Szia Katica!
Ne haragudj, hogy nem jöttem ennyi ideig, de zajlik az élet.
Hogy vagytok? Meggyógyult már Bori? Tesóka?
Nálunk sem unalmas az élet.. Annyira eltér ez a terhességem a Liliétől, hogy csak na...
Múlthét előtti pénteken egyedül voltam itthon a Lilivel, ebédeltem, és rá fél órával olyan rosszullét jött rám, mint még soha és jól ejálultam. Először hányingerem lett, aztán alig kaptam levegőt, kiment minden erő a kezemből, lábamból, látászavar, aztán a hangok kb. km.ekeről jöttek., aztán se kép, se hang. Nagoyn megijedtem, frankón halálfélelmem volt. Mikor már megláttam a mobilomat (mert semmit nem láttam), emlékeztem, hogy Gáborral beszéltem utoljára, így tutdam felhívni, hogy gyorsan jöjjön haza.
Aztán a köv. hétfőn voltam terheléses cukorvizsgálaton, ugyanez volt a helyzet, ott az utcán estem össze, szerencsére velem volt Gábor, oda hívtuk ki a nővért..
Akkor viszonylag magas volt a vérnyomásom, de alapjából nem.
A terheléses cukrosvizsgálat eredményem meg jó, tehát nem vagyok cukros. Mivel pénteken is előtte egy jó nagy adag (kb. 4 adagnyi) piskótát ettem csokiöntettel, azt mondják, h a hirtelen jött cukormennyiséget nem tudja a szervezetem feldolgozni, emiatt lehetett.
Azóta visszafogtam magam az édesség evést illetően, és szerencsére nem voltam rosszul azóta. (kopp-kopp-kopp)
Dokimhoz majd most megyek pénteken, meglátjuk mi lezs, ki kell-e vizsgálni alaposabban, vagy tényleg ez okozta.
Amúgy babuci jól van, neve még mindig nincs
, de már Apa is hajlik az Armillára, ami nekem nagyon tetszik, így remélem az lesz. Ha nem, akkor meg Boróka, de nekem az Armilla a kedvenc!
Ami már nem is panasz, hogy már most nem tudok aludni, úgy fáj estére a hátizmom, arról nem beszélve, hoyg levegőt is alig kapok néha, úgy nyomja a picurom valamimet!
Amúgy ezeket leszámítva, szerensére tényleg minden oké és jól vagyunk!