Kedves Tilidian!
Előre is elnézést kérek, de azt hiszem, hogy regény hosszúságú lesz az írásom.
Először arra reagálnék, amit eredendően nekem címeztél.
Ilyenekre gondoltam például, hogy mondjuk a férjed dolgozik hétközben, és hét végére kezdesz lemerülni. Aztán esetleg jön a hétvége, otthon a férjed, van segítség, nyugi van, a nagyot nem kell iskolába vinni és rendeződnek a lelki (szinte láthatatlan) ráncok. Sokszor láttam ilyet, ezért kérdeztem.
És akkor most az, amit Diának írtál.
[quote]a írta:z egyébként durranásig telt cicik teljesen leapadnak
Ez egy teljesen normális állapot. Mármint, hogy egy idő után nem lesz olyan durranásig telt cici érzés állandóan. A szülés utáni időszakban van egy szöveti ödéma, ami egy idő után lecseng, és nem az a normális ilyenkor már, hogy állandóan nagy és kemény legyen a mell, hanem puhább tapintású lesz a mell. De ez nem jelenti azt, hogy ne termelődne elég tej.
[quote]E írta:zeken a napokon (ilyenkor beparázok és egész nap mérem) egész nap cicizünk, és így tud 630-670 gramm között enni. (Egyébként ma 11 hetes és 5030 gramm, tehát ha 150 gramm/kilónként kell, akkor min 750 tej kéne ).
Az a bizonyos 150g/testsúlykilogram egy átlag. Az átlag azért átlag, mert annál van aki többet, de van aki kevesebbet eszik. És ha Lencsi lányod ennyire nem fogadja el a pótlást, akkor valószínűleg nincs is szüksége rá. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a mai szuper digitális mérlegek sem teljesen korrektek. Mikor például kevesebbet mutat szoptatás után, mint előtte. Meg minél a nagyobb a gyermek, és minél jobban mozog, annál inkább tudsz vele 3 egymás után három különböző értéket mérni. Van egy amerikai orvos, akinek a szakterülete a szoptatás. És több könyvet is írt ez ügyben a szakemberek számára. És sok mindent vizsgált a szoptatással kapcsolatban. Így például, hogy mennyit is szopiznak egészséges, jól gyarapodó babák. Azt találta ez a Lawrence nevű orvos, hogy egészséges, kizárólag szoptatott, 3 hónapos babák által fogyasztott napi tejmennyiség átlagosan 770g, a szélső értékek 500-1200g. Amint látod a szélsőértékek között majdnem 2,5-szeres a különbség, szóval a ti „eltérésetek” az „elvárttól” ennél jóval kisebb.
Igazából inkább az lenne az irányadó, hogy kevés, vagy nem a tej, ha ilyeneket figyelnél a napi fogyasztás helyett, hogy hogyan alakult Lencsi gyarapodása, mennyi vizeletes és székletes pelenkája van (leginkább a vizeletes a lényeges, mert ennyi idősen már az is normális lehet, ha nincs mindennap széklet), milyen a bőre, a kedve, viselkedése? Hányszor kerül mellre egy 24 óra alatt? Teát, vizet kap-e? A cumija van-e?
És akkor most a kérdéseid.
[quote]N írta:álunk csak az igény szerinti szopi jön szóba, lehet ezt még 5 kiló felett?
Az igény szerinti szoptatás teljesen működőképes egészen a szoptatási időszak végéig. Sőt, igazából én azt tapasztalom, hogy a nem igény szerinti ritkán működőképes hosszútávon. Kivéve, mikor a baba saját biológiai ritmusa elég közel van a régi tankönyvek 3 órás ritmusához. De ez a babák között a kisebbség. Így azt látom, hogy valamelyik fejlődési ugrásnál, vagy valami olyan történésnél, ami nem megszokott reakciókat váltja ki a babából, az ilyen irányított etetésnél, általában elkezd kevés lenni a tej. És aztán vagy beindul a pótlások ördögi köre, vagy az anya elkezd mégiscsak igény szerint etetni. Ha meg esetleg nyári babáról van szó, akkor eleve nem kap elég folyadékot a baba, ha csak három óránként szopizik. Ilyenkor muszáj a víz, de az meg egy sor probléma forrása lehet.
És még írnék egy kicsit erről az igény szerintről egy kicsit a saját gyerekeim kapcsán. Az én gyerekeim úgy voltak összerakva kicsinek, hogy bármilyen betegség bevezető tünete az volt, hogy elkezdtek kizárólag szopizni, függetlenül attól, hogy már mást is ettek. Így például mikor a fiam 11 hónaposan volt életében először beteg, az első tünet az volt, hogy annak ellenére, hogy a hozzátáplálás már bőven és jól ment, nem kért egy napig semmi mást csak anyatejet. Aztán egy nap múlva kitört rajta a betegség. Ezen a ponton, ha tankönyvileg próbálkoztunk volna, akkor valószínűleg lett volna egy a betegségen felül is rosszkedvű gyerekem, és én is megőrültem volna, hogy miért nem eszik mást a gyerek, éhen fog halni. Betegség után pedig mindig visszaálltak az addigi megszokott kerékvágásba. Ennek persze mindig volt egy kis mellékhatása, hogy a néhány napig tartó intenzívebb szopizástól a betegség lecsengése után pár napig a durranásig telt cici érzés uralkodott el rajtam, mert ugye a tejmennyiség még ekkor is követi az igényt. Csak éppen az igény hirtelen esett vissza. De talán ez azon mellékhatások egyike, ami nem igazán okoz problémát.
[quote]F írta:ejni van értelme ilyenkor is (nem csak az első 6 hétben) tejszaporításért?
Igen van értelme, csak nem mindig ez a célravezető. Több tej attól lesz, ha több inger éri a mellet. Ez ugye lehet a baba szopása és a fejés is. Bár a fejés általában nem olyan hatékony, mint egy egészséges, jól szopó baba. Ha ez a lelked megnyugtatja, és maga az ezzel járó macera nem ront inkább a helyzeten, akkor lehet. De mindig tudni kell, hogy minden anyuka más. Van, akinél jobbat tesz, ha azt a húsz percet, amit a fejéssel töltene inkább egy jó zene, vagy egy jó könyv melletti pihenéssel tölti. Van, aki meg a fejésre esküszik.
[quote]N írta:ekem a tejbelövellés előtt kb 40 másodperccel mindig émelyeg a gyomrom (innen szoktam tudni, hogy mindjárt jön a tej), ez normális?
Ha jól tudom, akkor ezt az oxitocin okozza. Van, akinél hányinger is lehet, ugyanezen okból.
Remélem, hogy találsz hasznosat a kisregényemben.
Üdv:
Zita