Sziasztok Lányok!
Ágika,irígylem az optimista hozzáállásod! Csak a felének is örülnék!
Szorítok Nektek!
Én fizikailag maximálisan jol vagyok,már semmi fájdalom,semmi jel...már hiányolom is.
De nem dolgozok,sőt megprobálok nem gondolni a munkámra(vagyis a munkahelyemre,mert a munkámmal nincs bajom),mert azt hiszem a legártalmasabb a babaprojektre nézve.Legalábbis az én estemben ez így van...ezt érzem.Pl.mint info: télen a mindig pontos mensim 1x kimaradt...Az orvos szerint semmi bajom,az oka: munkahelyi stressz!!!
Bár már 2x bementem segíteni...(amit nélkülem nem tudtak megoldani)A párom mérges is volt miatta.Mindkétszer feszülten jöttem haza.Szoval nem éri meg!
Persze szerencsés esetben az ember munkahelye nem ilyen idegbajt okozo,mint az enyém.
Most a szemembe vigyorognak sok szerencsét kívánva,de látszik,hogy azon jár az eszük,hogy én valszeg x-szer fogok táppénzre menni...Nem zárom ki,h.ki is tesznek,ahogy tudnak.Nálunk csak darab az ember.Amúgy is ideje lesz váltanom.
A munkahely, az csak egy munka hely,amiből van több is.A munkámat(hivatásomat)szeretem.Ez lényeges.Szoval ha ide eljut a gondolatmenetem,akkor mindig jobban lesz a kis lelkem..(..és menjenek a ..
)
Viszont az első a család!!!!Ez az igazi lényeg!!!
Na, jo hogy azt mondtam,megprobálok nem gondolni rájuk!
Bocs,de csak kijött...
Puszi:Bogi