Sziasztok!
Olvastam a topikot, és mivel hasonló cipőben járok, gondoltam elfogadtok egy tanácsot.
A gyereket mind arra neveljük, hogy hazudni nem szabad.
NE hagyjátok, hogy az új párotok "neve" apa, vagy anya legyen.
Ugyan is a gyerek nem hülye, csak kicsi, és ha rájön (már pedig rá fog és előbb mint gondolnád), egy életre elveszted a bizalmát.
Ezt a partnernek is meg kell értenie. A gyerekek tökéletes igazságérzettel vannak megáldva, miért legyen hozzád, őszínte, ha te/ti nem voltatok hozzá az?!
Nevelőapám nem volt egy minta polgár, ha ivott, akkor összeverte anyámat, és sosem volt szomjas ergo:állandóan ivott.
Bocsánat a nyersességért, de így jön ki a mondandó súlya, egyszer ezt mondta nekem:
"Attól, hogy k**ogatom az anyádat, nem leszek az apád! Az apádat úgy hívják, mint téged, engem meg *****-nak! Jóbarátok lehetünk, enni adok, aludni lesz hol, de nem vagyok az apád!"
Évekbe telt, mire rájöttem, hogy annak a vidékről jött, (tényleg) primitív, alkoholista fazonnak igaza volt. Ezúton is köszönöm neki!
A fiamat is így nevelem! Mi csak ketten vagyunk, de ha jönne, hozzánk valaki, akkor sem hagynám, hogy anyának szólítsa. Van neki anyja. Olyan, amilyen. De van!
Ez csak egy tanács volt, nem szorosan a témához, csak úgy osonva mellette!
Sok sikert minden újrakezdőnek!