Jaj, lányok, most én vagyok az, aki mindig panaszkodni jár ide...
Gmailre is írtam, de röviden ide is: most, hogy eldöntöttük, hogy anyáéknál szeretnénk építkezni, anyósom elkezdett veszekedni a fiával, hogy mi ez a pálfordulás, és hogy eddig nem akartunk anyáéknál építkezni...
Meggondoltuk magunkat, ennél jobban nem tudom megmagyarázni...
Számonkérte rajtunk azt is, hogy miért nem vettük meg anno a közelükben álló telket, 22 millió forintért (ház nélkül)... Nem érti meg, hogy nincs pénzünk, csak annyi, hogy "ingyen telken" kijöjjön az építkezés?
Ami nagyon rosszul esik, hogy megint a fiát bántja és vele veszekszik értelmetlen dolgokon. Ahelyett, hogy örülne annak, hogy lesz hol laknunk, kertes házban, ami mindkettőnk vágya.
Bár most én is megkaptam a gonoszkodást, hogy anyum hiába ígérte meg, hogy nem fog papucsban átjárkálni hozzánk, majd mindig elvárja, hogy átmenjünk hozzá. Anyum, aki az anyák napi köszöntést is azzal intézte el a templom parkolójában, hogy gyerekek, elég a köszöntés, a puszi és az ajándék, nem kell átjönnötök hozzánk, annyi helyre kell még ma mennetek köszönteni (nagymamák, párom édesanyja)...
Amúgy sem tudom, hol áll a fejem, minden besűrűsödött a lakáseladással, az építkezés elindításával kapcsolatos jogi hercehurcával, meg segítek páromnak, amiben csak tudok stb.
Erre lelkileg taccsra kell tenni, előbb a dédinek, most meg anyósomnak. Én ezt nem értem, hogy mi az, amit ennyire rosszul csinálunk, hogy nincs harmónia és egyetértés, csak a negatív érzelmek és a veszekedés...