Jajj lányok hogy milyen szar napom van...
Reggel 7:45-re kellett mennem a szülésznőmhöz a Péterfybe, hogy levegye a vért.
Elaludtunk, meg reggeli dugó, és 8:40-re értünk a kórházba.
Már épp venné le az Adrienn a cuccot, amikor megkérdezi: a terheléses cukor is most lesz ugye? mondom nem, most csak vérvétel van. És akkor szépen elmagyarázta, hogy ez a vérvétel egybeesik a terhelésessel. Van egy éhgyomorra, majd megisz a lötyi, 120perc várakozás, aztán van még egy, a terheléses vérvétel..
Na, megnéztük gyorsan a kiskönyvet, és a labor mellett valóban ott volt vmi kód, ami a terhelésest jelentette.
Elkezdtünk gondolkodni, hogy hamár bent vagyunk, akkor csináljuk meg.
Az Adrienn nem tudta levenni a vért, mert addigra már lenn kéne lennie a laborban, úgyhogy mondtam hogy akkor lemegyek én a laborba, megcsináljuk ott, nem gáz.
Lementünk Andrással a laborba. Ott szépen bejelentkeztem, megkaptam a papírjaimat, matricáimat, meg egy kis műanyag edényt vizeletre
amíg én bejelentkeztem, András elment a gyógyszertárba vett 75g glükózt, meg hozott egy fél literes ásványvizet, egy citromot, és egy 3dl-es poharat.
Én korábban kész lettem a betegfelvétellel, ezért eszembe jutott, hogy addig elhozom a hepatitis eredményemet a pár szobával arrébb lévő nőcitől.
Ekkor még nem volt nagy sor a vérvételen, de mire visszaértem...
csak hát én elfelejtettem, hogy nekem éhgyomri vérlevétel is van, ott vártam kényelmesen Andrást hogy meghozza a glükózt, még büszke is voltam magamra, hogy addig nekem is meglesz a Hepás papírom...
ja.. a papír meglett, Hepa negatív, viszont addigra akkora sor lett a vérvételnél..
hogy fél órát álltam sorba minimum..
szegény Andrásnak azt mondtam még otthon, hogy háromnegyed 8ra megyünk, sima vérvétel, 10perc alatt végzünk... őt meg már hívta mindenki, hogy hol van, be kéne jönni az irodába, stb.
és mivel egy negyed órás elfoglaltságra számított szegény, egy kocsival mentünk. tehát majd ha visszamegyünk a terheléses vérvételre, akkor utána még haza is kell hoznia Pomázra
Nade végülis kiálltam a sort, és mielőtt bejutottam volna, mondtam Andrásnak, hogy csinálja meg nekem a lötyit.
Bent elkezdte venni a vért a nőci, de a másik vérlevevő banya meg elkezdte nekem mondani, hogy mi az hogy terheléseset 10kor csinálnak, meg bla bla, majd ha visszajövök olyan rosszul leszek, hogy majd nyakon is hányom őket. de ha én még nem vagyok éhes, akkor ők leveszik a vért, egészségemre...
szegény nőci(aki vette tőlem a vért) ott szégyenkezett a kollegina bunkózása miatt, aki nem is tőlem vette a vért, csak belekotyogott..
aztán még mielőtt szabadultam, annyit mondott hogy azonnal igyam meg a löttyöt.
Kimegyek, András édesen vár a pohár szmötyivel, elkezdem inni, mondom húúú de finom!!!
aztán túl gyanús lett nekem a dolog, hogy olyan mint a limonádé. kiderült, hogy András nem keverte el rendesen a glükózt a vízben, és gipsszé szilárdult az egész a pohár alján. na én itt kiakadtam, elkezdtem bőgni, hogy most szerezhet be újat, meg soha nem telik le az a 2óra, bla bla...
de kedves férjem azonnal hozott egy másik adagot, amit már én kevertem be, meg is ittam.
egyáltalán nem volt rossz, nekem ízlett (de lehet h ez csak a fél citromnak volt köszönhető).
ezután kocsiba ültünk, és most itt vagyunk az irodában. én gépezek, András tárgyal. 11:45-kor kell visszaindulni a kórházba, mert 12:20-kor jár le a két óra...
viszont olyan rosszul vagyok, hogy tényleg nyakba fogom őket hányni.. szédülök, meg kb ha otthon lennék, tuti a wc fölé hajolnék, és hát e többit el tudjátok képzelni
most pedig megnézem miket írtatok