Sziasztok!
Örülök, hogy írtatok, bár annak már kevésbé, hogy még mindig mennyi rossz történik velünk/veletek!
Tünci, Betti!
Nagyon-nagyon gratulálok a kis jövevényekhez és nagyon sok boldogságot és egészséget kívánok nektek!!!
Ancsa!
Nagyon sajnálom!!! Nagyon nehéz lehet amin most keresztül mész, hiszen még a Picik elvesztését sem lehetett ennyi idő alatt feldolgozni, és most még az is megnehezíti az életed, akivel a Babákat közösen vártátok. Sokszor nem értem én a férfiakat...
Kubi!
Két sikkertelen inszem
..., nagyon sajnálom, de lehet, hogy előbb a lelkednek kellene "meggyógyulnia". Akárhogy döntesz, én nagyon drukkolok nektek!!!
Silvi!
Teljesen érthető, hogy a múltban szeretnél élni, és elvesztetted a reményt, de hidd el, hogy el kell engedni a múltat. Lehet, hogy még nem most, de mindenképpen bízni kell, különben elmúlasztod az életed, azokat a perceket, amiket a Fiaddal, a családoddal tölthetnél, nem fogod "látni" ahogy nő, csak "ott" leszel de nem vele. Neked van kiért élned és küzdened, ezt nem szabad elfelejtened!!!! Nem azt mondom, hogy felejts el mindent, hogy felejtsd el a meg nem született kisbabáid, hiszen ez képtelenség, a szívedben mindig ott lesznek, de nem hagyhatod a Fiadat magára!!!
Tudod, én mindig azt kívánom, hogy legalább egy Babám egészségesen megszülethetett volna, hogy legyen miért kiért tovább csinálni.....
Zaha!
Érezni fogod, ha itt az idő!
Én megvagyok. Hol "teljesen" jól, hol kevésbé. Most egy kicsit nehezebb, hiszen május 4-re voltunk kiírva....
A hangulatom már napközben általában jónak mondható, de a legkisebb dolgon még mindig elsírom magam. Még a Tarzant (rajzfilm) sem voltam képes sírás nélkül végig nézni. De úgy gondolom, hogy ez majd csillapodik idővel.
Pszichodokihnál 2x voltam, úgy gondolom, hogy jó volt, bár szerintem csak a sírás utáni megkönnyebülés ami ott történik.
Május 2-án lejár a táppénzem, de a régi munkahelyre nem vesznek vissza, mert nincs elég meló, és nem igazán találok mást, pedig már dolgoznék.
Már eltelt az az idő, amit Fülöp doki előírt a vizsgálatokig, de valahogy nem akarózik még neki kezdeni vizsgálódni. Na persze, amióta lehetne vizsgálatokra járni, azóta szinte folyamatosan megtalálnak különféle nyavalyák, amik egy jópár vizsgálatot ki is zárnak. De nem is érzem, hogy annyira kapkodnom kellene ez ügyben.
Mostanában, már újra eszembejut, hogy talán mégegyszer azért meg kellene majd próbálni...., de csak akkor, ha már minden vizsgálaton túl leszünk, és majd csak idővel!!!!
Háááát velem ennyi történt/történik mostanság...
Mindenkinek jobb napokat kívánok!!!!!!!!!