Én vagyok, ki tényleg hangoztattam, hogy lelépek, no de félre ne értessék, sosem sértődékenységből, most is itt kuncogok az "antiszoc kirohanásaimon."
Mondtam azt is, hogy unalmas itt néha. Meg hogy hiányoznak a régi csapattársak, és igenigenigen, ahogy Arikon fogalmazta, a vicc, az élcelődés, nemhiába kedvenc hangulatjelem ez itten:
, s mint egy falat kenyér hiányzik a nyelvkiöltögetős szmájli is. De lassan eljutottunk addig, hogy -no nem ezerszer-de kétszer kellett meggondoljam, merjem e tenni, megjegyezni, kirohanni, aztán -majdnem- mindig úgy döntök, magunk között vagyunk, ismertek, nem sértődtök, így aztán mondom... (Mint most is, hogy szerintem Jaimmemaminak pusztán csak az agyára ment a sok kismamihormon
, de tudjuk, ismerjük, ez elmúlik, így aztán reménykedünk tovább:lol:)
Ez a disznós kép is. Hát most hogy hagyhattam volna megjegyzés nélkül? Viszont Gyabi reagálásán, miszerint én akkor nézzem csak a füvet, jót derültem. Ez az, ami hiányzik innen, a derű, a szín (valszeg a piros)
De nézzük máshogyan is. Babszi vetette fel a múltat, amikor kettévált a topic, babás-nembabás oldalakra. Magamban is erre jutottam, ez hiba volt, mintha direkt kirekesztettük volna azokat, kiknek eddig még nem sikerült, s nem elég, hogy ezért maguk is rosszul érezték már magukat közöttünk, mi még rá is dobtunk egy lapáttal...no mindegy, túlléptünk rajta. De néha azt éreztem, hogy rajtuk is. Én emlékszem még, honnan indultunk, hányan, s emlékszem arra az érzésre is, mikor újra és újra megjött, leesett az a kurva görbe, majd belehaltunk. De ezek a lányok bírják, csinálják, feladják és újra hisznek, megjárják akár a poklok poklát is, de újra felállnak...én is felnézek rájuk! Velük vagyok, és igenis hiányoznak, hozzánk, ide tartoznak! Olvasom őket, s drukkolok nekik, s bárcsak még tehetnék értük valamit, hogy végre ők is megismerhessék, milyen is anyának lenni. Közben meg szinte szégyenlem magam, s nem merek úgymond a szemükbe nézni, mikor én lassan már a kistesó projektet kezdeném el tervezni. No, szar az élet, de igazságtalan.
Örültem lányok, hogy itt voltatok, Ti, régiek, meg hogy a mostaniak is lereagálták a dolgokat, azért 3 év az 3 év, talán senki sem akarja ezt eldobni, még én sem, de rám ne adjatok, én nem vagyok ki-meg beszámítható!
Arikon, hatalmas drukkhegyek!++++++++++
Babszi, kitartás csajszi, ((((( ))))))
És pusssz a többieknek is !