sziasztok,
akartam hamarabb jonni, csak Marci beteg volt majdnem két hétig, és ez jól lestrapált engem is
most mindkettő alszik, mosok épp de közben írok... elsőnek is bemásolom a szüléstörténetemet. Azért, mert szerintem tanulságos, hátha véletlen valakinek hasznos lesz a jövőben
bocsi, kicsit hosszú lett.... (még a szülés után egy-két héttel írtam
)
szval:
Fruzsi születése
Fruzsival április 7dikére voltam kiírva. Az igazság az, hogy nagyon hittem benne, hogy még március közepén, végén megszületik. De a napok csak repültek, és minden reggel úgy keltem fel, hogy ma éjjel sem szültünk. És minden este úgy feküdtem le, hogy ma sem szültünk... már mindent bevetettünk, tán csak az akupunktúrát nem
Még valamikor december tájékán, az egyik orvosi látogatás alkalmával, amikor a dokimmal a vbac-ról beszéltünk, azt mondta, hogy persze, támogat, de ha nagy a baba, akkor õ javasolni fogja a császárt. Kérdeztem, mi számít nagy babának, azt a választ kaptam, hogy 3,6kg fölött. Ez a bűvös szám, amit belevéstem a fejembe... az utolsó orvosi találkozón, március 23dikán 3,5kgra saccolta. A következő lépés a terminuson megjelenni a kórházban ctgre és ultrahangra. Ctg rendben, ultrahangra kicsit várni kellett, és Fruzsi annyit mozgott, hogy az ultrahangot végző doki sem tűnt biztosnak a mért adatot illetõen, miszerint a baba odabent kb 4,3kg. Tudni kell, hogy ez kimondottan is +/- fél kg eltérést jelenthet... megkérdeztem a feje mekkora, az átlagos, azt mondta. A saját dokim is bekukkantott, és legnagyobb meglepetésemre a császárról említést sem tett, sőt a következő vizsgálat időpontját 1 hét múlvára jelölte meg! Kaptunk még egy hetet...
A hétvégére már kezdtem türelmetlenebb lenni... úgy döntöttem iszom egy koktélt... a hírhedt bába-koktélt. Ami nem más, mint ricinusolaj, pálinka és baracklé... ez ugye jól meghajt(hat)ja az embert, és a görcsök a méhizomzatot is beindíthatják... ha az megérett a szülésre... úgy döntöttem vasárnap ebéd tájban veszem be, akkor még tán este lefektethetem Mátét én... délután csak vártam a hatást, de ez a koktél még csak egy komoly hasmenést sem okozott. Lehet nem közvetlenül az ebéd előtt kellett volna meginni, hogy a hatása erősebb legyen...
Amikor vasárnap este mondtam Krisztának, hogy talán ma éjjel... csak mosolygott, hisz három hete minden nap ezzel búcsúztam el tőle
aznap este ittam tonikot, fektetés után vettem egy forró rozmaringos fürdőt, és este csetteltem... és negyed óránként egész érzékelhető fájásaim voltak... de nem dőlök be nekik, gondoltam alszom, úgyis elmúlik. Ha meg mégsem, akkor kell az erő, így alszom amíg tudok... éjjel többször ébredtem fájásra, a derekam majd leszakadt a hasam is érzem típusúra, de valahogy mindig vissza tudtam aludni. Mígnem 6kor már nem ment.. kimentem, konstatáltam, hogy kb 3 percesek, na akkor irány a fürdő! Úgyis minden hebamme (szülésznő) azt kérdezi majd, hogy vettem-e meleg fürdőt. Hát vettem, és nem múltak el, sőt. Ezek szerint tényleg szülünk. A kádból megcsörgettem Marcit, hogy ébredezzen, ez most tényleg az, végre
miután kiszálltam a vízből, felhívtam Marat, a dúlánkat, hogy nosza, megyünk szülni majd. Majd Krisztát, hogy ébresztőőőőőő
közben Máté is felébredt
én meg megreggeliztem, szilvásgombócot, jó előre kitaláltam, hogy azt fogok enni, mielőtt a kórházba mennék
mivel a szülés közben nem ehetek majd, fontos volt a szénhidrát
felhívtam a kórházat, fél8ra várnak
szülünk! Kriszta közben átjött és miután látta, hogy hogy vagyok mondta, hogy szerinte ezek nem 3 percesek, inkább másfél-két percesek... én nem akartam hinni neki...
Kriszta átvitte magukhoz Mátét, Marci engem kocsival a kórházba. Negyedórás út... ülve... nem volt kellemes, de ez meg csak a kezdet ugyebár, ne panaszkodjunk
A főbejáratnál már várt minket Mara, együtt mentünk a szülészetre. Hihetetlen szerencsémre az a hebamme volt ott, Franziska, aki a szülésfelkészítőt is tartotta és ráadásul a hátamat is ellenőrizte, hogy nincs-e blokkolva.
(Így tudta ismert már minket, és tudta azt is, hogy elszánt vagyok a természetes szülést illetően
)
Lepakoltunk és megkaptam a (mobil) ctg-t ami innentől a légvégéig rajtam volt. Fél órán keresztül néztük, hogy milyen szép görbéink vannak. Közben már piszkosul fájt. A labdán ültem, a derekam majd leszakadt. Mara minden fájásnál masszírozta a derekam, Marci meg fogta a kezem, vagy bele kapaszkodtam, vagy hozott vizet... közben valamikor kaptam kanült is, ha kellene valami, de ezt tudtam, hogy így lesz. Ekkor még két fájás közt beszélgettünk minden féléről.
Majd fél óra után mondta a szülésznő, hogy akkor ő most megvizsgálna. Szerintem ez volt az első méhszájvizsgálatom az egész terhesség alatt, ahoz képest, hogy túl voltam a terminuson... nem rossz
éééés már 8cmre nyitva vagyok! A feje körül még sok lehet a víz, mert nagyon puhának érezte a méhem. De 8cm
Wooow. Irány a víz!
Azaz megengedtek nekem egy kád vizet és abba mentem vajúdni. Kicsit lassított a fájásokon, mindenképp nagyon kellemes volt. Valamikor bejött két doki, a férfi nagyon udvariasan megállt az ajtónál onnan figyelt, a dokinő pedig közelebb jött, mondta, hogy ő az orvos ( saját dokim szabadságon volt, ezt tudtam). Mondta, hogy nyugodtan vajúdhatok vízben, de a kitoláshoz mindenképp ki kéne majd szállnom, mivel nagy babara számítunk, ha elakadna a válla, kint tud segíteni. Mondom oks, amúgy sem terveztem én vízben szülni, csak ne kelljen fekve, valahogy azt nem tudtam elképzelni. Azt is mondta, hogy majd idővel újra megvizsgál a szülésznő, és ha nem haladunk úgy, akkor javasolna a burokrepesztést.
Mondtam, oks, meglátjuk. Közben azért rendszeresen fájtam, én ilyenkor kicsit magamba fordulva lélegeztem, és kétféle dologra gondoltam. Egyik, hogy egy virágos mezőn sétálok... a másik, hogy a méhem egy nyíló virág, és minden fájással jobban kinyíllik. Valamikor Marci zenét is rakott a cdleszjátszóba. Eleinte valami ottani relaxálós zene ment, majd talán LouisPrima, de ebben nem vagyok biztos, és a későbbi zenére meg egyáltalán nem emlékszem
És persze Mara továbbra is minden fájásnál masszírozta a hátam, Marci fogta a kezem és együtt lélegzet velem. Fájások közt hoztak nekem a vizet. Nagyszerű csapatot alkottak. Aztán valamikor 10 körül mondta a szülésznő, hogy akkor ő most megvizsgálna, így kiszálltam a vízből és felfeküdtem az agyra. A méhszáj 10cm nyitva, de még mindig elég puha a tapintása a fejnél, kiment konzultálni a dokival. És azt javasolták, legyen burokrepesztés. Gondoltam miért ne, bízom bennük. Nem akartam látni a tűt, amivel... de repesztettek, És dőlt a víz, ami szerencsére tiszta volt.
Ezután már nem mentem vissza a kádba, valamiért úgy gondoltam, jó ha a gravitáció is segít... a labdán ülve vajúdtam tovább. Itt már nemigen beszélgettem fájások közt sem, Mara továbbra is végig masszírozta a hátam, Marciba meg kapaszkodtam...
Fél 12 környéken újra megvizsgáltak, a méhszáj még mindig nem simult el teljesen, de ha úgy érzem nyomni kell, akkor picit nyomjak... és itt kezdődtek a tolófájások... én feküdtem, mondta a szülésznő, hogy 10-15 percenként forduljak a másik oldalra. Fájások alatt Mara masszírozott, Marci a kezem fogta, vagy a tarkómra rakott vizes borogatást, a szülésznő pedig a lábam fogta, hogy nyitva legyek és mindig többször mondta, hogy kerek legyen a csípőm...
Én meg fájtam, nyomtam, ha úgy ereztem, de még nem állandóan, és itt már néha ordítottam is, bár lehet inkább nyögés volt, figyelve a laza szájra... fájások közt meg teljesen kikapcsoltam, néha talán el is szundítottam.
Aztán valamikor ajánlottak tán a négykézlábat, biztos úgy is voltam. De asszem hamar váltottam guggoló pozícióba, továbbra is a plafonról lógó kendőbe kapaszkodva... itt már erős székelési ingerem volt, sőt jött is kaki, ahogy Fruzsi tolta lejjebb a buksiját. Irtóra feszített, mondtam is magyarul, hogy nem, nem fog kiférni... szerencsére Marci ezt nem fordította le... szval guggolva nyomtam tovább, két fájás közt előre hajolva az ágy elülső magasított részére a párnák közé hajolva félholtan pihentem. Amikor már szinte állandóan nyomni kellett, mondta a szülésznő, hogy akkor menjek feljebb és négykézláb, mert így nem férnek hozzá a babához... vagy feküdjek fel... én mondtam, hogy arról szó sem lehet, én guggolva fogok szülni... esetleg lemászok innen, hozzák a széket... és hozták... a matrac még korábban előkerült, de nem emlékszem mikor... én a széken ültem a fájások közt, a fájások alatt a kendőbe kapaszkodva, guggolva nyomtam, Marci hátam mögött fogott, tartott, a szülésznő és a doktornő meg a lábamnál a matracon vártak Fruzsi érkezését. Mondták, ha nyomjak, de igazából nem tudtam rájuk nagyon figyelni, nyomtam, ha kellett... asszem próbálkoztak gátvédelemmel, de ebben nem vagyok biztos, mindenesetre valamit igazgattak lent. Nagyonnagyon feszített... azt hittem, szétrepedek, ami igaz is lett. De egyszercsak, amikor legjobban feszült, kicsúszott a feje és hirtelen utána az egész baba. Ott feküdt a matracon egy hatalmas lila hajasbaba, óriásinak tűnt és hihetetlen érzés volt. Sikerült, ott volt, egészségesen. És tényleg lány! Elvágtak a köldökzsinórt, mert Marci nem akarta, én meg gyenge lettem... seperc alatt kaptam vmit a kanülbe, hogy a placenta gyorsan szülessen meg. Majd felsegítettek az ágyra és odaadták Fruzsit... közben megszültem a placentát is, semmi különös nem volt, én meg gyönyörködtem a lányomban, nem akartam elhinni, hogy SIKERÜLT!! Marci szeme ragyogott és látszott rajta is a boldogság. Csudaédes Kisprücsök
közben a doktornő odajött elköszönni és küldött egy másik doktornőt, hogy összevarrjon. Ez jó félóra volt, és kicsit kellemetlen, de nem vészes. Közben Fruzsi végig rajtam volt, le is kakilt
nézelődött, néha sirdogált. A doktornő, a szülésznő és a dúla mondták, hogy nem semmi, amit csináltam, állítólag a nők kevesebb, mint 20%-a, de inkább 10%-a szül mindenféle érzéstelenítő nélkül. Én nem éreztem ezt akkora tettnek, sok választásom nem volt...
de alig hittem el, hogy tényleg sikerült
miután végzett a stoppolással (ha jól értettem 1belső 3 külső repedésem lett), kb egy órát hármasban hagytak minket... Mara is elment közben ebédelni, és mi csak gyönyörködtünk... Fruzsival már ott elkezdtük a szopit. Majd visszajött a szülésznő, lezuhanyozhattam (hihetetlen érzés volt, hogy képes voltam lábraállni
), addig Fruzsit is megtörölték a kakiból
majd hoztak nekünk ebédet, közben előkerült a gyerekorvos is, aki megvizsgálta Fruzsit és mindent rendben talált. Ez kb 2 órával a szülés után volt, amikor végre megmérték a "kislányt", 4155g és 54 cm, hihetetlen nagy!
Valószínű a szülésznőnek sok dolga lehetett, mert megint egyedül maradtunk, immáron felöltözve. Majd 3ésfél órával a szülés után kivették a kanült és a saját lábamon átcammogtam a gyermekágyas szobámba. Az ágyamat úgy tolták mellettem, mert odakészítették, ha kéne... de én roppant boldogan lépdeltem, mellettem a férjem, kezében az újszülött lányom....
Így, 16nappal a szülés után, még mindig hihetetlen érzés, hogy sikerült! Jó döntés volt az orvosváltás, a saját orvosom azzal járult hozza a sikerhez, hogy nem császározott meg hamarabb, a kórház szenzációs volt, a szülésznő profi, és a legjobb döntésünk az volt, hogy Marat felfogadtuk dúlánknak. Van bennem egy érzés, hogy ezzel a csapattal Mátét is megszülhettem volna természetes úton. De ez mindegy is már! Lényeg, hogy van két gyönyörű gyermekem!
http://www.spitalsanitas.ch/de/spital/g ... byId=1871#
http://www.spital-zimmerberg.ch/Interes ... l?bid=2150