Ja, a kutyánkkal kapcsolatban az még a vicces, hogy pár évébe beletelt, míg rájött, hogy az, hogy simogatjuk, nem egy szükséges rossz dolog, hanem lehet élvezni is...
Kis lökött, kezdetben épp csak elviselte, és évek teltek el, mire eljutottunk oda, hogy néha követeli. És persze ki is használja, hogy tudja, ha hanyatt vágja magát és puffog, akkor megszánjuk, és odamegyünk simizni. Ezért mikor nagyon éhes, és mégsem adunk neki enni, hiába jelez, na akkor beveti csaliként a hanyatvágós simikérést, de ahogy elindulunk felé, rögtön felugrik és szalad a táljához, hogy inkább mégis kaját kér...
Szerintem tudja, hogy ha egyszer már felálltunk, akkor könnyebben kap vacsit is. Hihetetlen kis logikája van!