Boldog névnapot Barbikának! Hogy ünnepeltek?
No, hogy nehogymá' csak vizet prédikáljak, mikor imádom a bort, száraz rose, vagy irsai,hmmmm...van egy jó sztorim is, beoltattuk Bíbort
Tényleg jó történet, olyan rendesek voltak. Tegnap de. telefonáltam, hogy mit akarok, kérdezték, jár e oviba, bölcsibe, mondom nem, mire oké, receptre felírják, kiváltom, beadják. Aztán kérdezték a nevét, számolgatták, eltelt e a két hét az oltások között ( bárányhimlő ellen is kapott, de most, hogy így szó bejött, mi a rotát kihagytuk), aztán hogy tudjam mit? Van még oltóanyag, jöjjünk, és beadják.
Elmentünk, váró, sok gyerek, de ahogy beléptünk, jött is ki az asszisztensnő, kinyitja nekünk a hátsó, tanácsadó részleget, onnan menjünk, ne is vetkőzzünk itt le. Aztán megjött a dokinéni, elkezdődött a rendelés, bemehettünk elsőnek, Bíbor sírni kezdett, már mikor hallgatni kezdték a mellkasát, így elővarázsolt az asszisztensnő egy tenyérnyi plüss nyulat, kezébe adta vigasztalónak. Már ki is jöttünk, öltöztünk, mikor észrevettem, a nyuszi nálunk maradt, elvettem Csiribébitől és visszaraktam egy szekrényre, majd pár perc múlva jön ki az assz.nő, kezében a nyúl, hogy ezt ő nekiadta Bíbinek. Most azzal alszik.
Na, szóval csak azt akartam, hogy amennyire dokigyűlölő meg rettegő voltam eddig, ez most pont olyan pozitív élmény volt, nem beszélve arról, hogy két hét, és nem kell karanténban tartanom a gyereket, frászt kapni, ha a buszon köhint egyet vki, s nyugodt szívvel mehetünk ápá karácsonyi bulijára, akár mindkét nap is
Feltéve, ha megéljük