Fizikai jellemzői:
A bél cső alakú üregrendszer, melynek belvilága a test egészén térbelileg belül van ugyan, mégis szervezetünk számára ez külterület; egy külvilággal közlekedő tér, csatornarendszer, amelyben passzív és aktív módon kívülről érkezett anyagok áramlanak, haladnak tova. Ezt testünk valódi szöveti terétől egy jellegzetes sorompó választja el, egy sikamlós nedvvel bevont hámréteg, a nyálkahártya. Míg a nyálka a belekben szállított anyag mozgását segíti elő, addig a hámréteg határt képez, amely nem ereszt át „senkit és semmit”, tökéletes választófalat képez a kül– és a belvilág között.
Ha ez a határ egészséges, rajta csak speciális anyagok juthatnak át egyik vagy másik irányban (ha tehát van „útlevelük” és azt a hámsejtek „kezelik” is). E jelenséget, ha befelé zajlik, felszívódásnak, ha kifelé, elválasztásnak nevezzük.
Kevésbé költőien fogalmazva: a hámréteg egyik oldaláról a másikra történő bármilyen anyagtranszport csupán és csakis a sejten keresztül történhet. A hámsejtek közötti réseket ugyanis egy szoros összeköttetés, egy úgynevezett zárólánc-rendszer tökéletesen lezárja.
A bélben az aktív felszívó működést a hámfelszín kesztyűujjszerű kitüremkedései végzik. Ezek a mikrobolyhok, melyek a felszívódási felszínt rendkívüli mértékben megnövelik. 1mm² bélhámfelszínen százmillió mikroboholy üldögél.
A vékonybél falának mirigyei és a hasnyálmirigy (lásd ott) termelik azon enzimek sokaságát, amelyek a táplálékot lebontják. Az emésztés során így nagyszámú, olyan egyszerűbb vegyület keletkezik, amelyet már a bélhám képes felszívni. E folyamatok csupán a vékonybél felső szakaszán játszódnak le. A távolabbi terület a vastagbél világa. Itt számos baktérium békés és hasznos együttlétben él testünkkel. Az immár emészthetetlen béltartalom egy részét még lebontják, s ezenközben B-vitaminokat termelnek számunkra.
Lelki jellemzők:
A belügyek!
A feszívódás, feldolgozás és a dolgok (tapasztalatok) beépítése a szervezetbe valamint a felesleg kiürítése. Jórészt mindenkinek a saját belügyének számít: hogyan, miként és mit épít be életébe, fontos, lényeges részleteket.
Csak nagy vonalakban térek ki a bélszakaszok jelentésére, mert a könyv mérete nem teszi lehetővé a bővebb ismertetést, de remélem, kezdetnek elegendőnek bizonyul.
Vékonybél: szükségünk van egy életfelfogásra, mellyel megközelítjük a tapasztalatokat, táplálékokat. A táplálékot, melyekből a szükséges életerőt, tapasztalatot merítjük. Ezek az elvek fogják meghatározni a táplálékhoz való viszonyunkat. Amikor a vékonybélben keletkeznek működési zavarok, akkor zavar keletkezett a felfogásunkban.
Vastagbél: a „finom” munka. Azaz itt kerülnek lebontásra azok az apróságok, részletek, melyek színessé, teljessé teszik életünket. Pangás alakul ki (lásd még székszorulás), amikor nem szívesen foglalkozunk a részletekkel.
Vakbél: a vakvágányok. Előfordul, hogy olyan dolgot is szeretnénk megemésztésre félretenni, aminek hiábavalóságáról meggyőződtünk. Vagyis tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy nem kellene „bespájzolni”, de azért félretesszük későbbre. Amikor ráébredünk hiábavalóságára, amikor lázadni kezdünk ellene: gyulladás keletkezik. (lásd még vakbélgyulladás)
FORRÁS: http://www.posa.hu/?sid=&pid=170001&sel ... elect_1=24
ide rakjam őket, vagy picasara? 
láttam, Frocli írta, hogy lassan betelik a picasan a tárhelyünk ?! 
(inkább csak 30-45 perc alvásra van kalibrálva napközben 
mondjuk "megfenyegettem", hogy ha nem alszik el, lemegyünk sétálni 
édes a fiacskád.
Azt már megmásítani nem tudom, pedig megtenném. 
reggel egy hsz-t el tudtam küldeni, és épp még zsalyamnak akartam írni, mikor nekiállt szenyózni, szóval lehet ezt már nem küldte el de lehet, hogy igen, na mindegy.......a poén az volt, hogy azt írta, a lap nem megjeleníthető, én meg már azt hittem, hogy kikapcsolták 
