Sziasztok!
Bocsi,hogy ígéretem ellenére nem jöttem eddig,de elég sűrűek a napok és estére a végkimerülés határán voltam tegnap is...
A lényeg a lényeg:köszönöm,hogy gondoltok ránk,nagyon jól esik és nem is hinnétek,mennyit jelent számomra...
KÖSZI!
Panka köszöni szépen,jól van,az orvosai nagyon elégedettek vele,szépen javulgat.Még mindig sárga kicsit,de egyre jobbak az értékei,holnap talán kijöhet végre a kék fény alól,addig szorgalmasan szolizik.
Amíg a kékfény alatt van,addig nem igazán csinálunk fotókat róla,max.magunknak 2-3at. Amint lesznek új képek,rögtön teszek fel!
Ügyesen eszeget,egyre emelgetik az adagját,már nem segítik a légzését,sem a keringését.A körülményekhez képest a lehető legjobban van!
Szül(et)és-történet:
Kedd reggel arra ébredtem,hogy csöpög a magzatvíz.
Felhívtuk a dokit,kicsit kételkedett,de azt mondta,azonnal menjünk be és megnézi,mi a helyzet.Taxiba vágódtunk és úgy,minden nélkül bementünk az Istvánba.Azonnal jött,amint odaértünk,megvizsgált és mondta,hogy sajnos tényleg megrepedt valahol a burok és elkezdtem tágulni,akkor még csak kb.1-1,5 ujjnyira,de a folyamat már nem megállítható...
Az volt a terv,hogy másnapig vissza kellene tartani,ha lehet,hogy tudjon hatni a szteroid injekció,amit tüdőérlelésre kapott a baba.
A doki azt is mondta,hogy nem lenne etikus,ha én az Istvánban megszülnék aztán a rohammentő elvinné a Pankát valahová,ahol van koraszülött intenzív,én meg nem tudnék vele menni,így intézkedni kezdett,hogy mentő vigyen át minket a SOTE 1-es Női klinikára.Nagyon határozott volt,próbált megnyugtatni stb. és én utólag maximálisan elégedett vagyok vele,változatlanul.Mindent megtett,amit lehetett és nagyon kedves volt.
A SOTE-n hőzöngtek,hogy odamentünk,és szerintük senki nem szólt oda(bár mi hallottuk a dokimat,amikor telefonált)és ezt csak az Istvánban merik megcsinálni...no comment...nem esett túl jól,amikor totál kétségbe voltam esve.
Megvizsgáltak,többen is,aztán leborotvált egy nővér,befektettek egy szülőszobába és CTG-re tettek,meg kaptam infúziót,antibiotikummal.Fájásom nem volt egyelőre.Így töltöttünk jópár órát délután 4ig,közben 2x kelhettem fel pisilni,a derekam iszonyúan fájt,de azonkívül semmi.A terv szerint este 8kor kaptam volna még egy tüdőérlelőt és másnap reggel indították volna szülést.Aztán miért,miért nem,bejött egy újabb doki,hogy ha már itt tartunk,akkor inkább kapjam meg az oxitocynt és legyünk túl rajta...Volt buroksapka,amit egy rezitens próbált repeszteni,de a csak a hüvely falát böködte össze,úgy,hogy már ordítani tudtam volna,mire egy orvos elkérte tőle a célszerszámot és megcsinálta.
Utána elkezdtek jönni a fájások,nagyon intenzíven.András szerencsére egész végig mellettem volt...rengeteget segített,egyedül teljesen kétségbe estem volna és nem lett volna erőm...így,együtt nagyon jól ment,az volt csak nehéz,ameddig nem nyomhattam,pedig úgy éreztem,már nagyon kell,de meg kellett várni,amíg a méhszáj eltűnik.Amikor eljött az idő,kb.3 tolásra kint is volt Panka,nagyon könnyen és gyorsan,szerintem.
Azonnal felsírt...annyira boldog voltam,amikor meghallottam a hangját...erősen ordított,a termetéhez képest!
A placentát is sikerült egy következő tolással megszülni,aztán megkaptuk egy percre Pankát,majd rögtön el is rohantak vele az intenzívre...szörnyű érzés volt,hogy nem foghatom,nem ölelhetem magamhoz...
Aztán a "kedves" szőke rezitens hölgy jött,hogy összevarrja a gátsebet,amit persze bejelentés nélkül metszettek...sikerült ezt is elcsesznie,a másik doki kiszedte az öltéseket és kezdték újra...
Szarabb volt,mint maga a szülés...hülyén hangzik,de így volt...
Egy óra múlva tusolni lehetett és aztán felmentünk az osztályra,ahol Pankától 10 méterre feküdtem,mégis csak másnap 2kor láthattam legközelebb...iszonyú volt,hogy semmit nem tudok róla...senkinek nem kívánom az érzést...
Hát,röviden ennyi...a szülés élménye önmagában pozitívként maradt meg,nehezebbre,rosszabbra számítottam...Nagyon fájt,de megérte...csak jobb lett volna,ha nem kell aggódnom,ugyan milyen állapotban jön ki az én picikém...