Sziasztok,
mindjárt visszaolvasok és reagálok is, csak előbb az
Alvásról:
"átmeneti" a véleményem!
Én sem tudom sírni hagyni Ákost, és a
Zsizsa által írtakkal nagyjából egyetértek, bár kétségtelen, hogy nincs anya, akinek a fejében meg ne fordulna min. egyszer, hogy valamit tenni kellene, hogy elkerülje az esti/délutáni stb. cirkuszt.
De kicsit más dolog az altatás és más dolog az éjszakai felébredés, és az itt kicsit összemosódik!!!
Szerintem az altatásnál nagyon fontos a kezdet és a szoktatás: ha összehangolódik baba és mama, és már az elejétől sem hívnak babakocsis- és egyéb segítséget az altatáshoz, akkor könnyebben elkerülhető később a gond, még akkor is ha ez kezdetben nagyon megkönnyítené a helyzetet.
Nálunk spec. semmi gond az altatással, mert én olyan vagyok mint egy "anyagép": ugyanaz a rituálé, hasonló szavak, mozdulatok, elcsendesedés, pici mese, pizsama előkészítés, D vitamin, altató éneklés etc., etc.
Ákos még fent van, amikor leteszem. Már vigyorog édesen, ahogy körbejárunk a szobában, integetünk mindenkinek, megnézünk egy mesekönyvet, felhúzom a zenélő bárányát, puszi, simi, jó éjt, és kimegyek. Szinte soha nem hív vissza, hanem kicsit dumálgatva lassan elalszik.
Éjszaka pedig egyértelmű, hogy bemegyek hozzá: enni kér. Szopi után visszaalszik. Nekem is volt olyan elképzelésem, hogy az éjféli szopi elmaradhatna - írtam is erről, de nem tudtam megcsinálni. Minek? Ha pedig felébred, akkor ezer százalék, hogy valami bántja, és akkor mellette a helyem.
Nem érzem úgy, hogy Ákos visszaélne ezzel, és bár fáradt vagyok, tudom, hogy egy nap majd átalussza az éjszakát.
Zsizsa - Egyébként szerintem itt többen vagyunk a mamamin is, mert pl. a lakóhely szerinti topik mindig tartogat új infókat, és sok a tényleges ismerős, de a kettő nem zárja ki ám egymást!
Meg amúgy nosztalgiából is. Meg csak úgy is...