Hát az úgy volt, hogy gondoltam, megpróbálok a gyerekek lelkére hatni.
Mondtam nekik, hogy mostanában sokszor vagyok szomorú és nagyon elkeserített az is, hogy még a kulcsom is elveszett. Mondtam, senkiről nem tételezem fel, hogy ellopta, csak esetleg véletlenül elrakta.
Másnapra, 2 nappal az eltűnés után a kolléganőm termében volt elrejtve, de úgy, hogy azért előkerüljön.
Bizti valaki ellopta és a szívhez szóló szöveg után megsajnált. (mondjuk azért azt mondtam nekik, hogy megbízom bennük, ezért nem szeretném az iskola kameráit végignézetni, tudom, hogy nem lopás történt)
Nem is nyomoztam tovább. Megköszöntem a gyerekeknek, mondtam, ennek a vissza hozásához is erő kellett.
Úgy tűnik, most az egyszer bejött a pedagógiám.