Tündi
Úgy néz ki jobban van a kutyusom, csak nem akar enni semmit. Nem tetszik neki a diétás koszt
Az szerintem se jó semmiképp, ha állandóan a babán stresszeled magad. Mondom én, aki pont ugyanezt csináltam hónapokon keresztül
Én a világon mindenkinél jobban szerettem volna egy kisbabát, 16 éves koromtól csak erről álmodoztam. Ezért is mentem újszülöttek közé dolgozni, nekem egyszerűen szükségem van rájuk.
Aztán megkezdődött a babaprojekt. Amikor megjött 2 napig bőgtem, utáltam mindenkit, vigasztalhatatlan voltam. Persze mindenhol pocakos kismamát, babakocsit tologató anyukát láttam, és mindezt tetézte a munkahelyemen a sok újszülött baba és boldog anyukájuk. Képtelen voltam elhinni, hogy nekem egyszer babám lesz, pedig mi se régóta próbálkoztunk még. Otthon minden a babákról szólt, könyvek, babaruhák, stb., naponta nézegettem őket sírva. Ugyan lesz-e egyszer valaki, akire ráadhatom ezeket a pici ruhácskákat? Végtelenül sajnáltam magam, minden napomat a bébiprojekt töltötte ki. Minden hónap ugyanúgy telt: megjött, kiakadás, depresszió, aztán elkezdtem szedni a Closty-t, közben UH (havonta 3-szor), vérvételek (szintén 3-szor), ezalatt hőmérőzés, peteérést mutató tesztek, naptárban előre bejelölve, mikor kell akciózni, szegény páromat előre felkészítettem, azon az estéken nehogy fáradt legyen, mert teljesítenie kell, hónap végén eszeveszett reménykedés, most tuti sikerült, mert késett, meg magas a hőm, meg egyébként is hányingerem van, a teszt csak azért negatív, mert korán teszteltem, stb. Aztán mégis megjött és ölni tudtam volna.
Aztán besokalltam, én ebbe bedilizek. A következő hónapban a Clostyt ugyan beszedtem, de se UH, se vérvétel, se semmi, a hőmérőt eldugtam, ne is lássam, babás cuccokat is elrejtettem, a babás boltokat nagy ívben elkerültem. Elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz, új rucikat vettem, jött a szép idő, elmentünk ide-oda, fájdogált az oldalam, na gondoltam, biztos megint cisztám lesz, de mindegy, mit is vártam volna ugyan, majd nyáron a nyaralások alatt összejön a dolog(direkt az akciódús hetekre időzítettük előre a nyaralást). Tesztet se vettem, hisz minek, pénzkidobás. Inkább bevásároltam tampont. Aztán teltek a napok, 32., 33., 34.nap, semmi. Csak nem? Á, az kizárt. Pont most, mikor nem is reménykedtem benne? Na jó, azért teszteljünk egyet. És KÉT CSÍK!!!
Egy pici baba lett a nyugalom, a reménytelen beletörődés eredménye. Próbáld meg te is. Én se hittem benne, de bebizonyosodott, hogy hatásos.
Ha pedig összejön a baba és a munka miatt stresszeled magad, írasd ki magad táppénzre rögtön. Én a 7.héttől itthon vagyok, és nem bántam meg. Haragudott rám biztos a főnővér, de semmi, még az egész MÁV Kórház se ér annyit, hogy a kisbabámnak baja essék. A dokik kiírnak, ha kérek, sőt, az enyém előre megkérdezte, maradok-e itthon. A munkahelyeden meg úgyse tudnak ellene mit tenni, nem rúghatnak ki közben. (max. ha visszamész
)
Fel a fejjel, egyszer MINDENKINEK lesz babája!
Móni