Hali lányok!
Bodzássüti, több barátnőm is van - sajnos - hasonló cipőben és mindig őszintén megbeszéljük, kivel mi történt a kezelések előtt-alatt-után. Engem is megerősített, hogy minden kapcsolatot megvisel lelkileg is ez a fajta küzdelem a babáért. A férfiak sokesetben már attól ki vannak akadva, ha a párjuk jelzi, peteérési időszak van, és most kéne akciózni.
ettől még nem mondanám, hogy kevésbé akarnak gyereket, csak egyszerűen a "gyerekcsinálás", mint feladat, felelősség, akármi biztosan vágylankasztóan hat. Nálunk sem jött be az előre bejelentett időpont és én is haragudtam az elején, hogy mi ezzel a baj. Időközben sokat beszélgettünk és jártunk pszichiáternél is, rájöttem, hogy a férjemen is nagyon nagy a nyomás, már csak amiatt is, hogy nála van a probléma, illetve, hogy minden kezeléskor lát engem szenvedni. Ő adja be a szurikat, nekem beültetés után mindig nagyon sok izomba injekcióm van, így annál még inkább koncentrálnia kell, mint a bőralatti szuriknál.
Együtt sikerült leküzdenünk a tűfóbiámat, ami rettenetes volt az elején - sírógörcsöt kaptam, ahogy közeledett felém a tűvel.... ettől még kevésbé akarok gyereket????
Nem hiszem. Egyszerűen végig kellett élnem mindezt, és igen is, még mindig nagyon felzaklat minket egy-egy kezelés, az izgalom, hogy vajon minden rendben van-e, kezdhetünk-e, amikor szeretnénk? Hogy reagálok a gyógyszerekre? Elég tüsző növekszik-e? Megfelelő ütemben és méretben? Rendben lesz-e minden a punkciókor? Megtermékenyülnek-e? Lesz-e vajon fagyibabánk (még egyszer sem maradt
), beülti után vajon pozitív lesz-e a teszt? Mit érzek magamon? Stb stb stb.
Egy embert sem ismerek, aki mindezt izgalom-aggodalom-feszültség-zaklatottság nélkül végig tudta volna csinálni. Pedig jó pár sorstárssal fórumozunk, beszélgetünk, levelezünk a témában. De biztosan vannak szuperkapcsolatok, ahol ez nem igaz. De szerintem nem az a nagy átlag.
Igaz, ahogy egyre többször esünk át ezeken, egyre jobban hozzászokunk, hogy bár mindent megteszünk, amit az orvosok mondanak, a csoda nem rajtunk múlik. Nem azon, hogy mit ettünk, mit ittunk, hol jártunk, megsimogattunk-e egy kiskutyát, vagy akármi...
Mi is saját vállalkozásban dolgozunk, ezért sem engedhettünk meg magunknak kétnaponta a félnapos kimaradást, bár szerintem ezt egy alkalmazotti munkaviszonynál is nagyon rosszul tolerálják....
Hepehupa, érdekel engem ez a donor téma, hogy zajlott, milyen érzésekkel vagytok ezügyben. Nekünk is javasolták, de egyenlőre elvetem. A párom második spermiogramja most jobb lett, kevés ugyan a katona, de azok elég "fickósak"
Hajtom a Proviron nevű gyógyszert, mert már nem gyártják, de ezt írták fel rá.
Az amniocentézisről annyit tudok, hogy nálunk 35 év felett kötelező. Fontos infókat tudnak meg a babáról és esetleges problémákról. Bár nekem a csehek azt mondták, hogy van már vmi nagyon spéci ulrahang és genetikus szakemberek foglalkoznak azzal, hogy magzatvíz mintavétel nélkül is ugyanazokat a betegségeket ki tudják szűrni. Van valami vérvétel is, nálunk 25eFt, amit külföldön értékelnek ki, szóval csak akkor csinálják meg a mintavételt, ha ezek az előzetes uhu és vv eredményekben betegségre utaló jeleket találnak.
Szerinted?