Kiemelt témák

Orsoly,
így három héttel a szülés előtt mi sem természetesebb annál, mint hogy nem akarsz rosszat hallani a klinikáról. Ha már eddig nem volt szerencséd a rosszhoz...
Igen, amikor Csillával volt a vitánk, többek között én is ezt hoztam fel érvként, hogy felelőtlenség beijeszteni azokat a kismamákat, akiknek oda kell menniük, mert már nincs visszaút. Ez valóban nagy dilemma: elmondani vagy nem elmondani a rosszat is? Bizonyára vannak, akiknek rossz perceket szerzek/szerzünk, de mégis azt mondom, hogy úgy kerek a labda, ha megforgatjuk.
Azért annyira én sem látom válságosnak a helyzetet, mint Csilla, szerintem is erős túlzás a balkáni jelző, a jó kis szocreálból kivakarózó középeurópai jelző is megteszi ide. Legalábbis amilyen dokumentumfilmeket láttam a témában, bennem olyan kép rajzolódott ki, hogy országunknál kicsit délebbre sokkal rosszabb viszonyok közé kerülhet az ember. Viszont ez csak a szülészetekre értendő, más osztályokon, főleg ahol az idősebbek vannak, általában még kevésbé rózsás a helyzet sajnos.
Szóval te csak koncentrálj arra, hogy veled minden rendben legyen! Az egészből a magad számára szerintem annyit érdemes leszűrni, illetve tanácsként megfogadni, hogyha bármi kétely maradt benned, vagy új kérdésed fogalmazódott meg, akkor gyorsan beszéld meg az orvosoddal, hogy amire odakerülsz, már teljes béke honoljon a szívedben. Jó minden apró részletet tisztázni, mert sokszor pont abból erednek a konfliktusok. Például hogy szeretnél a szülőszobán vajúdni, ha ez megoldható, mert az ottani bútorok arra vannak kitalálva, ott található a labda, miegymás (habár én csak mások beszámolóiból tudok róla). Vagy hogy vigyél be magaddal valami használható hálóinget, amit nem sajnálsz nagyon a szülésre, mert amit a kórházban adnak, az khm.. inkább ne. Meg hogy pontosan meddig ehetsz-ihatsz szülés előtt, és mi van, ha mégse úgy történt? Császár esetén milyen fájdalomcsillapítást tervez? Mikor és meddig kapod meg a babádat? Ezek apróságok, vagy nem is annyira azok, de lényegesek lehetnek adott pillanatban. És hogy mi van, ha elfolyik a magzatvíz, de nincs fájásod, vagy van, de nem elég erős, mit tervez erre az esetre az orvosod? Ezek csak ötletek, te fogalmazd meg a magad kérdéseit, és tedd fel a dokinak még most, nyugodt körülmények között, hogy aztán tényleg sínen érezd magad három hét múlva! Addig szurkolok nektek!
És ha bármi kérdésed lenne, én is megpróbálom összeszedni, mit láttam!
Kíváncsi

Csilla:
meg meséld el mi a teendő ha egy gyerek szombat éjjel lázas lesz... csak lázas...
kijön -e a saját gyerekorvos pénzért, vagy az ügyelet ingyen, vagy?
Szerintem ez is érdekes lehet...

Csicser,
hevesen bólogatnék, ha tökéletesen nyugodt lennék, hogy ilyesmi nálunk nem fordulhatna elő. De nem vagyok az. Emlékezz csak vissza néhány közelmúltbéli esetre, amit a magyar eü. barmolt el! Amiket írtam, azok se pusztán emberi mulasztások voltak, hanem gondatlanságok, amelyek akár komolyra is fordulhattak volna.
De nehogy azt hidd, hogy ellendrukker vagyok: hajrá magyar egészségügy! Hidd el, nem volna nálam boldogabb, ha elmondhatnánk, hogy nálunk minden rendben van!

Kiváncsi:
igen, csak mi nem fogjuk a svédeket a fentiek miatt szidni, valahogy ez itthon nem divat... az átlagember mit lát a kórházból?
vakolat, WC, beszédmodor.
Természetesen. Igaza van.
nagyon nincs minden rendben itthon, a rendszer sem jó (hálapénz, fogadott szülészorvos, stb stb. ) ezek tökéletesen és joggal elhangzottak már korábban.
A fő gáz hogy kezdünk "nyugatiasra lazulni" a pénzhiány mellett, na az tragédia lesz

Én csak egy másik szempontot írtam le, és hangsúlyozom, szvsz. MINDENKI azonos biztonságban van, mint egy csilivili angol, német, holland kórházban....
a svédeknek valóban jobbak a perinatális eredményei, de a statisztikába a kismamák átlagos jövedelme, szociális státusza, dohányzási és alkohofogyasztási szokásai nagy súllyal esnek latba, odakinn ezzel kevesebb a gond.
Írok Neked más ügyben mélt....

Sziasztok,

Csicser,
Éjjel-nappal van ingyenes telefonos tanácsadás a gyerekügyeletröl a kórházból. Daniellának voltak többször lázas periódusai, többször beszéltem velük, a nap bármely szakában, elmondták, hogy mi a teendö. Választ kaptam minden kérdésemre.

Késöbb aminkor bementünk, elvégeztek olyan vizsgálatokat, amiket ök nem láttak orvosilag megalapozottaknak, de hát én összeolvastam egy csomó dolgot és megcsinálták, hogy megnyugodjak.

A gyerekek orvosi ellátása ingyenes és sürgös esetben nem a saját gyerekorvos jön ki, hanem az ügyelet. Vagy Te viszed be. Melyik kórházból küldtek haza Téged? Melyik városban voltál?

A babanet svéd megfelelöjén, tartom a kapcsolatot a szülökkel. Ez jobb képet ad az országról, mert szinte minden otthonban van internet. Jobban tud az ember véleményt alkotni.

Most nem tudom folytatni, mert megyek dolgozni. Majd este. És válaszolok.

Csilla

Szép reggelt

Csicser
Ezeket a példákat a végtelenségig lehetne folytatni szerintem. Mikor itthon összecseréltek két beteget és sajnálatosan elhunyt az idős bácsi, utána nem sokkal Ausztriában pont kismamákkal történt hasonló csere, ott a 7 hónapos terhesnek inditották meg a szülést a már túlhordó helyett, bevallom elég sántitóan, de gyorsan hirt és jó hangosat csináltak belőle, hogy lám lám a nálunk nyugatabbra is előfordulnak hasonló bakik.
Tudod én azt mondom, ahol emberek dolgoznak ott mindig is lesznek hibák, mivel hibátlan ember nincs, ezer és ezer apró dolog összesége befolyásolja egy ember aznapi teljesitményét.
A klinikán is volt, hogy mentem le a kis dossziémmal és más leleteit találtam benne, fogtam kiszedtem és odaadtam a nővérkének, hogy tegye bele azéba akié, sokszor ez például azért is előfordult, mert ugyanazon az ágyon feküdtünk, csak mire megjött a lelet addigra már mondjuk én voltam ott és ő már hazament.
Sajnos szerintem a végtelenségig folytathatnánk a pro és kontra eseteket, Csilla azon van és az mellett vivja a csatáját, hogy rávilágitson olyan dolgokra, ami már nem pénz hanem emberi és hozzáállás, felelőségtudat kérdése.

Orsoly
Hu már ennyire elszaladt az idő, látszik, hogy sokáig nem volt netetek és nem tudtunk semmit rólatok
Akkor már jársz is be Ctgre, meg már kész a menetpakk Válaszottál szülésznőt?

Picus
Tökéletesen megfogalmaztad a dolgot, ezt igazán megérteni csak az fogja aki átment rajta, vagy veszélyeztetett terhesként, vagy a PIC en lévő babáért izgulva.
Pont az ilyen esetekből kéne tanulni és jobbitani a helyzetet, igyekezni hogy legközelebb könnyebb legyen egy másik mamának.

Most megyek mert Dani felébredt és sir a kajcsiért. Megyünk a nagyihoz, igy csak szombaton este tudlak majd titeket újra olvasni, addig is mindenkinek legyen szép napja.

puszi
Ági

Ui: anyukámnak most volt a hatvanadik szülinapja, ezt csináltam neki manó nevében .



ezekkel raktam tele a kis bébiételes üveget

Először is:
egyáltalán nem vonom kétségbe CSilla jó szándékát, csak kicsit elfogultnak érzem.
Azt pedig a szülés előtt álló kismamák érdekében szeretném helyesbíteni hogy minden koraszülött itthon tönkremegy, odakinn meg csodálatos utókezelés miatt remekül fejlődik... három esetből nem szabad ezt a következtetést levonni, ne féljetek kismamák, nézzetek be a koraszülött-topikokba, rengeteg kisbaba fejlődik szépen itt a lepusztult Balkánon is...

PIC: mi is laktunk PIC-en, tudom milyen oda járni a babához....

Ágiboszi:
úgy emlékszem Ausztriában egy beteget egy mésik helyett kiheréltek egy VIP klinikán, a mesterséges koraszülés Fr o-ba történt, de tulképp mind1...

Csilla:
Itt Mo-n a saját gyerekkorvosnak ki kell menni ha hívják (bármihhez, amit a SZÜLŐ fontosnak tart), pénzt nem kérhet, de persze gyakran kap, mintegy 50 és 150 korona közötti összeget...
a kb 4-5000 koronás fizuja mellé, odakinn 30- és 50 ezer korona között keresnek.
nem laktam még Sv-o-ban, csak az infokat gyűjtöm, mire készüljünk. Svédországban élő barátaimtól, akik az itthon és a kinti helyzetet is ismerik.

Sziasztok
Nem folynék bele a vitába, de azt gondolom rengeteg olyan dolog volna amin lehetne javitani és nem pénzkérdés...
Iváncsi
Egyet értünk... Mi is megjártuk a poklok-poklát... Leginkább az emberi érzések hiánya, az emberi hang nem létezése döbbentett meg... Irtam is, hogy szakember segitsége jól jött volna feldolgozni az akkor ért sokkot. Persze kétségbeesett voltam tele aggodalommal de nyugodt szivvel irhatom minden nagyképűség nélkül, hogy az én természetem maximálisan simulékony. Még a legkritikusabb helyzetben is...

Orsoly
Drukkolok, hogy minden rendben legyen, de hát miért is ne lenne

Mindenkinek jobbulást, gyógyulást kivánok

Puszi:Doris

Ágiboszi: de lehet hogy a franciáknál az az eset történt, amikor cerclage helyett egy spirál-eltávolítási procedúrába kezdtek, amivel megrepesztették a huszonegynehány hetes baba burkát... aki persze meghalt ezek után.
Igen, a másik mamacsere asszem tényleg Ausztriában történt...

Sziasztok!

Csicser! Itt ki kell menni a saját gyerekorvosnak? Hm, ez azért érdekes... Mert hétvégén pl. hogyan? Én spec. nem tudom a saját dokink mobilszámát, csak akkor tudom hívni, amikor valaki van a rendelőben, és esetleg ők elérik nekem, de hivatalosan minden nap reggel kilencig be kell szólni, ha azt akarom, hogy kijöjjön. (Ami ugye hülyeség, mert ha a gyerek délben lesz rosszul...) És a kijárós dokik általában szépen előre megmondják, hogy ha kimennek, az mennyi... Ugyanarról az országról beszélünk?

Csilla! En nem voltam ilyen helyzetben, tehat nyilvan nem tudhatok olyna sok mindent mint te. De azt pl nem hiszem, hogy pl Svedorszagban nincs egy db fogyatekos gyermek sem....bizonyara ott sme tudnak mindekit megmenteni, vagy teljesen egeszsegesen vilagra segiteni. Mert itt csak rossz peldat mondtal, de ha mar Doris szoba kerult, neki pl az ikrek egeszsegesek halistennek, es meg vannak egy paran rajtuk kivul szinten. tudod engem inkabb csak az zavar, hogy te ott elsz a vilag egyik leggazdagabb orszagaban, nyilvan jol fejlett es penzelt egeszseguggyel, es onnan ostorozod a magyar korhazakat....mi viszont itt elunk, valasztasi lehetosegunk nulla (max atmehetunk egy hasonlo helyzetben levo masik magyar korhazba), ergo ha ezeket olvassuk (plane aki mondjuk meg nem szult), total megrendul a bizalmunk mindenben es mindenkiben es az meg rosszabb helyzetet eredmenyez. Szal ezert erzem, hogy ez igy nem ok.

Es igazabol azt sem ertem, hogy itt nehanyunk kivetelevel mindenki melysegesen egyetert veled es kivancsival, de akkor hogy kepesek tovabbra is ebbe a korhazba jarni? en ha megrendulne a bizalmam, nem hiszem hogy ide jarnek tovabbra is, hiaba itt az orvosom, de ugye rajta kivul meg itt a PIC es a csecsemosok stb.

orsoly

Huha, elfelejtettem frissiteni

Agiboszi: jaja, ctg-zek, szerencsere Botond mozgekony a gep alatt is, igy nem kell allandoan flow mint Lackoval Szulesznom ugye elsonel Toth Panni volt, de most sajna szabin lesz, igy Margitot valasztottam Most beszeltem vele hetfon, rendes volt

Kivancsi: koszi az infokat, de vegulis 1 gyereket mar szultem itt, igaz aregi szuloszoban, na attol valszinu azert jobb lesz A szulesznovel meg ugyis megprobalok addig mindent tisztazni, de oszinten szolva nekem jo emlekeim vannak az elsorol is A haloinggel kapcs sem emlekszem gazra, meg most is mutatta margit a vajudo folyosot (hosszu, tele ablakkal, mondjuk jol odasut a nap, itt voltal?), nekem nem tunt rossznak.

Orsoly,
épp ez az, hogy van választási lehetőség! No én nem biztatlak, hogy menj máshová, ha itt jól érezted magad, dehogy! Viszont van, akinek más elvárásai vannak és azok fordulhatnak más intézményhez. Nekem magamnak a II. Női és a Budai Honvéd a két legrosszabb tapasztalatot nyújtó intézmény volt. A többi három sokkal jobb emlékeket hagyott bennem. Szóval van azért különbség. Sőt, más intézményekről még jobbakat hallottam. Dehát kinek-kinek más kedves, ezért is tartom fontosnak, hogy mindenki leírja mit látott, tapasztalt,hogy segítsen eligazodni azoknak, akik még csak keresgélnek.
Az is igaz, hogy itt van a városban ez egyik legelismertebb PIC, de nekem ez eddig sose volt szempont, valahogy eszembe se jutott, hogy a babámnak szüksége lehet rá. Mindeddig nem is volt, és azért a szülések zöménél ez a természetes. Viszont akit megnyugtat, hogy itt van koraszülött ellátás, azt is megértem.
Hálóing: hát lehet, hogy ebben se volt szerencsém, de akkor azoknak se, akik velem együtt feküdtek az osztályon. olyan orvsoi köpeny fazont kaptunk, csak fehérben, tudod, amit az orvos a szokásos ruhájára felülre vesz föl, hátul megköti rajta a nővérke. Na most ezt úgy kellett felvennünk, hogy elöl kötjük meg, minek kapcsán a fél mellyünk rendesen kint volt. Ha meg viszont hátul kötöttem meg, akkor a fenekemre kínálkozott kiváló rálátás Nem szerencsés ilyen ruhában vajúdni, szülni, úgy gondolom, hogy az ember kínjában még a ruháját is igazgathassa. A másik a folyosó, hát írtam azt is, hogy végülis hosszan elnyúlik, de a szülőszobák előtt megy el. Na most mivel a másik folyosóról, ahonnan amúgy a WC-k is nyílnak, bezavartak, mondván hogy én ott nem sétálgathatok, nem is igen mertem a szülőszobák elé menni, hátha onnan is elzavarnak. Na ezek azok a kérdések pont, amiket érdemes előre feltenni, mert amikor az ember már ott kínlódik, irtó rosszul tud esni egy ledorongoló helyreutasítás: "itt nem mászkálhat, kérem!"

Sziasztok!

Érdeklődnék, hogy Matányi doktornál szült-e már valaki, és milyen orvos?
Patri

Sziasztok,

Csicser,
Ne légy cinikus és kérlek ne forgasd ki a szavaim és csak olyat állíts, amit valóban írtam. Nem írtam, hogy itt minden gyerek meggyógyul! És Mo-on is meggyógyulnak, csak a gyógyulási folyamat ég és föld.

Soroljam a Svédo-ban történt orvosi bakikat? Elöfordulnak. De ami óriás különbség már megint, hogy itt nagyon meghurcolják a vétkeseket, állásukba, diplomájukba kerülhet/kerül. Itt a beteg jobban nyeregben van, segítséget kap. Ezt is lehet olvasni az itteni újságokban, erröl nem hallottál?

Svédország egy kapitalista ország, erös gazdasággal, jól müködö demokráciával és erös szociális hálózattal.

Azt viszont nem hiszem el, hogy Mo-on a gyerekorvosnak hivatalból ki kell mennie a szabadnapján, szabadidejében, amikor felhívják. Ez nem így van. Senki sincs egyfolytában 24 órás szolgálatban. Ez el sem várható.

Egy síma gyerekorvos nem ennyit keres, a barátaid utánanézhetnek a "Taxerings- och förmögenhetskalender-ben". Különbség van a fizetésekben, de itt kell megélni belöle és nem olcsó ország.

Sok infót összegyüjthetsz a valóságról, a svéd mentalitásról, egészségügyröl, ha felkeresel hasonló svéd topikokat és olvasol. Szinte minden családnak van internete, sok az információ, minden rétegböl. Ha már ezt az országot választod.

Egyik barátunk felesége kb öt hónapja él itt. Bp-röl jött. Szinte mindent kritizál, semmi nem jó. Mindenben talál hibát.

Orsoly,
Te is azzal jössz mint, Csicser. Tehát, itt sem gyógyul meg mindenki, sok a beteg gyerek, a fogyatékos és még sorolhatnám. De hatalmas a különbség, ahogy kezelik öket, ahogy a szülökhöz viszonyulnak.

Nem úgy akarok itt feltünni, hogy innen a jóból kritizálok. Persze könnyen úgy tünik. Csak fel akartam tárni, hogy másutt hogy müködik. És mint írták, itt is vannak gondok, de orvosolják is. Van választási lehetöség. Felelösségre vonják a hibázókat.

Nagyon zavar, ha egyes embereket elnyomnak a hovatartozása, körülményei miatt. A legnagyobb bajom pedig az, hogy nagyon ellene vagyok, annak a felfogásnak, hogy csak én, én és én és megint én, aztán jöhetnek a többiek, velem jól bánjanak, legyen szerencsém, a többi meg nem számít.

Tudod, nem tudhatom elöre, hogy a lányaim majd melyik országot választják ha felnönek. Érdekel a magyar helyzet. Persze lehet, hogy majd egy harmadikban kötnek ki.

Ágiboszi,

Nagyon szép ajándékot készítettél. Sógyurma? Gipsz?

Csilla:
három esetből vonod le a következtetést, nem?
hárman milyen rettenetesen élnek, bezzeg Ti....


felelősségrevonásról, meghurcolásról:
"Egy svéd tizenéves lány elvérzett az abortusz pilulától
2004. március 16.
A svédországi kórházban nyolc órán keresztül tartották megfigyelés alatt, majd hazaengedték azzal, hogy erős vérzés esetén értesítse orvosát. Két nap múlva a megbízott nővér próbálta elérni a lányt, ez azonban nem járt sikerrel. Hat nap múltán a lány holtestét találták csak meg, otthonában. Az egészségügyi hatóságok szerint, az orvosi ellátás a szabályoknak megfelelt. Azt is megállapították, hogy az alkalmazott gyógyszer adagolása is helyes volt. Néhány hasonló, az abortusz tablettával kapcsolatos halálesetet, korábban már jelentettek az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából is. "

"szabadidő": ha hiszed, ha nem, Mo-n a lakosság nagyobb része olyan helyen lakik, ahol nincs központi ügyelet.
A háziorvos, aki a gyerekeket is ellátja, heti 168 órában készenlétes.
ha hívják, ki kell mennie. Sürgősség esetén, falun pl. Éjjel is.
Ha beteg, vagy "szabit vesz ki" akkor a szomszéd faluból jön ki a kollega, ellátva nagyon nagy területet...

Nem tudom a svéd gyerekgyógyászok konkrétan mennyit kapnak. Svédországba bevándorló magyar pszichiáterek szerződését már láttam. 27 ezer nyelvvizsga előtt, 36 ezer utána, 45 ezer legitimation után.
Ügyelet nélkül, természetesen.
Gondolom a gyerekgyógyász azért nem kap jelentősen kevesebbet, miért kapna?
Megélhetés: ebbe ne mnejünk bele, ne offoljuk a topikot, semmi nem kerül 8-10 -szeresébe, azt hiszem...

Igen, vannak akik mindent kritizálnak, semmi sem jó nekik. Vannak akik az ottani körülményeket fikázzák, vannak akik az ittenieket....
Erre mit mondjak?

Fülescsacsi: ha nem tudod bevinni a gyereket, akkor bejelented és kimegy.
ha annyira sürgős, akkor persze hívj mentőt, de ha tejelsz a dokinak, "szívesen " megy házhoz, felnőhet a gyereked egyetlen rendelői látogatás nélkül. Kb ennyit kell csak adnod, 1000 és 5000 Ft között, alkalmanként.
Na ez az amit szinte egyetlen civilizált országban sem lehetne pénzzel elérni... nem megy ki az orvos és kész.
Vidd be.
Ha sürgős, hívj mentőt.

Sziasztok!

Megint a kispadról szólok bele a topicba, bocsánaté érte.
Kicsit olyannak érzem ezt a "vitát", mint a szoptatás kontra tápszert. Akinél nem volt semmi probléma, volt fogadott dokija... soha nem tudhatja, milyen kiszolgáltottnak lenni akár a szülésnél, akár később, mikor a babádért aggódsz. Szerencsések! De ettől még nem megkérdőjelezhető az, ami Kíváncsival és Csillah-val történt.
Nekem is nekem estek anno a Schöpfis topicban, mikor elmondtam a negatív élményeimet a kórházzal kapcsolatban. Ja, hogy nekik mind fogadott dokijuk volt, és 4-5 nap múlva távoztak az egészséges babájukkal? Ez igaz. De ettől még én is ember vagyok! És a gyerekem is az! Nekünk is jár az emberhez méltó ellátás! Nálunk tuti nem azért voltak mogorvák a szülészek, mert mi lesz, ha gond lesz, mert ez fel sem merült. Egész egyszerűen ott ez a szokás akkor, ha az embernek nincs fogadott dokija Bár ott szerencsére a PIC-en EMBEREK dolgoznak.

cory

Sziasztok,

Csicser,

Nem azért írtam le az eseteket, hogy példállózzak, hogy mi milyen jól vagyunk. Félreértetted, de itt a topikban már nem fejtem ki jobban, hogy én mire gondoltam. Pedig azt gondoltam világos lesz és lehet a sorok között olvasni.

Az orvos házhozmeneteléröl. Mo-on sokan megvehetök.

A svéd lány esetéröl.
Mivel nem találtak hibát, majd vszínü, hogy nem alkalmazhatják így ezt a gyógyszert ilyen formában.

Szívesen folytatnám a beszélgetést Svédo-ról, fizetésekröl, itt van mellettem az említett könyv, a megélhetésröl, de nem vág ide. Nagyon off. Mail -ben igen.


Csilla

Kíváncsi!

Megkaptam a levelet. Szinte biztosra vettem, hogy ő az. Rengeteg embernek van/volt vele rossz tapasztalata, hallottam fűt-fát róla még a t.pathológián, így halálra rémültem, amikor bejött a dokimmal, hogy akkor ő csinálja a burokrepesztést. De nagyon kedves volt, a vizsgálat és a művelet egyáltalán nem fájt, még kellemetlen sem volt. Előtte egyszer az osztályon is volt szerencsém hozzá egy hétig, a vizitekkor a szobában szinte csak velem volt kedves, bár kérdezni semmit nem volt szabad, csak beszélt a fejünk felett, mintha ott se lennénk... (De azért elengedett férjhez menni, emlékszel, Ági?) Hú, te szegény, Kíváncsi, hát tényleg nem volt szerencséd, hogy éppen belebotlottál!

Sziasztok!

Huhhh úgy beindult a topic, hogy "öröm nézni"
Kiváncsi szüléstörténete nem hiszem, hogy egyszeri történet lehet... Ha nem gond én is 'kiváncsi' lennék a dokik nevére. Pusztán azért, mert foggalmam sincs, hogy kikről lehetett szó. Ugye megírod?! (köszi)

Csillah.
Nagyon örültem (és örülök most is), hogy a topictalin megismertelek. Valóban borzalams lehetett, hogy 27. héten szülnöd kellett és nagyon jó érzés olvasni, hogy Kriszti is szépen (gond nélkül) fejlődik. Azonban kicsit erősnek vélem a balkáni jelzőt, amit a mo-i kórházakra "ragasztottál". Ne felejtsük már el, hogy mennyi magyar orvos ment az eu és világ felé, és mennyi külföldi orvostan hallgató tanul kicsiny "balkáni" hazánkban ez pedig a tanítás színvonalát jelzi. Ami vitathatatlan, hogy az eü helyzete lehetne jobb is, bár nálunk még nincs provatizásció, ami vuszont Svédo-ban már igen. Bízzunk abban, hogy ettől jobb(???) lehet. Ami szintén vitathatatlan, hogy az EMBERI tényezők sokszor fontosabbak, mint a műszeres ellátottság.
Sajnos zárt kapukat döngetünk a klinikai hozzászólást illetően, hiszen ez a "mi" topicunk, nem a klinikáé. Vojörnek se híre, se hamva...

Jelentem élünk és virulunk!
Megjöttünk a nyaralásból. Van Horvátországban egy kis sziget - RAB, az egyetlen homokos tengerparttal rendelkező partszakasz. A víz sem mélyül --> gyerkőccel ideális nyaralóhely.



Annyira jó volt, hogy csak NA.

Ágiboszi! Szívhez szóló ajándék. Gondolom a nagyi teljesen elérzékenyült ettől. (nekünk sajna nincs nagyink, mert idén meghalt, a másik mama meg inkább csak látszatra szereti a gyereket.- no comment) ((

Terika, tényleg Bobó már ilyen komolyan dumál, nagyon klasz lehet. Panna is fogalmazza a dolgokat, de nagyon sok olyan van, amit nem értek.
Na meg beállított a MI EZ?? korszak. Már három hete minden második mondata ez. Először tetszett, de most már időnként nincs hozzá türelmem. Most is erre tréningelek...

Pirus, majd ebben a hónapban! Én mindenesetre drukkolok
Annamari: nem jó. hogy Bazsinak még inhalálnia kell, de fel a fejjel.!!!

Orsoly - drukk ezerrel, ne végy a lelkedre semmit. Amennyire csak tiszta lélekkel tudsz, úgy menjél be szülni. Szerintem ez maga a csoda.
Igen, fog fájni, igen lesznek kellemetlen percek, de mindez azért a kis csodáért, aki a pocakodban fejlődik.

Most dugulok, mert mennem kell.
Mostantól ismét elérhető leszek, írjatok.

Puszi Mindenkinek.
Üdv: Krizsi

Sziasztok

PAtri

Jelentem nekem MAtányi tanárúr az orvosom és nála szültem a kisfiam, ha bármi érdekel kérdezz, vagy irj mailt, ott a profilomban a cimem.

Csilla
Gipszből készítettem, volt egy üres milkás dobozom, ami olyan szivalaku csokikkal volt anno tele, az használtam formának, mikor már ki lehetett forditani a sziveket belőle szépen kiszedtem a milka feliratot a szivekről egy kis smirglipapirral, befestettem piros és arany hobbyfestékkel, majd bele Dani egyik üres bébikajásüvegébe. Anyunak nagyon tetszett, láttam rajta, hgoy meghatódott

Cory
Tőkéletesen igazatt adok neked, az első babámat pont azért vesztettem el, mert még nem volt fogadott dokim, nem a klinikán hanem egy másik korházban dolgozó doki nem minket nézett, hanem hogy van e nálam elég vastag boriték, nem volt...

Orsoly
Én a saját hálóingemben vajudtam, hála nem volt szerencsém a korházihoz Drukkolunk neked, hogy minden rendben menjen

Fcsacsi
Azt hiszem akkor talált a tippem, orvosnak nagyon jó szakembernek tartják, de emberileg nagyon változó a hozzáállása a dolgokhoz, tud nagyon jó kedvű lenni, de nagyon nagyon morcos is És pont ennek nem szabadnak megtörténni, a végleteknek, sokszor ezért volt kiszámithatatlan egy helyzet

Csicser
Szerintem ez a dolog most olyan, mint hogy adj össze egy almát meg egy körtét, mi a végeremény? vagyis mind kettő gyümölcs, de még sem lehet összehasonlitani. Hatalmasak a különbségek sajnos, és szerintem minden országban előfordulnak hasonló esetek, maximum elsiklunk felette, hisz nem velünk történt.
Egyes országokból hozzánk hozzák a beteg babákat, hogy javuljanak, más babócákat meg mi visszük ki, mert ami segithet rajta az itthon nem adott.

Kiváncsi
Hogy birod hat fiuval? nem lehet semmi a férfi uralom

Mindenkinek békés délutánt kivánunk

puszi
ÁGi és Dani

Én is a kispadról...

Csicser által bemásolt részlet sztem nem alkalmas arra, hogy el lehessen dönteni, mennyire vonnak bárkit is felelősségre, bár a cikkből az derül ki, hogy nem történt orvosi mulasztás, akkor meg miért is kéne. Egyes páciensek egyéni reakciói nem nevezhetők műhibának. Nekem sokkal inkább az tűnt fel, hogy egy arra illetékes próbálta utólérni a lányt. Én Mo-n még az életben nem hallottam arról, hogy egy eü-i dolgozó a kedves beteg hogyléte felől érdeklődjön. Itthon a beteg dolga jelenzkezni, már, ha egyáltalán a kezelőorvos kéri ezt tőle.
Az is feltűnt, hogy 6 nap után találtak rá. Nem sokkal inkább a család, barát, környezet felelőssége, ha egy lány elvérzik? Nem neki magának kellett volna jeletkeznie, hogy erősen vérzik? Nem a kórházban vérzett el, az egész más lenne. Még megfigyelésen is benntartották, nem lökték ki az utcára rögtön.
Szóval nyilván Svédo-ban is történik mindenféle szörnyűség, hisz ott is emberek élnek, ennek ellenére ez a kis cikkrészlet engem pont nem arról győzött meg, hogy rossz lenne az ellátórendszer, hanem épp ellenkezőleg. Az egészségügy odafigyel a betegre, legfejjebb ebben az esetben a család nem. De az már megint más téma.

Juli
Nekem is pont ez szúrt szemet a cikkben...

Puszi:Doris

Sziasztok,

Lányok!

Kriszti elindult ma este egyedül! Itt volt az anyósom és be akartuk mutatni neki, hogy Kriszti 2-3 lépést megtesz a férjem és köztem.

Elöszobából, férjemtöl indult, elment mellettem, be a nappaliba és ott lecsüccsent. Ez négy méter távolság volt, küszöb nélkül. Nagyon elégedett volt magával, és magyarul mondta, hogy mégegyszer!

Felállt magától és indult tovább. Egész este a ház alsó szintjét járta körbe, mi meg könnyes szemmel figyeltük a bemutatót.

Daniellánál is meghatódtunk, amikor elindult. De Kriszti esete más, emlékszem, hogy hogy hasított bele a lelkembe amikor Nobilis dr közölte, hogy lehet, hogy mozgássérült lesz, nem fog tudni járni, de az is lehet, hogy nem lesz semmi baja. Hányszor eszembe jut.

Ma különben voltunk Krisztivel orvosi ellenörzésen. Olyan orvos nézte meg, aki specialista az idegrendszeri sérülések terén.

Megmondta, hogy most is csak azt tudja mondani amit fél évvel ezelött mondott, nem lát semmi eltéröt Kriszti felépítésén, mozgásán, izomzatán, reflexein, nagyon jól lehet a gyerekkel kommunikálni, beszédben elöbbre van a koránál, érdeklödö, mióta nem látta, rengeteget fejlödött.
És szerinte hamarosan el fog Kriszti indulni. Ott is bemutattuk a három lépés egyedül menést. De, hogy ez ma este fog bekövetkezni, nem gondoltam volna.

puszi

Csilla

Csilla!

Hát, ez nagyszerű! Nagy gratula mindhármunktól!!!!!

Csilla!

NAGYSZERŰ!!!

Pirus: pedig nagyon nagyon sokat gondolok Rátok, majd a következő hónapban!
Zsombi?

Picus

Csilla,
én is nagyon örülök a kislányod sikerének!

Fülescsacsi,
azt én is írtam, hogy a szülés alatt normális, sőt, kedves volt és maga az oxitocynos indítás is profi volt. Most a vérképről feledkezzünk meg nagyvonalúan, és úgy azt mondhatom, hogy példaszerű szülésindítás-levezetésben volt részem. Csak a modorát, és a szülést követő nyegleségét, csak azt tudnám feledni...!

Sziasztok,
Néha be-be nézek, beleszólok

Csilla,
Hatalmas gratula Krisztinek!!!!

Orsoly,
Ne idegeskedj! A II. Női szerintem van olyan jó (sőt, jobb), mint bármelyik másik kórház. Rémtörténeteket mindenhol lehet találni. Bízz a dokidban (és persze magadban)! Margit is nagyon jó, én nála szültem.

Zita

Ja, még valami: sokszor a megfizetett, fogadott dokik is bénák vagy hanyagok, és az ügyeletesek is rendesek, profik. (Egy ismerősöm pl. Ács dokihoz "esett be" szülni, mert a saját dokija éppen nyaralt, vagy ilyesmi, és az Ács dr. "vadidegen" létére úgy vezette le a szülését, hogy a lány azóta is hozzá jár.)

Zita

Sziasztok!

Már jó ideje olvasgatlak benneteket, néhányan már „személyes ismerőseim” vagytok, de eddig még nem szólaltam meg. Pedig elmesélhettem volna, hogy június közepén született egy gyönyörűséges kis leánykám a klinikán, aki ma reggel pl teljes fél órán keresztül tele szájjal mosolygott az ágyikójában, piciket sikongatott is hozzá, alig bírtam magammal

De igazából most sem ezért szólaltam meg, hanem azért, mert ez az utóbb felpezsdült fórumélet bennem is jó néhány gondolatot indított meg. (Nem is lesz időm most mindegyikről írni, de talán majd sorjában.)
Bár lehet, hogy kicsit fáziskésésben vagyok, de annyira peregnek itt az események, hogy még elolvasni is alig van időm de azért még visszatérnék Kíváncsi történetéhez .
Nem értettem én ebben mindent teljesen. Elmeséli, hogy milyen méltatlanul viselkedtek vele a klinikán, mindenki hujjog, hogy milyen az intézmény sötét oldala, akik szülés előtt állnak, elkezdenek félni, hogy hová fognak kerülni- no azért én ezt így elég szélsőségesnek érzem ám.
Hogy csak az elejénél kezdjük, nem értem pl, hogy hogyan tehette meg Kíváncsi, hogy mielőtt bement a klinikára három napig sétálgatott szivárgó magzatvízzel. Én mindenhol azt olvastam, ezenkívül az orvosom is azt mondta, hogy azonnal be kell menni a kórházba, ahogy az ember akár egy kicsike magzatvízszivárgást észlel. (szerintem ha arról van szó, hogy az amber magzatáról szivárog a víz, akkor nem szabad számítania, hogy hétvége van, meg költözünk, meg ilyesmi. A legjobb tudomásom szerint a bébi az anyaméhben csak vízben érzi jól magátAztán amikor Kíváncsi bement az ügyeletre, akkor ott el akarták látni az orvosok – ami ebben az esetben azonnali szülésindítást jelentett volna, akkor ő ódzkodott ettől (esetleg nem egyezett bele/nem adta a hozzájárulását?), mondván
„Nekem nem tetszett az ötlet, szerettem volna, ha a baba is meg az én szervezetem is hatékonyabban közreműködhet az ügyben”
Hát kérdem én, miféle közreműködésről beszélhetünk mi itt? Hogy hátha sikerül megszületnie a bébinek magától? Hát persze, lehet, hoyg sikerül. És ha nem?...
Én azt gondolom, hogy az orvosoknak csak van előttünk (még a legtapasztaltabb, többször szült anyák előtt is) legalább tíz de inkább húsz-harminc év „szakmai tapasztalatuk”, arról nem is beszélve, hogy még tanultak is erről legalább hat évig. (vagy hogy ne éveket emlegessünk, több ezer eset) Honnan tudjuk mi, bármelyikünk is megállapítani, hogy mikor kerül oylan állapotba a bébi, ami már életveszélyes lehet számára? Régen, amikor minden sokkal „természetesebben” zajlott a terhesség és a szülés körül, mint manapság, sokkal több kisbaba meghalt. Aztán még azt gondoljátok csak végig, hoygan tudja valaki, egy orvos úgy végezni a munkáját, hogy amit a legjobb szakmai belátása, lelkiismerete alapján csinálna, azt nem hagyja a páciense. És ezzel együtt csak az ő nyakán van a felelősség, hiszen ha valami baj lesz, nem mondhatja, hogy ja, kérem, az anyuka mondta, hogy várjunk még. Hát őszintén szólva, ha én nőgyógyász lennék, én is menekülnék az ilyen helyzetekből, és ebben az esetben teljesen meg tudom érteni Kíváncsi orvosát, hogy nem ment hozzá „levezetni” a szülést. Minek ment volna? Hogy csatázzon vele, és küzdenie kelljen azért, hogy megtehesse, amit szakmainak jónak lát?
Sőt, tovább megyek. Ilyen körülmények között az az ingerültség is jobban értheő talán, ahogyan Kíváncsival bántak. Nem tudhatjut, mert nem voltunk ott, hogy ő hogyan, milyen stílusban beszélt az orvosaival, és nem várható el egy orvostól sem, hogy ha valaki (most csak példaképpen mondom, mert nem tudom, pontosan hogyan zajlott az egész) mondjuk eleve ingerült, vagy kioktató vagy tudálékos vagy önfejű, azzal szemben folyamatosan udvarias és előzékeny legyen.
Félreértés ne essék, nem akarom én ezzel személy szerint azt az orvost mentegetni, aki Kíváncsit ellátta, (nem is tudom kiről van szó, nekem nem sikerült kisakkoznom) és én is voltam már olyan helyzetben, hogy másik orvost kellett választanom, mert annyira goromba volt az, aki kezelt . Csak arról szerettem volna beszélni, hogy Kíváncsi története érzésem szerint nagyon elfogult, és hatásvadász módon, kissé torzan, fontos részeket erősen „elkenve” meséli el az eseményeket.
Ez még önmagában nem is volna baj, ami miatt megszólaltam, az inkább az, hogy úgy tűnik, senki sem gondolkodik el azon, valójában mi és hogyan is történhetett, hanem mindenki csak szörnyülködik azon, hogy meghurcolták szegényt.
Sziasztok, most mennem kell
Esztella

Esztella,
felületesen és elfogultan olvastál. Vádolsz, hogy hatásvadász és torz a sztori - hát torznak éppenséggel torz, azért is írtam meg... De hogy nem elfogult és egyoldalú, azt láthatod, ha valóban elolvasod, hiszen van benne jó is meg rossz is, dícséret is meg elismerés is, és persze jogos vádak is. Azt is félreértelmezted,hogy a dokim miért nem jött be - "ha én nőgyógyász lennék, én is menekülnék az ilyen helyzetekből, és ebben az esetben teljesen meg tudom érteni Kíváncsi orvosát, hogy nem ment hozzá „levezetni” a szülést" hát erről szó sem volt, vele, amikor távolmaradásáról tájékoztatott, nem is beszéltünk se indításról se másról, engem az ügyelet látott el és telefonon is ők keresték, velük közölte azt is, hogy nem jön be hozzám. Legalább nekem is mondhatta volna...
A magzatvízről. Javaslom, üsd be a keresőbe a szivárgó magzatvíz szavakat, majd látni fogod, milyen kevés irodalom szerepel róla, arról meg semmi, hogy ha a víz a terhesség végén szivárog. Mellesleg, amikor az orvossal beszéltünk róla, ő se mondta, hogy na most szülünk ízibe, csak annyit, hogy nézzük meg UH-n, hogy mi újság. A környezetemben több kismama is volt, akinek hosszú napokig szivárgott, volt, hogy észre se vették, csak már azt, hogy nagyon kevés a víz. Olyanról is tudok, aki szivárgó vízzel napokig feküdt kórházban, csak megfigyelésen. Szóval azért olyan nagyon egyértelműen nincs igazad, bármilyen jóltájékozottnak is hiszed magad. És ne kerülj olyan helyzetbe, mint én, hogy igenis VAN fontosabb, mint kórházban feküdni, amíg nem feltétlen muszáj.
Ha pedig úgy érzed, elkenem a fontos részeket, mégpedig erősen, inkább kérdezz, ne vádaskodj. Mert az nem szép dolog. Kérdezni lehet, és tőlem kapsz is választ, nem úgy, mint én a klinikán.

Esztella,
amit írsz, az nagyon elkeserítő.
Nem te izgultál Kíváncsival szinte percről percre.
Nem te aggódtál érte és a babájáért napokig.
Nem te drukkoltál azért, hogy végre beszéljen már egy orvos embermód vele, világosítsa fel, ne hajtsák el a legegyszerűbb kérdést hallván is.
Nem te próbáltál meg az ismerőseid között szakembert keresni, aki valóban szolgálhat információval.
Nem te segítettél Kíváncsinak, hogy az otthonmaradt 5 gyerek is felügyelet alatt legyen.
Te nem is ismered.
És akkor hatásvadász, torz sztorit emlegetsz

Sziasztok,

Köszi a gratulációkat, aranyosak vagytok.

Esztella,
Nincs igazad, Kíváncsival kapcsolatban. Nem akarom sem magam, sem a többieket ismételni, hogy miért nem. Empátia során nem elég a másik helyébe képzelni magunkat, azonosulni kell vele. Ez belöled hiányzik.

Csilla

Esztella,
gondolom első babádat szülted, és nálad minden rendben volt, úgy viselkedtek az orvosok veled, ahogy elvártad, jobban mondva TE úgy viselkedtél, ahogy ŐK elvárták.
De akármennyit is olvashattál a témában, sajnos ezek a nézetek túlhaladottak. A szivárgás (sőt, a víz elfolyása) nem jelent életveszélyt, nagyon fontos a szivárgó magzatvíz színe, az anya testhőmérséklete, stb. A születésindítás pedig gyakran sikertelen, ha erre túl korán kerül sor, és hihetetlen sok hátránya van, ezért HA el lehet kerülni, akkor minden ilyen irányban tájékozott ember igyekszik elkerülni. (Véletlenül fordítottam egy ilyen témába vágó szakkönyvet, ezért jár a szám.)
Az, hogy te ennyire bízol a 20-30 év szakmai tapasztalatban, az a szülésedkor neked biztos segített. Engem nem nyugtat meg az, hogy tapasztalatra hivatkozva leragadnak a 20-30 éves rutinnál... De a részletek már nagyon offolnák a topikot.

Mindenesetre mivel szűkebb körünk valóban percről percre követhette az eseményeket, ahogy Jamina írta, és láthatta a tanácstalanságot, az elkeseredést, a felháborodást, az agóniát, amin Kíváncsi keresztülment, nem érzem jogosnak a felháborodásodat.

Én még le sem írtam, hogy nekem mi bajom volt ezzel a szüléssel, meg Ágoston kálváriájával. Az, hogy nekem az volt az érzésem, hogy a tájékoztatás hiánya nem a rossz modorból fakad, hanem, hogy ők sem látták át a helyzetet, az egész szülés és csecsemőellátás meglehetősen ad hoc módon történt. Semmi leülünk és megbeszéljük, hogy ha ezt a beavatkozást végezzünk, akkor ez vagy ez lehet a kimenetele, ezekben az esetekben a további teendő ez vagy ez lehet. Akkor az ember mérlegelhetett volna. Mert az ember meggyőzhető, érvekkel, de én magam is nagyon ugrok az olyan válaszokra, hogy "csak, mert én vagyok az orvos, maga meg hülye".

Szia Kiváncsi,
gratula Ágostonhoz, gyönyörű baba!Mi még nem leveleztünk egymással, de azt hiszem 6 fiú anyukájaként tudnál nekem segíteni..Kérlek nézzél be a 'Gyermeknevelés'-en belül a 'Hogyan neveljük a fiúkat?' topicba, ott kértem segítséget! Előre is köszi:
Barnus

Teljesen kívülállóként , és jócskán offtopikként is , de csak leírom, ami eszembe jutott.Tkp. nem is s konkrét ügyhöz kapcsolódik, csak Esztella egy mondata ütött szöget a fejemben.
Szóval egy orvos akkor sem teheti meg, hoyg nem megy be a betegéhez, ha a betege történetesen a világ legkötekedőbb, legkiálláhatatlanabb, legkoszosabb, legakármibb embere. (szándékosan túloztam). Az orvos nem válogathat a betegek között. Mint ahogy én tanárként sem mondhatom azt, hoyg xy. léha éltet élő, lumpen, ezért így nem tanítom a gyerekét. Szóval vannak szakmák (hivatások?) ahol a "munkadarab" történetesen ember.
A konkrét történetről meg már az előttem szólók leírtak mindent.
Zsuzsa

Sziasztok!

Csillah: gratulálok! Ez fantasztikusan jó hír!

Ági: nagyon klassz az ajándékötlet! nem csoda, ha nagyi elérzékenyült.

Lányok, azért azt mindenképpen tegyük hozzá, hogy nem csak ilyen orvosok dolgoznk a klinikán. Igen, lehet, hogy szerencse kérdése is, hogy kit kivel hoz össze a sors, de az én dokim pl. mindig mindent elmagyarázott szülés előtt-után. ha kellett , még rajzolt is
Ezt főleg azoknak üzenem, akik itt szeretnének szülni. Van ilyen is.

Egyébként még az is eszembe jutott, hogy nemcsak az orvosokkal vagy nővérekkel van baj, hanem velünk , betegekkel is. Emlékszem, amikor a 39. héten leküldtek flowmetriára. Persze tele volt a folyosó. Rengetek anyuka és apuka (!) ücsörgött a székeken, én meg a hatalmas pocakommal ott álltam. Mondjuk én jól voltam, és valszeg el sem fogadom a felkínált helyett, csak olyan furcsa érzés volt. Az egy dolog, hogy a BKV-n nem adják át a helyet, de hogy kismamák férjei, akik pedig tudhatnák mivel is jár a terhesség csak ücsörögnek, és nézik a pocakom! Szóval ez érdekes tapasztalat volt. Jó, mondjuk én a saját férjemből indulok ki, akinek eszébe nem jutott volna leülni, ha várandós mamát lát állni.

Orsoly: nekem annyira gyorsan ment a szülés, és én annyira mással voltam elfoglava, hogy arra sem emlékszem milyen hálóing volt rajtam. Komolyan! pedig csak 3 hónapja volt.
Most mondja a férjem, hogy egy szál melltató volt rajtam. ? Nem tudom, hogy miért. Hiába, ahol a gyerek villámként jön, ott még hálóingezni sincs idő.

Fcs: hú, akkor mi nagyon mázlisták vagyunk gyerekdoki terén, mert én rögtön kaptam tőle egy névjegykártyát, amin mobil, lakcím és otthoni telcsiszám is van!!!! Szegény, nem tudta, hogy para-anyával van dolga.

Gabi: ha bármi kérdésed merülne fel a pocifájással kapcsolatban, vagy csak panaszkodni akarsz, nyugodtan írj vagy hívj fel. Én tapasztalt vagyok ebben, sajna.

shine

Tisztelt Fülescsacsi!

Éberling Katalin szülésznő vagyok.
Azért reagálok néhány mondatára,hogy elkerüljük a féléreértéseket.

Ma már nekünk,szülésznőknek- főleg a mi klinikánkon- olyan magas szakmai követelményeknek kell megfelelnünk,hogy a képzésünk is ehhez igazodott.Az EU-ban sehol nincs ilyen komoly iskolája a szülésznőknek.
Ezt munkánk rendszeres külső/beteg,orvos/ kontrollja is igazolja.
A szakmai és emberi elismerést pedig az orvosok és kismamák részéről abban a bizalomban kapjuk meg,amely révén rendkívül önálló munkát végezhetünk,és a szülőnőkkel személyesebb kontaktust alakíthatunk ki.

Nekünk már nem kell produkálni magunkat,és álkedvesnek lennünk,ha megérkezik a főorvos.
Ő pontosan tudja,hogy ellátjuk a feladatunkat,és "zsigerből" vagyunk jófejek.

Tehát nem lenne könnyebb az élet,ha nem mindjárt a legrosszabbat feltételezné,hanem örülne annak,hogy az eü. személyzettől kedvességet,figyelmességet,és korrekt felvilágosítást kapott,mikor odaültek ön mellé?
A bába pedig azért ment a főorvos után,hogy a szakmai kérdésekben konzultáljanak.

Hölgyek!

Az emberek talán nem azért mennek az egészségügybe dolgozni,hogy másokat bántsanak,sőt! ellenkezőleg!
Persze mindenkinek nem lehet megfelelni,és hibákat mi is elkövethetünk,emberek vagyunk.

Önmagáért beszél,ha valakinek sehol-semmi -és senki sem felel meg,és saját magának is ellentmond.Ezért nem válaszolunk ezekre a véleményekre/lsd.Kíváncsi élményei/,mert pontosan tudjuk hol az igazság,és ha egy ember kifordítva látja a világot és ezt valóságként éli meg,ezen mi nem tudunk segíteni.
Mindenkit elfogadunk olyannak,amilyen-így színes a világ-,és ugyanúgy szívesen ellátjuk legközelebb is kedvesen,türelmesen,korrekt módon,mint ahogy eddig is/lsd. a konkrét eset/ megtettük.

Tisztelettel a II.sz.NŐI KLINIKA szülőszobás szülésznői

Éberling,
ez nagyon gyenge válasz volt. Ennél sokkal többet várok egy európai szinten képzett szülésznőtől.
Tisztelettel:
Kíváncsi

"Önmagáért beszél,ha valakinek sehol-semmi -és senki sem felel meg,és saját magának is ellentmond.Ezért nem válaszolunk ezekre a véleményekre/lsd.Kíváncsi élményei/,mert pontosan tudjuk hol az igazság,és ha egy ember kifordítva látja a világot és ezt valóságként éli meg,ezen mi nem tudunk segíteni."


Nem tisztem megvédeni senkit ezen a fórumon.
DE
Kíváncsi többször hangsúlyozta, hogy nem volt sokmindennel megelégedve, de voltak pozitív élményei. Nem keresném ki, de pl. a szülést végül pozitívan élte meg. A gyermekágyon jól érezte magát. Tény, hogy voltak helyzetek és emberek, akikkel nem tudott akkor és ott tökéletesen szót érteni.
DE
és akkor most én is szúrnék: Egy európai szintü képzésben gondolom pszichológiát is tanítanak. De csak vegyük a több éves, évtizedes gyakorlatot. Egy szülö nö ideges, ha kórházba kerül. Egy problémás terhesség után ez az idegesség fokozott. Ha az orvos, akit alig ismer ugyan, de bízni próbál benne, nem jön be és csak üzen az ügyelettel, az sem a kórház, jelen esetben a klinika felé érzett bizalmat nem növeli, sem az ottani személyzet felé nem nyit a kismama. Ergo, az ott dolgozóknak kell tudni, hogy bánjanak egy halmozottan hátrányos helyzetbe kerülö kismamával.

Mondom mindezt úgy, hogy szültem kétszer itt. Valószínüleg, legalábbis remélem, még fogok is. De szültem választott szülésznö nélkül és választott szülésznövel is. A különbség leírhatatlan volt. Annak ellenére, hogy az elsö alkalommal csak én vajúdtam, mivel éjjelre maradtam, sereghajtónak. Vagy éppen ezért?

Kedves Katalin!

Félreértések elkerülése végett továbbra is: egy pillanatig sem kételkedtem a szülésznők szakmai felkészültségében, bár szülés közben sajnos nem volt alkalmam megtapasztalni, de mindegyik szülésznő, akivel kapcsolatba kerültem aznap, kedves, figyelmes volt, aki nappal volt mellettem, például nagyon kellemes meglepetést okozott, mert elsőre sikerült bekötnie az infúziót, pedig általában a vérvétel is nehezen szokott menni a vacak vénáim miatt a nővéreknek. Egy szavam sem lehet erre. A szituáció azért volt érdekes, mert az a szülésznő, aki akkor bejött, egy addig nem látott hölgy volt, nem az, aki reggel bemutatkozott, hogy akkor ő lesz most körülöttem, és még jóval utána is ott volt a váltásig, már szülőszobában, s nem a vajúdóban voltam több órája, mikor leváltották, másrészt szó sem volt szakmai kérdésekről, kicsit kényszeredett "csevegés" volt a párbeszéd. Tagadhatatlanul jól esett, mert egész nap csak a telefonon érdeklődő rokonaimat nyugtatgattam, meg húsz perc-fél óránként bejövő orvosommal, vagy a szülésznővel váltottam pár szót vizsgálat közben. A hölgy amúgy a csoport bejövetele előtt vagy fél perccel jött be, és a távoztuk után szinte rögtön ment ki. Persze lehet, hogy így is félreértettem valamit, de kezdjük előlről: akkor mit is csinált ott a hölgy, s miért éppen az említett időben, a csoport látogatása alatt vált olyan fontossá, hogy ne legyek egyedül? De voltaképpen már mindegy is...

Sziasztok,

Éberling,

Nekem a hsz-a nagyon ismerösen hangzik. Mikor én a PIC-en voltam, egy ottani ápolónö hasonlóan kifejtette, hogy ök nagyon magas szinten képzettek, még a svédeknél is magasabban és jobban el is látják a gyerekeket.

Sajnos ez nem igaz. De miért gondolják így? Egy jól képzett, empátiával rendelkezö eü-is nem ilyen véleményen van, mint amit ön is írt.

"Ma már nekünk,szülésznőknek- főleg a mi klinikánkon- olyan magas szakmai követelményeknek kell megfelelnünk,hogy a képzésünk is ehhez igazodott.Az EU-ban sehol nincs ilyen komoly iskolája a szülésznőknek."

Ez komoly? A föiskolán külön képzik azokat a szülésznöket akik majd a kettes klinikán fognak dolgozni? Nem semmi.

Az pedig eléggé nyílvánvaló, hogy miért ült oda a szülésznö Fülescsacsi mellé csevegni.

Lányok,
Most már tudjuk, hogy olvasnak minket, és azt is megtudtuk, hogy miért nem várható több reagálás. Sajnos a negatív véleményeket "ellentmondásosnak" tartják.


Csilla

Hűhahűha....forrósodik a helyzet. Délelőtt akartam írni, írtam is, de bekattant a gép. Jobb is. Most már aztán nagyon kiélezett a helyzet.
De azért én is:
Kiváncsi előzményeit nem nagyon ismerem, de teljesen azonosulni tudok vele, noha én csak egy gyereket hagytam itthon nem ötöt!! (le a kalappal)
Nagyon nagyon fontos valóban egy szülő nönek, hogy a "hülye" kérdéseire is választ kapjon, és az abszolút valúszínűtlen félelmeit eloszlassák. Hogy támogassák, tényleg éreztesség, hogy igen, ma az ő babája fog a világra jönni, ami Neki életre szóló emlék lesz, és sosem feledi el. Nem kell sok csak egy kedves szó, egy simogatás, egy mosoly, pár bátorító mondat olyanoktól, akik nap mint nap ezt csinálják........
Pszchiológusra valóban szükség lenne. Nem kéne sok...de a PIC-es anyukáknak feltétlenül, nemszólva ha neadja Isten történik valami a babával.....azt feldolgozni......

A Klinikát én érdekes úton válaszottam.
Évekkel ezelőtt nagyon csúnyán benőtt a nagylábujjamon a köröm. Begyulladt, gennyedzett, már menni se tudtam. Na nem mesélem a kálváriát, sztk, fiatal dokikával, körülötte 4-5 nővérke, 2m-ről ránéz az ujjamra (halál komoly), krém...stb stb, na amikor már nem tudtam menni, szombat reggel egy barátnőm mondja: miért nem mész be a Klinikák sebészetére? Ott mindig fogadnak. Lényeg: Felhívom, idősebb doki (dr. Weltner János ) mondja, menjek nyugodtan. Kedves sok órás ügyelet után, ambulánsan megműt...visszarendel még 2x, szépen helyrerak a műtét alatt viccelődik, kedves, udvarias...
És ami a ciki: nem adtam pénzt.....rég volt, 6 éve is megvan már...előtte semmi bajom nem volt, körzeti nőgyógyihoz jártam..... és mégis, nagyon nagyon rendes volt.
Utánna olvastam valahol , a SOTE-s dokikat külön képzik valami olyat írtak, hogy azt tanítják nekik, hogy első második és harmadik a beteg, a betegnek mindig igaza van, nem szabad úgy kezelni, hogy emberi méltóságában sérüljön, hogy alárendeltnek érezze magát....
Akkor fogadtam meg, csak itt szülöm meg a gyermekeimet.
Amikor megsejtettem várandós vagyok kérdezősködtem ajánljanak dokit az ismerősök a Sote2-n. (azért a 2-n, mert az a sebészeti tömb mellett van majdnem) A barátnőm huga a pajor dr-t ajánlotta, mert kedves, atyáskodó, türelmes. Bejelentkeztünk (egy másik barátnőm is jött) azt mondták egész nap mehetünk az ambulanciára. 8-ra odamentünk, mint kiderült 9-kor, 11-től rendelt...volt ott egy kislány (13-15 éves?) aki fürdőköppenyben pizsiben ült ott, rettenetesen be volt gazolva. Mondja éjjel vitték be xy kórház ügyeletére, mert nagyon fájt a hasa nem tudják mi baja, azért szállították át ide. Még sosem volt nőgyógyinál nagyon félt. Bement egy dokihoz, lelkesen jött ki, hogy nagyon aranyos. Na, pattantunk a pulthoz, kértük az aszisztenst, mi is Őhozzá szeretnénk. Bementem, megállapította a terhességemet. Nem volt atyáskodó,mézesmázos. Csak korrekt, tárgyilagos, udvarias. Ő lett mindkét gyermekem szülészorvosa. A Bánhidy dr.
A kisfiamal való terhességem alatt úgy éreztem jól választottam. korrektul, minden felesleges hercehurca nélkül kísérte végig a várandósságot, és a szülést. Sajnos császár lett, de nagyon precízen, ügyesen dolgozott. Én nagyon jól éltem meg a kórházi napokat. Igaz, nem szültem sajnos, nem volt gond velem és a babával, ezért ezt az oldalt nem ismerem. Azt hiszem, átlagos voltam.
A kislányommal való terhesség hírét is örömmel osztottam meg újra Vele és a szülésznőmmel. Úgy éreztem, az orvosom örül nekünk...kedves volt végig, kicsit valószínű az agyára is mentem, de ezt hallatlanul jól tolerálta.
Aztán volt egy kis félreértés a terhesség legvégén, és így látszott, bizony, Ő is emberből van. Mert megbántottam, Ő úgy érezte és érzi, jogosan. Hát és bizony, éreztette is, hogy neheztel. Nagyon rossz volt. Hogy akinek a kezében van az életünk, haragszik. Persze persze nem a bosszúra (dehogy) gondolok itt, hanem hogy ez biza neki nem örömünnep, hogy nekem megszületik a lányom, hanem talán nyűg, és bosszúság......
Aztán kiengesztelődött a kórházi napok végére, vagy legalábbis azt hiszem...
De a második gyerekem születése nekem nem kellemes emlék mint az első, hanem rossz. Akkor ot úgy éreztem a szülőszobán, aki körülöttem van mindenki tudja, mi van, és mindenki haragszik rám a műtősfiútól a takarító bácsiig........

Szóval nem is tudom.....
nem is tudom, mit akartam irni...talán csak azt: Kiváncsit megértem, és nagyon sajnálom.

De a Klinikának és a dolgozóinak köszönhetem a két gyerekemet. Ezért bizony hálásnak kell lennem, mert 100 évvel ezelőtt (de akár 50-el) bizony a második gyereket már nem szülhettem volna meg. Sőt az első se biztos hogy megmaradt volna.... Másodszorra bizony életveszélyben volunk. Az orvosom rohant, amikor meghallotta hogy 1 mm a sebem. Vasárnap dél volt...pikk pakk ott volt mindenki, és tették a dolgukat.
Az más kérdés, hogy igencsak fagyos volt körülöttem a levegő a műtéti előkészítés óráiban...
De a műtét vége felé a dokim a fejem felé gurult, és vigyorgott egyet.... - ami nagyon jó volt.

Maszat

Lanyok, nem lehetne, hogy ez a topik az legyen ami volt? Mert oszinten szolva egyre kevesbe lelkesen jovok olvasni....

Kaptunk pl egy velemenyt ha mindne igaz egy dolgozotol, erre nekiesunk es csodalkozunk ha tobbet nem reagalnak. hat en meg nem csodalkozom....

Oszinten szolva nem hiszem hogy akad olyan korhaz vagy orvos szeles e vilagon akivel mindennki meg van elegedve. Sajnalom hogy kivancsinak rossz elmenyei maradtak, ez van, ezen valtoztatni nem lehet (bar az erdekelne, akad olyan szulo no, aki kellemes elmenyekkel gondol vissza a szulesre, ha a baba utana pic-re kerul?). Meg az merult fel bennem - mivel irta hogy ossz-vissz 2x talalkozott az orvossal -, egyaltalan felkerte a szules levezetesere? merugye szeretik ezt igy hallani vagy mi....

No mindegy, mar telleg sok ertelme nincs boncolgatni a dolgokat, szvsz tul lett targyalva alaposan.

orsoly

Orsoly,

Éberling Katalin valós személy.

És végre megjelent a másik oldal, ami emlegetve volt. Mindegy, hogy kicsit morcosan, szúrósan is, de itt a lehetöség, hogy tovább boncolgassunk és utat találjunk egy jobb dolgozó/beteg kapcsolat felé.

Csilla

Én a folytatásra szavazok.

Orsoly,
ez a kérés eddig minden kórházas topikban előjött, ahol valami negatív dologról is írtak. Mindenütt vannak, akik csak a jóról szeretnek olvasni, de amint látod, olyanok is szép számmal, akik kíváncsiak más tapasztalatokra is. Legyél türelemmel, hamarosan visszakapod a régi jó kis topikodat, tudod, minden csoda három napig tart! Addig viszont ne csak magadra gondolj, hanem azokra is, akik szívesen kiírnák magukból, ami a szívüket nyomta/nyomja, csak eddig nem volt megfelelő hangulatuk hozzá.
Maszat,
minden jó, ha a vége jó! Örülök, hogy végül szép élményed maradt!

Sziasztok.
Nagyon feltüremkedett bennem néhány sok évvel ezelőtti emlék, olvasva a topikot, ahova íkváncsi élményei miatt jöttem.
Kb. 10 évvel ezelőtt kezdtem a klinikára járni, és évekig vltam ott gyakori "látogató".Az orvosom, akihez személyesen utalt be a körzeti nőgyógyászom, a klinika hierarchiájában igen magas posztot elfoglaló orvos volt.Meddőségi kezelésre jártam hozzá. Minden nagyon lassan haladt (én akkor már épp elhagytam a harmincat), ahelyett, hoyg a már meglevő eredményeimből kiindulva kezdtük volna kezelést, újra megállapította pl. azt, ami már tudott volt, soha nem beszélte meg velem a kezelés lehetséges menetét. Kaptam az injekciókat,( amelyekre később egy meddőségi központ orvosa megkérdezte, hoyg miért pont ezeket kaptam, hiszen van már más is), jártam monitorozásra (UH). Az UH-n órákat vártam, mert a dokim nem ultrahangozott, de az ő betegeit meg úgy láttam nem vizsgálhatta akárki, tehát ált. az utolsók között kerültem sorra. Elég hamar kiderült, hoyg nehezen lehet nálam peteérést kiváltani, egy gyógyszerre csak egyszser reagáltam, mégis 3X is próbálkozott ugyanazzala gyógyszerrel, pedig, mint utóbb kiderült lehetett volna akkor már mást találni. Az , hoyg mi az az inszemináció, akkor hallottam, amikor egy sorstárssal beszélgettema folyosón.Végig úgy éreztem, ohyg nagyob félvállról vette az ügyemet. Tény, nem adtam neki pénzt, mert a gyógyszerköltségek épp elérték a havi fizetésemet, és úgy gondoltam, hoyg rendelési időben keresem fel, és egyáltalán, "eredmény" nélkül mire fizessek? (meg miből?)
Akkor hagytam ott a klinikát, amikor szeptembertől decemberig nem tudtam időpontot kapni, ami,or telefonáltam, akkor mindig azt a választ kaptam, hoyg a doktor úrnak csak jövő héten lesz kijelölve az időpontja, amikor a megadott időben telefonáltam, akkor meg már beteltek. És ígérték, hoyg telefonálnak, ha van időpont, de a telefonon csak akkor kerestek meg (két évvel később), amikor egy beteg (aki akkor is még ugyanazt a gyógyzsert kapta, mint én korábban) érdeklődőtt, hoyg maradt e injekcióm, mert akkor is hiánycikk volt.
A kezelés közben többször alhangzott, mindenféle műtétek és beavatkozások szükségessége (speciel a petevezeték átjárhatósági vizsgálat nem került elő, ez pedig alap minden ilyen esetben), amelyek a következő látogastásomra már elfelejtődtek, pedig a leleteim nem változtak időközben.
Ma úgy értékelem, hoyg nem tartozott a szakterületébe/érdeklődési területébe a meddőségi kezelés, de soha egyetlen szóval nem utalt az aggályaira, soha nem szólt arról, hoyg nem vállalna ilyen eseteket.
Magamra voltam hagyatva, sose tájákoztatott az esélyekről, egyáltalán semmiről.A kezelésem is ad hoc jellegű volt.

Elnézést, hoyg kissé más jellegű esettel jöttem ide, de az olvasottak felidézték bennem ezt az élményt, amit még soha nem írtam le, sőt még beszélni sem nagyon beszéltem róla.

Zsuzsa

bar az erdekelne, akad olyan szulo no, aki kellemes elmenyekkel gondol vissza a szulesre, ha a baba utana pic-re kerul?
Akad. Pl én. Nem a PIC-től függ, hogy jó volt-e a szülésed, ezt Te sem gondoltad komolyan sztem. (Bár én csak a kispadról dumálok, ugye... )

Tényleg semmi köze a PIC-nek ahhoz, hogy éreztem magam a "vajúdóban". Az egy másik történet, vannak hasonlóságok, de térben és időben is más. Nem kevertem össze a kettőt azt hiszem, de figyelmeztessetek, ha mégis.
Többen is emlegettétek itt Ica nővért a csecsemősök közül. Nos, sajnos én onnan sem ismerem senki nevét, névmemóriáért vagy kétszer kellett volna osztáskor sorbaállnom, vagy túl kevesen hordják a névtáblájukat a klinikán. Viszont volt ott egy nagyon kedves nő, szemüveges, barna, nyakig érő hajú, kicsit dadogott. Olyan 25 körül. Ő az? Ő tényleg olyan figyelmes volt, olyan kedvesen bánt a babákkal, finoman fogta meg őket, becézgette (bár azt mások is tették), és amikor a fiam már a PIC-en volt, minden nap érdeklődött a hogyléte felől. Tényleg egy angyal volt.