Sziasztok Csajok!
Csütörtökön 13órakkor kaptam vissza az én manókáimat.
Igaz, szerdához képest változott a forgatókönyv, mert akkor még úgy volt, hogy a 3 db „maguktól” megtermékenyültből 2 nagyon szépen beindult és az ICSI-ből is 2. Megbeszéltük a férjemmel, hogy kettőt visszakérünk és kettőt „elteszünk” eszkimónak.
De... ember tervez, isten végez, végül is úgy alakult, hogy „csak” 3 szépecske maradt versenyben!
Vass doktor így fogalmazott: 2 „ötös alá” (8 sejtesek)és 1 „négyes” (négysejtes)
Ő azt javasolta, hogy a kettő helyett mind a hármat tegyük vissza, na ezen el kellett gondolkodnunk!
Én kérdeztem: ha kettőt szeretnék akkor mi lesz a harmadikkal?
Ő: sajnos 1et nem lehet fagyasztani, ez a jogszabály és nem is olyan jó minőségű, hogy túlélné a fagyasztást!
A férjemmel kaptunk időt, hogy átgondoljuk.
Eddig is nagyon meg voltam elégedve a Cirissel és nagyon szimpatikus, normális volt a Vass doktor is ( és persze az egész személyzet is ! ) , de ezentúl is messzemenőkig elmondhatom ezt, mert semmi sürgetést, idegességet nem éreztünk az irányukból!
Természetesen a férjem azt mondta, hogy legyen 3, mert Ő nagyon szeretne ikreket, én megmondom őszintén, azért egy kicsit megijedtem a 3 embrió gondolatától, mert igazából elsőre csak 1 babát szerettem volna, de abból a szempontból viszont igaza van, hogy ha csak 2őt kérünk vissza és egyáltalán nem jön össze, akkor Én tuti hogy mindig azon rágódnék, hogy mi lett volna ha......
Kértem egy kis időt egymagamban, hogy átgondoljam.
Kimentem a teraszra egyedül, pont sütött egy picit a nap, csiripeltek a madarak és becsuktam a szemem.
Kértem egy kis segítséget........hogy is mondjam el ezt nektek......... elég sokszor hallgatok a belsőhangomra, olyan megérzés -féle, és többször beigazolódott, amikor nem, hogy jobb lett volna ha igen. ( Na lehet, hogy most gyogyósnak néztek )
A lényeg nem bonyolítom tovább, végül a 3 kincsecske mellett döntöttem, megadom az esélyt mindnyájuknak. Nem tudhatom, hogy melyikük marad velünk!
Huh...ez jó hosszúra nyúlt, bocsi érte!!!!
Most betegszabin vagyok, majd 31-én kell mennem vérvételre. Ma egész nap eléggé fáradt voltam, hol a nappaliban, hol a hálóban dőltem le „alukálni”
Bodzássüti, türelem, minden rendben lesz az eredményekkel.
Zafír, nagyon sajnálom
Ephi, gyógyulgass és pihengess!
Hepehupa, elképzeltem a szülőszobai jelenetet..............istenem még mindig vigyorral a képemen pöntyögöm a betűket!!!!
Az egyik legjobb barátnőm is valami hasonló módon szült, de igaz ő itthon, így azért egy fokkal könnyebb volt neki. A férje német és egymással angolul beszéltek, mert még a barátném nem tudott olyan jól németül tavaly.
Szóval...... a fájások közepette ő fordított a férjének (mert bent volt a szülésnél), mondja az ápolónő: - Apuka kint van a baba feje, nem akarja megnézni? Erre barátnőm: ( szinte ordítva a fájdalomtól ) NEEEEEM! Persze egy kukkot sem értett az apuka, csak kapkodta a fejét. Így utólag viccesnek hangzik és így is mesélte a barátnőm, de azért ott akkor valószínű nem volt neki „olyan vicces”!
További szép és napsütéses 'hosszúhétvégét' mindenkinek!