Nagyon szépen köszönöm a sok sok szorítást és támogatást, nagyon jól esik.
Sajnos nekem tegnap már bő vérzés volt, így biztos hogy vége....
Meg tudjátok az a fránya megérzés, az sem csalt még soha
( péntektől már éreztem, hogy nem úgy alakulnak bent a dolgok ahogy szeretném)
Tudom, hogy talpra kell állni, csak most még olyan kilátástalan minden..
Két dologért imádkoztam mindig: hogy édesanya lehessek és hogy nagymamám megélje. Sajnos Ő már nincs velünk, januárban meghalt és most megint itt állok egy sikertelen kisérletnél...
A fájdalom most még elviselhetetlen, néha azt hiszem hogy már nincs több könnyem, de mégis...
De hálás vagyok a sorsnak a férjemért, a családomért és értetek, hogy mellettem álltok.
Olyan aranyos volt tegnap a férjem, mondta hogy mamácska még biztos nagyon elfoglalt fönnt, de a következőnél már biztosa segíteni fog és beszél a "Nagyfőnökkel"
Folytatás biztos lesz, mégpedig szeptemberben...
Addig pedig próbálom visszanyerni a hitet, amit most teljesen elvesztettem, nem tudom elképzelni hogy valaha anya lehetek....
Egy kedves kis idézet ha még nem unalmas:
"A hit nem mindig vezet el a valóságba, hisz amikor a szomorú valóság kétségbe ejt, a hit ad új erőt a küzdelemre..."
( nagyon szívesen megismernélek titeket ha esetleg vagytok iwiw-en és ha nem tolakodó)
Szép napot