Sziasztok!
Megjöttem én is. Csak a cipőmet raktam le, és máris jöttem olvasni.
Kikim!
Nagyon gratulálok, örülök, hogy sms-ben tudtuk ma tartani a kapcsolatot, így ma tetőfokára hágott a boldogságom.
Moncsi, Vius, Dy!
Gyönyörűek a gyerekek, egyik szebb, mint a másik.
Rodi!
Apukádnak jobbulást, lehet, ez egy lassú folyamat.
Luci!
Milyen volt ma Boginak az ovi? Élvezte?
Beze!
De jó, megvan a zebra párod.
Bazsa!
Türelem, hátha becsíkosodsz te is.
És akkor rólam: én is jó hírt hozok. Reggel 9-re kellett mennem, de már fél 9 előtt ott voltunk. Olyan ideges voltam, hogy majdnem elájultam. Aztán behívott: lányok, minden eredményem tökéletes lett, minden hormonom a rendjén, doki agyon dícsért. Tesztoszteronom kb. ötödére vissza szorult, talán mégsem válok férfivá.
Megdícsért a futás miatt és a súlyommal is meg volt elégedve. Annyit kért, hogy ezt tartsam. Azt mondta, innentől szabad utat kapunk a babásodásra, hormonálisan nincs több akadály. Szerinte hamarosan spontán terhesség jelentkezik, de a pecsételésre azt mondta, AZONNAL!!!! progi pótlást kell kapjak, amint terhes leszek, nehogy vetélés legyen a vége. Még most is elszorul a szívem a boldogságtól, nem is merek nagyon vissza gondolni a dologra, mert a sírás folytogatja a torkomat. Nem is tudom, ott hogy bírtam ki, de erős voltam. A boldogság szétszakít és akkor még Kikim is írt egy sms-t, gondolhatjátok. Nem bírok magammal. Megőrülök, annyira jó.
Rozi baba egy csoda bige, tudom, hogy segíteni fog. Mindenkit puszilok, most megyek futni. Később jövök.
Ja, hajam matt kócos, de bánja a fene!!!!!!