Tina!
Sok sikert a becserkészéshez! Csak ügyesen!
Nekem vérzik az orrom. Végre. Ez már olyan normális a terhességeim alatt, hogy már szinte hiányzott...
Imént olvastam egy 9 éves kínai kislányról, aki éppen megszült... Lányok mi nagyon el vagyunk késve, nem? Nem öregek, hanem egyenesen vének vagyunk onnan nézve!? Vicc volt, nehogy valaki a szívére vegye. Mindenesetre furcsa világ ez! Íme a lista a világ legfiatalabb anyáiról. Különös figyelmetekbe ajánlom azt az 5 éves perui kislányt, aki változatlanul a világ legfiatalabb anyája...
Most aggódjak a lányaim miatt?
Tegnap beiskolázási szülöin voltam. Hát nagy élmény volt. A pár ismerösöm nekem esett az 5. miatt, mintha bármi közük lenne a mi családtervezésünkhöz. Ök is ki voltak akadva, de én is! Nagyon feldúlt az eset, de az este még csak akkor kezdödött. Megismertem azt a kooperációs tanárnöt, aki elmegy az ovikba és megszemlézi az iskolába készülö gyerekeket. Minden anyát megnyugtatott, hogy milyen szuper a gyereke, majd amikor hozzám ért, megváltoztak a vonásai... Az én lányomat nem ajánlja, hogy idén beiskolázzuk, mert ö olyan kistermetü (nem igaz, átl. lány méretekkel és testtömeggel rendelkezik, de a többi gyerek korához képest jóval nagyobb) és olyan visszafogott! Imi tényleg nem borul minden vadidegen nyakába, elsö nekifutásra bizalmatlan, de ha felolvadt a jég, semmi gond vele. Mondtam ennek a nönek, hogy most képzelje magát az ö helyébe: bejön egy nem túl szimpatikus arcú és kisugárzású idösebb nö az utcáról, nekiáll faggatni és utasít, hogy csináld ezt vagy azt. Kinek van hozzá kedve? Ki ez az ember és mit akar tölem? Ezen ha nem is összevesztünk, de élénk szóváltásba keveredtünk, mert ö rögtön támadó helyzetbe helyezkedett és nekiállt szajkózni, hogy az ö 20 év tapasztalatával, stb. stb. De könyörgöm, szerintem ez nem 20 év tapasztalat, hanem 20 év vakság, figyelmetlenség, hatalomvágy, de nem beleérzés és pozitív hozzáállás. Ö az úr a házban, de akkor én ki vagyok? Nekem nincs ítélöképességem, kérdéses, hogy én ismerem jobban a gyerekemet, vagy ez a vadidegen a 20 év tapasztalatával, aki 10 percet látta öt? Teljesen kiakadtam! Imi zárkózottabb és visszafogottabb, mint a nagylányom, de ezt nem tartom semmi esetre se hátránynak. Sokkal kitartóbb, ügyesebb és könnyebben tanul, mint a nagy. Minden adottsága megvan, hogy jól érvényesüljön, ha nem egy ilyen érzelmileg vak tanárhoz kerül ö is, mint a nagylányom. Neki is ez lett a veszte. Ez a nö nekem azt mondta, hogy a nagy is csak most lett volna érett a beiskolázásra, mert egy évvel ezelött még olyan gyerekes volt. Szerencséje, hogy szemüveg volt a fején, mert ennél a pontnál különben kikapartam volna a szemét. A nagylányom rettenetesen örült az iskolának, készült rá, tanulni és érvényesülni akart, sikerélményeket a családon kívül, barátkozó és nyitott volt. Elteltek az elsö hetek, jöttek az elsö pofonok, az iskolatársai egy emberként öt szemelték ki áldozati báránynak és azóta is folyamatosan szekálják, egyedül van és senki sincs támasza, pedig nem rajta múlik. Sokat változott és pont ez a kezdeti lelkesedés lett belöle maradéktalanul kiölve. Most úgy müködik ö, mint egy hös katona, aki nap mint nap kimegy a frontra, elvégzi a munkáját halált megvetö bátorsággal, emelt fövel hazamegy és otthon kisírja az egész szívfájdalmát. Nem normális állapot és erröl nem ö vagy mi tehetünk, hanem a gyerekek és az ö szüleik (mi vagyunk az egyetlen többgyerekesek a bandában, az én férjem az egyetlen, aki otthonról dolgozik, mia zon kisebbség körébe tartozunk, akinek csak bérlakása és az is kicsi van, stb.), ahogy a gyerekeiket nevelik, ill. a tanárnö, aki emocionális szempontból leginkább a mélyhütöre hasonlít. Semmi kedvesség és jóság nem sugárzik belöle, a lányomat se, de minket se kedvelt sohasem, de ez legalább mindkét félre igaz.
Hát ez a mi fö kínunk most. S mindez azért, mert Imi két hét miatt nem iskolaköteles, még nincs 6 iskolakezdéskor! Ha ö most nem kerülne iskolába, számára is összedölne a világ (az egyetlen és legfontosabb ovis barátnöje is vele lenne), de Eni számára is, akinek nagyon fontosak a testvérei és alig várja, hogy végre a húga vele legyen az iskolában. Már most sokat tanulnak együtt, Imi utánozza Enit, Eni meg tanárnöt játszik vele, elmagyarázza és megmutatja neki a dolgokat. Ezt a varázst nem hagyom összetörni! Remélem helyesen döntünk. Kisregénynek vége.
Mentem sajtfondüt enni, a párom tegnap hozta Svájcból. Isteninek néz ki!
Olyan jó lenne valami pozitív élmény, mely kívülröl jön. Ez a megvetés velünk szemben kezdi kikezdeni a zsigereimet. Csak azért, mert a legtöbb ember el se tudja képzelni az életét 1 vagy 2 gyereknél többel, de miért vet meg engem, akinek ez egy életfilozófia!? Nem értem a világot.
Puszi: én