azt, hogytavasz, de tegnap mar azt is mondta, hogy olyan aranyosak es szepek a fiuk, hogy szivesen "csinalna" most egy harmadik gyereket, de azutan Kristof sunyin tokonrugta (Feri mellett fekudt, ugy csinalt, mint aki mar alszak, Feri elengedte magat lazan, erre Kristof rugott es rohogott), ezutan azt mondta, hogy egyenlore eleg ketto.
Magyarul: mi olyan hirtelenek es kiszamithatatlanok vagyunk, mint a jelenlegi idojaras, nem tudunk elore semmit.