Szasztok! végre elaludt Samu.
Bori, miután kivettem a mei-tai-ból már nem hagyta hogy beletegyem a babakocsiba és végig üvöltötte (volna) az utat, ha nem sajnálom meg, és nem veszem ki. Így megint cipelhettem haza kézben. Mindenképp be kell szereznem egyet, mindjárt hívom is a Dédit- hátha...
Bezzeg Zsolti tegnap simán hazatolta az Ikeától sírva, nem vette ki
Nem van most időm végiolvasni, mert szalad a ház, ugye nem hari?
Dalika: én újságíróként, és tévésként is dolgoztam éveken át. Hát ez a szakma nem mindig leányálom. Nagyon nehéz egy igazán jó helyre bekerülni, és ne hidd, hogy a neves lapok a jó helyek. Ne legyél elkeseredve, amiért (MÉG) nem vált valóra az álmod. Engem (itt már többen tudják) számtalan újságírói állásomban nem fizettek ki.
Legutolsó pocakos helyemen sem, sőt kiderült, hogy bejelentve sem voltam...Én saját magam döntöttem úgy többször, hogy abbahagyom és biztosabb meló után nézek. Mégis mindig visszatértem. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy nem szabad feladni, viszont gyerek mellett nem tudom, hogyan lehetne értelmes, minőségi cikket létrehozni...Szerintem várj még, addig írogass otthon, ha van kedved, hogy ne gyere ki a gyakorlatból, később biztos kerül valami!!!
Ja, amúgy az éri meg szerintem a legjobban, ha hobbiújságíró vagy. Figyi, nem késtél le semmiről, írni mindig lehet, amíg csak élsz!!!