Bibi, Alma: Köszi a biztatást, nagyon jól esik!!!!!!!! Ma van pont egy hete, hogy fekszem, de már nagyon unom! Tv-t nézek, olvasok, netezek, ha a férjem nem viszi magával a laptopot, ha jó idő van, akkor meg kifekszem a teraszra vagy a kertbe.
Most bizakodó vagyok, mert mióta fekszem, teljesen megszűnt a barnázás. Pénteken töltöm be a 12. hetet, hétfőn doki, aztán majd ő megmondja, hogy mikor lesz uh. (Remélem kedden!!!!) Jó lenne tudni, hogy mi újság odabent. Terhességi tünet nálam egyedül a mellfeszülés, ami megvan, sőt, erősebb is, mint eddig.
Bencust alig látom.
Reggel mennek Anyuhoz és csak este jönnek haza. Itt aztán Anyu megfürdeti, utána már csak én vagyok vele a szobájában. Lefekszünk a földre, összebújunk, elmeséljük, hogy mi történt a nap folyamán, könyvet nézegetünk, Halász Juditot hallgatunk...Szegénykém nem igazán érti a dolgokat. Hétvégén együtt sírtunk, mert bele akart ülni az ölembe, de én nem engedtem. Vagy tízszer próbálta, közben mindkettőnknek potyogtak a könnyeink...(még most is sírok, ha rá gondolok...) Biztos azt gondolta, hogy már nem is szeretem.
Alma: Nagyon drukkolok az uh-hoz, majd mondd el, hogy mit mondtak!
Bibi: Voltál vmilyen kivizsgáláson????A 15 hónap azért már sok. Ha nem vagyok tolakodó, hány éves vagy? És a gyerkőcöd?
(Én 33.)
Nita: Szegény Máté!!!! Az oviból kaphatta el a fosi vírust???? Sok puszi Nektek!!!!