Sziasztok!
Mint ahogy talán azt néhányan már olvastátok más topic-okban, most készülünk a második kisbabára (az első gyermekem nemsokára 3 éves lesz). Szeretném, ha leírnátok a tapasztalataitokat, mennyiben volt más, könnyebb/nehezebb a második terhességetek és szülésetek? Nekem az első terhességem nagyon könnyű volt, viszont a szülés nehéz, ezért szorongva nézek a második szülés elébe. Mire számíthatok?
Várom a válaszaitokat!
Üdv: Krisztina
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2000.08.28 17:17
Szia Krisztina!
Én most vagyok a 25. hétbe a második babával. Hát mit ne mondjak nálam van különbség a két terhesség között. Az elsővel azt se tudtam mi az a hányinger, na ezzel megtudtam (bár nem volt vészes). Az első babám végig fejfekvésű volt, most kiderült, hogy Ő farfekvésű. Nem tudom minek köszönhető de az első gyerekemet amikor vártam akkor minden percét élveztem a terhességnek, most viszont alig várom, hogy december legyen és végre vége legyen a kihordásnak (tervezett és akart gyermek lesz tehát nem ez az oka annak, hogy türelmetlenebb vagyok). Nem érzem "nehezebb tehernek" mint az elsőt, de teljesen más. Lehet, hogy ezt így nehéz is megfogalmazni, mert mindenki megtapasztalja magán, hisz mindenkinek másmilyen.
Az biztos, hogy az elsővel mindent könnyebben elviseltem, de talán azért mert nem volt mellettem más akire figyelnem kellett a páromon kívül, most meg nem tudok teljesen a terhességre koncentrálni, mert itt van a pici lányom aki 17 hónapos és még neki is igen csak szüksége van rám. Talán ez lehet az oka, hogy várom, hogy leteljen a 9 hónap.
Ha valami még érdekel, válaszolok.
Szia Renáta
Én most vagyok a 25. hétbe a második babával. Hát mit ne mondjak nálam van különbség a két terhesség között. Az elsővel azt se tudtam mi az a hányinger, na ezzel megtudtam (bár nem volt vészes). Az első babám végig fejfekvésű volt, most kiderült, hogy Ő farfekvésű. Nem tudom minek köszönhető de az első gyerekemet amikor vártam akkor minden percét élveztem a terhességnek, most viszont alig várom, hogy december legyen és végre vége legyen a kihordásnak (tervezett és akart gyermek lesz tehát nem ez az oka annak, hogy türelmetlenebb vagyok). Nem érzem "nehezebb tehernek" mint az elsőt, de teljesen más. Lehet, hogy ezt így nehéz is megfogalmazni, mert mindenki megtapasztalja magán, hisz mindenkinek másmilyen.
Az biztos, hogy az elsővel mindent könnyebben elviseltem, de talán azért mert nem volt mellettem más akire figyelnem kellett a páromon kívül, most meg nem tudok teljesen a terhességre koncentrálni, mert itt van a pici lányom aki 17 hónapos és még neki is igen csak szüksége van rám. Talán ez lehet az oka, hogy várom, hogy leteljen a 9 hónap.
Ha valami még érdekel, válaszolok.
Szia Renáta
2000.08.29 11:09
Szia Krisztina!
Talan meg emlekszel ram, en ajanlottam olyan lelkesen a Peterffyben Racz doktort, akivel tenyleg semmi gond sincsen, es hat ahogy mar kiderult, mi is mostansag leszunk 18 hetesek a masodik poronttyal es ez tenyleg teljesen mas! Mikor a Domit vartuk minden olyan egyszeru es konnyu volt, semmi hanyinger, semmi betegseg, mindossze egyszer kellett Augmentint szednem mert elszaporodtak a kolibakteriumaim a huvelyfloramban es ez veszelyes lehet a kisbabara nezve. Most meg: majdhogynem allandoan faradt vagyok, naponta-masnaponta hanyok, allando rosszulletek kinoznak, terhessegi cukorbeteg lettem, nem tudom mi johet meg??? Szoval en is alig varom mar, hogy januar legyen es kint legyen a babus, akkor legalabb megnyugszanak a rakoncatlan kicsi hormonok.
Lehet, hogy tenyleg van benne az is, hogy most itt a leanyzo is akinek ugyanolyan teljes erteku anyuka kell mint eddig es itt a ferjem, akinek ugyanolyan teljeserteku feleseg kell mint eddig es itt a munkahelyem, ahol meg akar tetszik akar nem helyt kell allni dolgozo nokent is.
Haaaat ... nem egyszeru ...
Ha erdekel meg mas is, kerdezz csak nyugodtan,
Udv,
Dianne
Talan meg emlekszel ram, en ajanlottam olyan lelkesen a Peterffyben Racz doktort, akivel tenyleg semmi gond sincsen, es hat ahogy mar kiderult, mi is mostansag leszunk 18 hetesek a masodik poronttyal es ez tenyleg teljesen mas! Mikor a Domit vartuk minden olyan egyszeru es konnyu volt, semmi hanyinger, semmi betegseg, mindossze egyszer kellett Augmentint szednem mert elszaporodtak a kolibakteriumaim a huvelyfloramban es ez veszelyes lehet a kisbabara nezve. Most meg: majdhogynem allandoan faradt vagyok, naponta-masnaponta hanyok, allando rosszulletek kinoznak, terhessegi cukorbeteg lettem, nem tudom mi johet meg??? Szoval en is alig varom mar, hogy januar legyen es kint legyen a babus, akkor legalabb megnyugszanak a rakoncatlan kicsi hormonok.
Lehet, hogy tenyleg van benne az is, hogy most itt a leanyzo is akinek ugyanolyan teljes erteku anyuka kell mint eddig es itt a ferjem, akinek ugyanolyan teljeserteku feleseg kell mint eddig es itt a munkahelyem, ahol meg akar tetszik akar nem helyt kell allni dolgozo nokent is.
Haaaat ... nem egyszeru ...
Ha erdekel meg mas is, kerdezz csak nyugodtan,
Udv,
Dianne
2000.08.29 13:23
Sziasztok!
Na, most jól elrémisztettétek Krisztinát!
Nekem az elsőnél ugyanannyi hányinger volt, csak másodszorra rutinosabb voltam. És sokkal kevésbé tartottam a dologtól, mint elsőre. És nem jártam másodszorra mama-képzésre (szülésfelkészítő tanfolyomány). Csak hát ők meg ketten voltak, és ettől bonyolultabb lett, de velük is mindig minden rendben alakult.
Szerintem normálisan egyre könnyebb kéne legyen, hisz megtanulja a szervezetünk a dolgot. Nem?
Szia: ILdi
Na, most jól elrémisztettétek Krisztinát!
Nekem az elsőnél ugyanannyi hányinger volt, csak másodszorra rutinosabb voltam. És sokkal kevésbé tartottam a dologtól, mint elsőre. És nem jártam másodszorra mama-képzésre (szülésfelkészítő tanfolyomány). Csak hát ők meg ketten voltak, és ettől bonyolultabb lett, de velük is mindig minden rendben alakult.
Szerintem normálisan egyre könnyebb kéne legyen, hisz megtanulja a szervezetünk a dolgot. Nem?
Szia: ILdi
2000.08.29 13:45
Kedves Kriszti, en is csatlakoznek az elottem szolokhoz!
Az elso terhesseget szinte dalolva csinaltam vegig, soha semmi bajom nem volt, nem szamitva a kezzsibbadast a vegefele, annyira zsibbadt a kezem, hogy nem tudtam fogni.
Ehhez kepest a masodik terhessegem alatt egyfolytaban piszokul ereztem magam. Az elso hat honapban fogytam, ahelyett, hogy hiztam volna, piritoskenyeren kivul szinte semmit nem tudtam enni, erzekeny voltam a szagokra, stb, meg sorolhatnam. Ebbol tudtam-sejtettem,. hogy a kis joveveny lany lesz, annyira maskepp viselkedett, mint a batyokaja. Tenyleg alig vartam a szuleteset, mert a vege fele mar egyfolytaban bepisiltem, es annyira eleven es mozgekony volt, hogy amiatt kellett ketnaponta szivhangvizsgalatra jarni, mert tulsagosan reaktiv volt, akkorakat rugott belem, hogy recsegett-ropogott a mikrofon. Viszont megszulni konnyebb volt-a fiammal 15 orat vajudtam, Dorkaval 4-et, es altalaban sokkal konnyebb minden azota. ugyhogy csak biztatni tudlak,vedd ra magad, mert csuda jo erzes ket ilyen kis vacak lurkot patyolgatni(ezt azert irom, mert tudom, hogy a te Olivered annyi idos, mint az en Danim)
Udv
Eva
Az elso terhesseget szinte dalolva csinaltam vegig, soha semmi bajom nem volt, nem szamitva a kezzsibbadast a vegefele, annyira zsibbadt a kezem, hogy nem tudtam fogni.
Ehhez kepest a masodik terhessegem alatt egyfolytaban piszokul ereztem magam. Az elso hat honapban fogytam, ahelyett, hogy hiztam volna, piritoskenyeren kivul szinte semmit nem tudtam enni, erzekeny voltam a szagokra, stb, meg sorolhatnam. Ebbol tudtam-sejtettem,. hogy a kis joveveny lany lesz, annyira maskepp viselkedett, mint a batyokaja. Tenyleg alig vartam a szuleteset, mert a vege fele mar egyfolytaban bepisiltem, es annyira eleven es mozgekony volt, hogy amiatt kellett ketnaponta szivhangvizsgalatra jarni, mert tulsagosan reaktiv volt, akkorakat rugott belem, hogy recsegett-ropogott a mikrofon. Viszont megszulni konnyebb volt-a fiammal 15 orat vajudtam, Dorkaval 4-et, es altalaban sokkal konnyebb minden azota. ugyhogy csak biztatni tudlak,vedd ra magad, mert csuda jo erzes ket ilyen kis vacak lurkot patyolgatni(ezt azert irom, mert tudom, hogy a te Olivered annyi idos, mint az en Danim)
Udv
Eva
2000.08.29 19:40
Kedves Krisztina!
Gondoltuk olvass egy lazabb masodik terhesseget
is. Az elsö lannyal rengeteget szedultem es emiatt otthon is kellett maradnom, de ezenkivul
ugymond problemamentes 9 honap volt.
A masodik lannyal az eg adta vilagon semmi problemam nem volt es tenyleg aldott allapotnak ereztem. A ket gyerek között összesen 15 honap korkulönbseg van, ami annyit jelent, hogy a nagyobbikkal "vegigterhestornaztam" a 9 honapot.
Csak ajanlani tudom, hogyha birod tegyel mindent
ugyanugy, mint elötte.
A szulesröl meg annyit, hogy a nagyobbikal 2,5 ora volt a szules a kisebbikkel 26 perc. Amit a könyvekben irnak, hogy vajudas alatt, ha az ember tud aludjon, tenyleg sokat segit, mert rövid idö alatt nagyon sokat lehet tagulni es lerövidul ez a nem tul kellemes periodus.
Batoritaskent ennyit.
Szoritunk nektek!
Totyane es Totya
Gondoltuk olvass egy lazabb masodik terhesseget
is. Az elsö lannyal rengeteget szedultem es emiatt otthon is kellett maradnom, de ezenkivul
ugymond problemamentes 9 honap volt.
A masodik lannyal az eg adta vilagon semmi problemam nem volt es tenyleg aldott allapotnak ereztem. A ket gyerek között összesen 15 honap korkulönbseg van, ami annyit jelent, hogy a nagyobbikkal "vegigterhestornaztam" a 9 honapot.
Csak ajanlani tudom, hogyha birod tegyel mindent
ugyanugy, mint elötte.
A szulesröl meg annyit, hogy a nagyobbikal 2,5 ora volt a szules a kisebbikkel 26 perc. Amit a könyvekben irnak, hogy vajudas alatt, ha az ember tud aludjon, tenyleg sokat segit, mert rövid idö alatt nagyon sokat lehet tagulni es lerövidul ez a nem tul kellemes periodus.
Batoritaskent ennyit.
Szoritunk nektek!
Totyane es Totya
2000.08.29 21:30
Sziasztok,
hát én még a második szülésről nem tudok nyilatkozni (talán majd két hét múlva :)). A terhességeim alapjában véve nagyon hasonló problémákkal voltak "teli", kb. ugyanaddig tartott a szédülős-émelygős korszak. Az egyetlen különbség szerintem abban van/volt, hogy ugye most itt a "nagyobbik" (avagy most még egyetlen) gyerkőc, akivel foglalkozni kell, és aki még nem igazán veszi tekintetbe, hogy anyu babát vár (2 éves volt máj-ban). Szóval amíg őt vártam, addig aludtam amíg jólesett, akkor pihentem amikor gondoltam (itthon dolgoztam). Most meg? Nem kell magyaráznom, azt hiszem. Terhestornára nem mentem, mert egyrészt időm sem volt, másrészt meg elég torna az is, hogy az ember a 13 kilós fiát emelgeti...
üdv
Zsóka
hát én még a második szülésről nem tudok nyilatkozni (talán majd két hét múlva :)). A terhességeim alapjában véve nagyon hasonló problémákkal voltak "teli", kb. ugyanaddig tartott a szédülős-émelygős korszak. Az egyetlen különbség szerintem abban van/volt, hogy ugye most itt a "nagyobbik" (avagy most még egyetlen) gyerkőc, akivel foglalkozni kell, és aki még nem igazán veszi tekintetbe, hogy anyu babát vár (2 éves volt máj-ban). Szóval amíg őt vártam, addig aludtam amíg jólesett, akkor pihentem amikor gondoltam (itthon dolgoztam). Most meg? Nem kell magyaráznom, azt hiszem. Terhestornára nem mentem, mert egyrészt időm sem volt, másrészt meg elég torna az is, hogy az ember a 13 kilós fiát emelgeti...
üdv
Zsóka
2000.08.30 00:07
Sziasztok!
Nekem az első szülés után hátrahajó lett a méhem,és azt mondták hogy így nehezebben fogok teherbe esni. A harmadik próbálkozásra (megfelelő póz után)sikerült, most a 22. hétben vagyunk. Az első terhességemnél semmi tünetem nem volt azon kívül, hogy nem jött meg, és nőtt a hasam. Versenyszerűen korcsolyáztam, és az edző a 8. hónapban zavart le a jégről, hogy már nem vállalja értünk a felelősséget. Aránylag könnyű szülésem volt(jósló fájással együtt kb.10 óra), második nyomásra megvolt a lányom, aki most már elmúlt 9 éves. A mostani terhességem is szerencsés, az első 3 hónapban is csak az volt a problémám hogy állandóan aludtam volna. Ez a fáraadékonyságom már mérséklődött,de azért még munka után ,ha a lányomat is hazahoztam a suliból, időnként kénytelen vagyok ledőlni egy kis időre. Szerencsére a lányom már elég önálló, ezért megtehetem ezt a kis luxust. Sajnos pár éve már nem sportolok(nagyon hiányzik is a mozgás), de azért remélem, hogy a második szülésem sem lesz nehezebb az elsőnél.Én most is azt tervezem, hogy minden probléma nélkül természetes úton szülök, de ez még a jövő titka.
Hát ezt egy kicsit bő lére eresztettem, de mindenkinek csak azt kívánom, hogy ilyen(egyenlőre problémamentes)terhessége és szülése legyen.
Sziasztok
Magdi
Nekem az első szülés után hátrahajó lett a méhem,és azt mondták hogy így nehezebben fogok teherbe esni. A harmadik próbálkozásra (megfelelő póz után)sikerült, most a 22. hétben vagyunk. Az első terhességemnél semmi tünetem nem volt azon kívül, hogy nem jött meg, és nőtt a hasam. Versenyszerűen korcsolyáztam, és az edző a 8. hónapban zavart le a jégről, hogy már nem vállalja értünk a felelősséget. Aránylag könnyű szülésem volt(jósló fájással együtt kb.10 óra), második nyomásra megvolt a lányom, aki most már elmúlt 9 éves. A mostani terhességem is szerencsés, az első 3 hónapban is csak az volt a problémám hogy állandóan aludtam volna. Ez a fáraadékonyságom már mérséklődött,de azért még munka után ,ha a lányomat is hazahoztam a suliból, időnként kénytelen vagyok ledőlni egy kis időre. Szerencsére a lányom már elég önálló, ezért megtehetem ezt a kis luxust. Sajnos pár éve már nem sportolok(nagyon hiányzik is a mozgás), de azért remélem, hogy a második szülésem sem lesz nehezebb az elsőnél.Én most is azt tervezem, hogy minden probléma nélkül természetes úton szülök, de ez még a jövő titka.
Hát ezt egy kicsit bő lére eresztettem, de mindenkinek csak azt kívánom, hogy ilyen(egyenlőre problémamentes)terhessége és szülése legyen.
Sziasztok
Magdi
2000.08.30 09:05
Helló-helló Mindenkinek!
Nagyon köszönöm, hogy így elhalmoztatok írásaitokkal, már szinte letettem arról, hogy ír ide nekem valaki, aztán hipp-hopp, jött a sok tanács, tapasztalat. Sokaktól hallottam, hogy akinek az első terhesség könnyű volt, annak a másodikkal majd meggyűlik a baja, hát jó volt olvasni némelyikőtöknél, hogy ez azért nincsen kőbe vésve. Bár bevallom, kicsit megrémített, hogy Renáta azt írta, neki az első könnyű volt, a második nehéz, pedig tervezett baba a második is. Én meg voltam győződve arról, hogy akkor lesz hányingeres a kismama, és nehéz a terhesség, ha az anyuka nem akarja annyira a babát. Úgy látszik, ez mégsem így van.
Mondjátok, legalább abban bízhatok-e, hogy a második szülés mindenképp könnyebb lesz, mint az első?
Kedves Totyáék!
Hogy lehet aludni vajúdás közben, mikor jönnek a fájdalmak? Én erre csak a vajúdásom 11. órájában voltam képes (kb. 30 mp-es időszakokra), egy intravénás injekció meg egy kiadós hányás után, mikor már végképp nem volt erőm (húúú, visszagondolni is rossz!)!
Üdv: Krisztina
Nagyon köszönöm, hogy így elhalmoztatok írásaitokkal, már szinte letettem arról, hogy ír ide nekem valaki, aztán hipp-hopp, jött a sok tanács, tapasztalat. Sokaktól hallottam, hogy akinek az első terhesség könnyű volt, annak a másodikkal majd meggyűlik a baja, hát jó volt olvasni némelyikőtöknél, hogy ez azért nincsen kőbe vésve. Bár bevallom, kicsit megrémített, hogy Renáta azt írta, neki az első könnyű volt, a második nehéz, pedig tervezett baba a második is. Én meg voltam győződve arról, hogy akkor lesz hányingeres a kismama, és nehéz a terhesség, ha az anyuka nem akarja annyira a babát. Úgy látszik, ez mégsem így van.
Mondjátok, legalább abban bízhatok-e, hogy a második szülés mindenképp könnyebb lesz, mint az első?
Kedves Totyáék!
Hogy lehet aludni vajúdás közben, mikor jönnek a fájdalmak? Én erre csak a vajúdásom 11. órájában voltam képes (kb. 30 mp-es időszakokra), egy intravénás injekció meg egy kiadós hányás után, mikor már végképp nem volt erőm (húúú, visszagondolni is rossz!)!
Üdv: Krisztina
2000.08.30 10:27
Sziasztok!
Bocs az off topicért: Magdi! Ha jól értelek akkor szülés után lett hátrahajló a méhed?
A dolog azért érdekel, mert a második terhességem (ami az ikrek miatt császár lett) után, de vagy másfél évvel jegyezte meg a dokim, hogy: "mondtuk már hogy hátrahajló a méhem?". Én meg csak lestem, hogy addig nem volt semmi ilyenről szó, meg minden baba símán összejött stb. Azóta nem mondott ilyesmit, meg én se foglalkoztam vele, nem vettem komolyan a dolgot. De lehet, hogy azóta tényleg az van? Van ilyen?
Ildi
Bocs az off topicért: Magdi! Ha jól értelek akkor szülés után lett hátrahajló a méhed?
A dolog azért érdekel, mert a második terhességem (ami az ikrek miatt császár lett) után, de vagy másfél évvel jegyezte meg a dokim, hogy: "mondtuk már hogy hátrahajló a méhem?". Én meg csak lestem, hogy addig nem volt semmi ilyenről szó, meg minden baba símán összejött stb. Azóta nem mondott ilyesmit, meg én se foglalkoztam vele, nem vettem komolyan a dolgot. De lehet, hogy azóta tényleg az van? Van ilyen?
Ildi
2000.08.30 10:56
Krisztina!
Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, mert szerintem egyáltalán nem biztos, hogy könnyebb lesz a második szülésed. Ez annyi mindentől függ! Nekem például nehezebb volt a második és a vajúdásom sem volt rövidebb. Én leginkább abban látom az okát, hogy nekem mindenki azt mondta, hogy sokkal könnyebb lesz és én tényleg arra számítottam. Viszont az első szülésem sokkal könnyebb és elviselhetőbb volt, mert felvoltam készülve a lehető legrosszabbra. Én máig azt vallom, hogy a szülésnél nagyon sokat számít a hozzáállás.
Sziasztok!
Andrea
Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, mert szerintem egyáltalán nem biztos, hogy könnyebb lesz a második szülésed. Ez annyi mindentől függ! Nekem például nehezebb volt a második és a vajúdásom sem volt rövidebb. Én leginkább abban látom az okát, hogy nekem mindenki azt mondta, hogy sokkal könnyebb lesz és én tényleg arra számítottam. Viszont az első szülésem sokkal könnyebb és elviselhetőbb volt, mert felvoltam készülve a lehető legrosszabbra. Én máig azt vallom, hogy a szülésnél nagyon sokat számít a hozzáállás.
Sziasztok!
Andrea
2000.08.30 13:54
Szia Ildikó és Magdi!
A hátrahajló méh szerintem nem jelenti azt, hogy nehezen esik az ember teherbe! Engem is ezzel riogattak az orvosok, ehhez képest mindjárt az első hónapban teherbe estem! Pedig semmi speciális pozitúrát nem alkalmaztunk.
Kedves Andrea!
Nálam meg az volt a gond az első szülésnél, hogy tudat alatt nem hittem el, hogy képes vagyok megszülni egy gyereket (furcsa, de csak az eszemmel tudtam, hogy ki fog jönni valahogy, de nem bíztam magamban). Remélem, a másodiknál már csak ennyivel is könnyebb lesz, hogy most már bízom magamban, a testemben. Biztos ez is számít!
Üdv: Krisztina
A hátrahajló méh szerintem nem jelenti azt, hogy nehezen esik az ember teherbe! Engem is ezzel riogattak az orvosok, ehhez képest mindjárt az első hónapban teherbe estem! Pedig semmi speciális pozitúrát nem alkalmaztunk.
Kedves Andrea!
Nálam meg az volt a gond az első szülésnél, hogy tudat alatt nem hittem el, hogy képes vagyok megszülni egy gyereket (furcsa, de csak az eszemmel tudtam, hogy ki fog jönni valahogy, de nem bíztam magamban). Remélem, a másodiknál már csak ennyivel is könnyebb lesz, hogy most már bízom magamban, a testemben. Biztos ez is számít!
Üdv: Krisztina
2000.08.30 21:50
Szia Ildi!
Nekem is kb. másfél évvel a szülés után (akkor mentem fogamzásgátlót íratni) mondták, hogy hátrahajló a méhem, és készüljek fel arra,hogy nehezebben fogok újra teherbe esni. A próbálkozásunk 2. hónapjában mondták,hogy csináljuk hátulról,mert hátrahajló méhhel úgy könnyebb tehetbe esni. Nekünk bejött, sőt egy koléganőmnek (aki szintén ilyen problémával küszködött) is igy jött elsőre össze.
Akinek szintén ez a problémája próbálja ki.
Sziasztok
Magdi
Nekem is kb. másfél évvel a szülés után (akkor mentem fogamzásgátlót íratni) mondták, hogy hátrahajló a méhem, és készüljek fel arra,hogy nehezebben fogok újra teherbe esni. A próbálkozásunk 2. hónapjában mondták,hogy csináljuk hátulról,mert hátrahajló méhhel úgy könnyebb tehetbe esni. Nekünk bejött, sőt egy koléganőmnek (aki szintén ilyen problémával küszködött) is igy jött elsőre össze.
Akinek szintén ez a problémája próbálja ki.
Sziasztok
Magdi
2000.08.31 09:02
Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat, gyorsan utánaolvastam a témának. Valóban alakulhat ki, meg a könyv szerint a nők 1/4 -ének ilyen, és többségében sem a teherbeesésnél, sem a terhességnél-szülésnél nem okoz problémát. Eddig nem foglalkoztam a dologgal, párom szerint nem is érdemes. Ki tudja, lehet, hogy előtte is ilyen volt, csak előtte a dokim engem mindig csak terhesen látott, amúgy ez utóbbi mindig könnyen ment. (én nem érzek magamon semmi ilyen változást.)
Sziasztok:
Ildi
Köszönöm a válaszokat, gyorsan utánaolvastam a témának. Valóban alakulhat ki, meg a könyv szerint a nők 1/4 -ének ilyen, és többségében sem a teherbeesésnél, sem a terhességnél-szülésnél nem okoz problémát. Eddig nem foglalkoztam a dologgal, párom szerint nem is érdemes. Ki tudja, lehet, hogy előtte is ilyen volt, csak előtte a dokim engem mindig csak terhesen látott, amúgy ez utóbbi mindig könnyen ment. (én nem érzek magamon semmi ilyen változást.)
Sziasztok:
Ildi
2000.08.31 20:25
Szia Mindenki!
Nekem azt mondta a dokim, hogy hátrahajló méh esetén az "akció" után hasra kell feküdni, és úgy maradni néhány percig. Nálam bevált...
A másodikkal kapcsolatban a nagy átlaggal szemben nekem sokkal könnyebb volt a terhesség és a szülés is, amiben biztos óriási szerepe volt annak, hogy másodjára orvost (és kórházat) változtattam, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy bánnak az emberrel, nem igaz?
Az első szülésem elég komplikált volt. Azt hiszem, az volt a baj, hogy nagyon gyorsan túl akart esni az orvos a dolgon. Egy ideig nagyon féltem a második babától, de a lányom teljesen meghazudtolta az előzetes félelmeimet: hányingerem egyáltalán nem volt, semmi kellemetlenséget nem tapasztaltam, míg előtte a fiamnál végig rókáztam 9 hónapot (még a szülőszobán is), ájuldoztam (buszon, postán) meg ilyesmik.
A szülésről szólva: a szülőszobára érkezéstől kezdve másfél óra múlva már világra is jött a kisasszony, magától indult a szülés, és minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint hat éve a fiamnál.
Szóval fel a fejjel Krisztina, vagyunk azért néhányan, akinek a második könnyebb volt.
Sok szerencsét és boldog babavárást kívánok!
Sziasztok:
Dita
Nekem azt mondta a dokim, hogy hátrahajló méh esetén az "akció" után hasra kell feküdni, és úgy maradni néhány percig. Nálam bevált...
A másodikkal kapcsolatban a nagy átlaggal szemben nekem sokkal könnyebb volt a terhesség és a szülés is, amiben biztos óriási szerepe volt annak, hogy másodjára orvost (és kórházat) változtattam, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy bánnak az emberrel, nem igaz?
Az első szülésem elég komplikált volt. Azt hiszem, az volt a baj, hogy nagyon gyorsan túl akart esni az orvos a dolgon. Egy ideig nagyon féltem a második babától, de a lányom teljesen meghazudtolta az előzetes félelmeimet: hányingerem egyáltalán nem volt, semmi kellemetlenséget nem tapasztaltam, míg előtte a fiamnál végig rókáztam 9 hónapot (még a szülőszobán is), ájuldoztam (buszon, postán) meg ilyesmik.
A szülésről szólva: a szülőszobára érkezéstől kezdve másfél óra múlva már világra is jött a kisasszony, magától indult a szülés, és minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint hat éve a fiamnál.
Szóval fel a fejjel Krisztina, vagyunk azért néhányan, akinek a második könnyebb volt.
Sok szerencsét és boldog babavárást kívánok!
Sziasztok:
Dita
2000.08.31 21:38
szia Dita!
pont gondolkodtam, hová tűntél! Isten hozott újra "itthon"!
Lassan megyek a Baross u-i klinikára... (Szept 15-re vagyok kiírva).
Egy-két kérdés:
a szülősdzobát mmár láttam, de nem kérdeztem meg, a szüléshez adnak-e kórházi hálóinget (ne a magáét vérezze össze az ember...)
szülés után adnak vmiféle haskötőt a pocakra?
a kicsinek pelust adnak, vagy vinni kell?
most ennyi, előre is köszi
üdv
Zsóka
pont gondolkodtam, hová tűntél! Isten hozott újra "itthon"!
Lassan megyek a Baross u-i klinikára... (Szept 15-re vagyok kiírva).
Egy-két kérdés:
a szülősdzobát mmár láttam, de nem kérdeztem meg, a szüléshez adnak-e kórházi hálóinget (ne a magáét vérezze össze az ember...)
szülés után adnak vmiféle haskötőt a pocakra?
a kicsinek pelust adnak, vagy vinni kell?
most ennyi, előre is köszi
üdv
Zsóka
2000.09.21 21:05
Szia Krisztina
Mint írtam már a lányom most 18 hónapos, könnyű terhességem volt vele. Most 26 hetes vagyok és állítólag fiam lesz, de vele is simán megy minden. Persze vannak különbségek, pl. a hasam formája, nagysága ilyesmik. Ami nehéz, hogy Zork még pici, emelgetni, cipelni kell, és ez bizony nem egy leányálom. Ha lefekszik délután én bizony gyorsan dőlök le mellé, mert csak akkor tudok pihenni. A kímélés abszolút kiiktatódott az életemből, mert mindent magamnak kell csinálnom. Más még lelkileg, nem jut annyi időm a pocaklakóra, nincs olyan nagy ováció, felhajtás körülötte, és elkeseredetten kellett tudomásul vennem hogy az apukáját sem nagyon izgatja, ez pedig olyan elkeserítő. Szóval nekem például lelkiismeretfurdalásom van.
Zorkanya
Mint írtam már a lányom most 18 hónapos, könnyű terhességem volt vele. Most 26 hetes vagyok és állítólag fiam lesz, de vele is simán megy minden. Persze vannak különbségek, pl. a hasam formája, nagysága ilyesmik. Ami nehéz, hogy Zork még pici, emelgetni, cipelni kell, és ez bizony nem egy leányálom. Ha lefekszik délután én bizony gyorsan dőlök le mellé, mert csak akkor tudok pihenni. A kímélés abszolút kiiktatódott az életemből, mert mindent magamnak kell csinálnom. Más még lelkileg, nem jut annyi időm a pocaklakóra, nincs olyan nagy ováció, felhajtás körülötte, és elkeseredetten kellett tudomásul vennem hogy az apukáját sem nagyon izgatja, ez pedig olyan elkeserítő. Szóval nekem például lelkiismeretfurdalásom van.
Zorkanya
2000.09.21 22:07
Szia Kriszta!
Az első terhességemet csaknem végig dolgoztam, iskolában jártam közben, és minden simán ment. Nem úgy, mint a másodiknál.a hányinger, rossz közérzet sokkal általánosabb volt.Ennél nagyobb baj azonban az volt, hogy a baba a 13. héten lecsúszott a méhszájhoz, vérezni kezdtem, és bizony el is vetélhettem volna.(Egy orvos mondta a kórházban, hogy ez első terhesség idején csak nagyon ritkán fordul elő.)Egy hét kórház után szigorú fekvés következett, felváltva lakott nálunk az anyósom, és anyám, hogy a háztartást és a kislányomat ellásák.Kb. 2 pocsék hónap következett, valahol mindig fájt.Az utolsó harmad azonban már simán ment. A szülés gyorsabb volt, szerintem nem fájt jobban ,mint az első, de mégis tragikusabbban fogtam fel a helyzetet.A nehézségeknek azonban az volt az előnyük, hogy rengeteget beszéltem a kisfiamhoz, figyeltem rá, kértem, hogy ne haggyon el,volt rá időm. Atörődésemet Barnabás úgy hálálta meg, hogy állandóan kiengyensúlyozott boldog baba. Már 15 hónapos, de még nem kellett vele egyszer sem éjszakáznom, napközben is csak mosolyog. IMÁDOM!
Az első terhességemet csaknem végig dolgoztam, iskolában jártam közben, és minden simán ment. Nem úgy, mint a másodiknál.a hányinger, rossz közérzet sokkal általánosabb volt.Ennél nagyobb baj azonban az volt, hogy a baba a 13. héten lecsúszott a méhszájhoz, vérezni kezdtem, és bizony el is vetélhettem volna.(Egy orvos mondta a kórházban, hogy ez első terhesség idején csak nagyon ritkán fordul elő.)Egy hét kórház után szigorú fekvés következett, felváltva lakott nálunk az anyósom, és anyám, hogy a háztartást és a kislányomat ellásák.Kb. 2 pocsék hónap következett, valahol mindig fájt.Az utolsó harmad azonban már simán ment. A szülés gyorsabb volt, szerintem nem fájt jobban ,mint az első, de mégis tragikusabbban fogtam fel a helyzetet.A nehézségeknek azonban az volt az előnyük, hogy rengeteget beszéltem a kisfiamhoz, figyeltem rá, kértem, hogy ne haggyon el,volt rá időm. Atörődésemet Barnabás úgy hálálta meg, hogy állandóan kiengyensúlyozott boldog baba. Már 15 hónapos, de még nem kellett vele egyszer sem éjszakáznom, napközben is csak mosolyog. IMÁDOM!
2000.09.22 22:48
Magdi, Bobó!!
Tegnap egész éjjel ezzel a hülye chattal kínlódtam, egyszerűen képtelen vagyok használni, beütöm a jelszót előtűnik a beszélgetés, de ha én beütök valamit akkot rögtön kiírja hogy parancsfájlhiba vagy mi, ettől függetlenül továbbíthatja, mert ha kilépek, majd vissza akkor az új oldalon látom magam is, de ha nem lépek ki akkor ott ülök ítéletnapig és semmi az égvilágon nem történik. (Tegnap egyébként jó volt, ill. ma hajnalban, fél kettőkor felmentem és egyedül voltam) Na szóval írjátok már meg hogy mi a gubanc, hogyan kell használni, mert szivesen mennék én is.
Többiek! Bocsi hogy ezt itt írom...
Zorkanya
Tegnap egész éjjel ezzel a hülye chattal kínlódtam, egyszerűen képtelen vagyok használni, beütöm a jelszót előtűnik a beszélgetés, de ha én beütök valamit akkot rögtön kiírja hogy parancsfájlhiba vagy mi, ettől függetlenül továbbíthatja, mert ha kilépek, majd vissza akkor az új oldalon látom magam is, de ha nem lépek ki akkor ott ülök ítéletnapig és semmi az égvilágon nem történik. (Tegnap egyébként jó volt, ill. ma hajnalban, fél kettőkor felmentem és egyedül voltam) Na szóval írjátok már meg hogy mi a gubanc, hogyan kell használni, mert szivesen mennék én is.
Többiek! Bocsi hogy ezt itt írom...
Zorkanya
2000.09.27 19:53
Szia Rita!
Szerintem az orvosra kell biznod magad. Ha ő úgy látja, hogy be kell indítani a szülést akkor ne ellenkezz. Én tavaly szültem és 10 nappal már tovább hordtam a csemetémet és bár semmi nem indokolta a szülés beindítását azon kívül, hogy túlhordtam az orvos mégis úgy döntött, hogy be kell indítani. Kézzel lábbal próbáltam tiltakozni ellene, éppen azért, hogy sokkal jobb lenne megvárni míg magától beindul (pedig a nyákcsap is eltávozott előző nap este) még sem tudtam az orvost meggyőzni. A szülést próbálták előbb infuzióval beindítani, de nem indult be, majd burkot repesztettek és burokrepesztés után 6óra 20 percre rá megszületett a kislányunk 3500 gramm és 52 cm. A placentát elküldték a helyi kórház korbonctanára ahol a párom orvos, és mondta, hogy teljesen el volt meszesedve a placenta és ha nem indították volna be a szülést akár a baba életébe is kerülhetett volna.
Most decemberbe szülöm a második babámat, de most is csak az orvosra hallgatok, mert még most is a hideg ráz ha belegondolok, hogy nem egyeztem volna bele a szülés beindításába és elvesztettem volna a babámat. A leletek pedig azt igazolták, hogy ez hamar bekövetkezett volna ha várunk.
Ha van még kérdésed szívesen válaszolok.
Üdv. Renáta
Szerintem az orvosra kell biznod magad. Ha ő úgy látja, hogy be kell indítani a szülést akkor ne ellenkezz. Én tavaly szültem és 10 nappal már tovább hordtam a csemetémet és bár semmi nem indokolta a szülés beindítását azon kívül, hogy túlhordtam az orvos mégis úgy döntött, hogy be kell indítani. Kézzel lábbal próbáltam tiltakozni ellene, éppen azért, hogy sokkal jobb lenne megvárni míg magától beindul (pedig a nyákcsap is eltávozott előző nap este) még sem tudtam az orvost meggyőzni. A szülést próbálták előbb infuzióval beindítani, de nem indult be, majd burkot repesztettek és burokrepesztés után 6óra 20 percre rá megszületett a kislányunk 3500 gramm és 52 cm. A placentát elküldték a helyi kórház korbonctanára ahol a párom orvos, és mondta, hogy teljesen el volt meszesedve a placenta és ha nem indították volna be a szülést akár a baba életébe is kerülhetett volna.
Most decemberbe szülöm a második babámat, de most is csak az orvosra hallgatok, mert még most is a hideg ráz ha belegondolok, hogy nem egyeztem volna bele a szülés beindításába és elvesztettem volna a babámat. A leletek pedig azt igazolták, hogy ez hamar bekövetkezett volna ha várunk.
Ha van még kérdésed szívesen válaszolok.
Üdv. Renáta
2000.09.27 21:41
Köszönöm Renáta és Móni a választ. Én is ugy gondoltam hogy az orvosra bizom magam,s mikor kérdeztem hogy Ő mit gondol, visszapasszolta a labdát,és az én döntésemre vár. Az az érdekes,hogy legelőször Okt.5-ét adták meg a szülési dátumnak,aztán lett Szept.28. Ugy gondolom hogy ha semmi sincs addig,akkor Okt.5-én nekivágok.Szurkoljatok.
Rita
Rita
2000.09.28 19:34
Krisztina
Egy hozzáfűzés még a második babához, kissé módosítanám a korábban írtakat. Mint tudod Zork most 18 hónapos, öcsikéje pedig decemberben jön. Nem is volt eddig semmi gond, nekem soha nem volt nagy segítségem mindig bírtam egyedül mindent. Most is ment a negyedik emeletre való cipekedés nap mint nap Zork is bevásárlás is rajtam meg a háztartás meg a minden. Kedden aztán olyan rosszul lettem görcsölt a hasam, hányingerem volt, szédültem, hogy elmentem a dokihoz, aki nagyon leszidott a hasam egy kemény labda, a vérképem katasztrofális, úgyhogy dupla adag vasat kell szednem (napi 4 tbl), plusz a görcseimre, haskeménységre azt mondta hogy ad 3 hetet, addig napi 3x6 (azaz18!!!) db magnézium tablettát kell szednem, és akkor megnéz uh-n, és majd attól függ beutal-e a kórházba, de ha egyetlenegy görcs is jön akkor azonnal csomagolnom kell és befektet, mert fél a koraszüléstől. (Most 27 hetes vagyok). Úgyhogy most teljes szobafogság, ki s sem mehetünk, gondolhatod milyen klassz lehet, magyarázd meg a gyerekednek hogy nincs séta, hogy este járunk vásárolni, hogy semmit nem emelhetek csak be vagyok zárva a 4 fal közé, és közben attól rettegni hogy nehogy elkezdjen kinyílni a méhszáj...
Hát talán mégsem olyan könnyű.
Zorkanya
Egy hozzáfűzés még a második babához, kissé módosítanám a korábban írtakat. Mint tudod Zork most 18 hónapos, öcsikéje pedig decemberben jön. Nem is volt eddig semmi gond, nekem soha nem volt nagy segítségem mindig bírtam egyedül mindent. Most is ment a negyedik emeletre való cipekedés nap mint nap Zork is bevásárlás is rajtam meg a háztartás meg a minden. Kedden aztán olyan rosszul lettem görcsölt a hasam, hányingerem volt, szédültem, hogy elmentem a dokihoz, aki nagyon leszidott a hasam egy kemény labda, a vérképem katasztrofális, úgyhogy dupla adag vasat kell szednem (napi 4 tbl), plusz a görcseimre, haskeménységre azt mondta hogy ad 3 hetet, addig napi 3x6 (azaz18!!!) db magnézium tablettát kell szednem, és akkor megnéz uh-n, és majd attól függ beutal-e a kórházba, de ha egyetlenegy görcs is jön akkor azonnal csomagolnom kell és befektet, mert fél a koraszüléstől. (Most 27 hetes vagyok). Úgyhogy most teljes szobafogság, ki s sem mehetünk, gondolhatod milyen klassz lehet, magyarázd meg a gyerekednek hogy nincs séta, hogy este járunk vásárolni, hogy semmit nem emelhetek csak be vagyok zárva a 4 fal közé, és közben attól rettegni hogy nehogy elkezdjen kinyílni a méhszáj...
Hát talán mégsem olyan könnyű.
Zorkanya
2000.10.09 08:15
Szegény Zorkanya!
Nagyon sajnállak!!!! Gondolj arra, hogy a baba érdekében most a pihenés a fontos. Köszönöm, hogy figyelmeztettél, én is oda fogok figyelni ezentúl, hogy ne hajszoljam túl magam (bár én még nagyon az elején vagyok).
Tarts ki, drukkolok neked, hogy hamar rendbe jöjj!
Üdv: Krisztina
Nagyon sajnállak!!!! Gondolj arra, hogy a baba érdekében most a pihenés a fontos. Köszönöm, hogy figyelmeztettél, én is oda fogok figyelni ezentúl, hogy ne hajszoljam túl magam (bár én még nagyon az elején vagyok).
Tarts ki, drukkolok neked, hogy hamar rendbe jöjj!
Üdv: Krisztina
2000.10.09 12:18
Szia, Móni!
Igen, újra itthon vagyok. Hál Istennek minden rendben, a nyaralás klassz volt, 1 hét Maratea (az Olasz csizma orra felett egy picit), 1 hét Monopoli (csizma sarka). A fiam is jól bírta a hosszú autóutakat, és megérte a sok utazás, gyönyörű helyeken jártunk, és a tenger is kellemesen langyos volt még. Sajnos a nyaralás második hetében kiderült, hogy mégsem úsztam meg a hányingert (pedig már reménykedtem!), és onnantól kezdve szinte folyamatos émelygéssel küszködtem, és alig bírtam enni valamit. Ez az állapot még most is tart, de remélem, már nem sokáig!
Veled mi újság? Továbbrais nagyon drukkolok neked, hogy hamarosan te is otthont adhass egy pici pocaklakónak!
Üdv: Krisztina
Igen, újra itthon vagyok. Hál Istennek minden rendben, a nyaralás klassz volt, 1 hét Maratea (az Olasz csizma orra felett egy picit), 1 hét Monopoli (csizma sarka). A fiam is jól bírta a hosszú autóutakat, és megérte a sok utazás, gyönyörű helyeken jártunk, és a tenger is kellemesen langyos volt még. Sajnos a nyaralás második hetében kiderült, hogy mégsem úsztam meg a hányingert (pedig már reménykedtem!), és onnantól kezdve szinte folyamatos émelygéssel küszködtem, és alig bírtam enni valamit. Ez az állapot még most is tart, de remélem, már nem sokáig!
Veled mi újság? Továbbrais nagyon drukkolok neked, hogy hamarosan te is otthont adhass egy pici pocaklakónak!
Üdv: Krisztina
2001.04.07 18:13
Sziasztok!
Kedves többgyermekes anyukák! Az a gondom, hogy most megint kismama vagyok, és Virág 4 évesen bizony elég sok betegséget hazahoz(hat) az oviból. Én amúgy is aggódós típus vagyok, és most teljesen kiakadtam, mert az oviban egy gyerek bárányhimlős lett. A kicsi tesója Virág csoporttársa. Szóval, csak napok kérdése, és Virág is elkaphatja. Én voltam ugyan bárnáyhimlős, de egy anyuka szerint azt többször is el lehet kapni. A nagykönyv szerint a terhesség első három hónapjában a bárányhimlő is veszélyes lehet. Ja, és a hab a tortán: Attila nem volt még bárányhimlős, és pár hét múlva indulna Amerikába. Nem emlékeztek, Ti hogyan tudtatok védekezni a nagyobb tesó által hazahozott betegségek ellen terhesen? Vagy kell-e egyáltalán ettől tartani?
Nagyon köszi!
Viráganya
Kedves többgyermekes anyukák! Az a gondom, hogy most megint kismama vagyok, és Virág 4 évesen bizony elég sok betegséget hazahoz(hat) az oviból. Én amúgy is aggódós típus vagyok, és most teljesen kiakadtam, mert az oviban egy gyerek bárányhimlős lett. A kicsi tesója Virág csoporttársa. Szóval, csak napok kérdése, és Virág is elkaphatja. Én voltam ugyan bárnáyhimlős, de egy anyuka szerint azt többször is el lehet kapni. A nagykönyv szerint a terhesség első három hónapjában a bárányhimlő is veszélyes lehet. Ja, és a hab a tortán: Attila nem volt még bárányhimlős, és pár hét múlva indulna Amerikába. Nem emlékeztek, Ti hogyan tudtatok védekezni a nagyobb tesó által hazahozott betegségek ellen terhesen? Vagy kell-e egyáltalán ettől tartani?
Nagyon köszi!
Viráganya
2001.04.07 19:31
Kedves Viráganya! Szerintem az egyik legjobb módszer a fokozott kézmosás. Mióta a kicsi megszületett(most 16hónapos) És a nagyfiamat meg a családott szigorúbban rászoktattam a kézmosásra még a nagy sem volt beteg, nemhogy a kicsi.Eddig is ment a kézmosás persze wc után, evés elött meg ilyesmi, de most már akkor is kezet kell mosni ha az utcáról belép, ha az isiből hazajön rögtön,meg ilyesmi.Senki nem volt a családból beteg mióta szültem.
Tina
Tina
2001.04.07 20:57
A bárányhimlore ha már elkaptad van egy homeopátiás szer ami segíti a lefolyást. Enyhébb lesz a betegség és gyorsabban gyógyul.
Hogy mi az sajnos nem tudom, mert én is csak egy cikket olvastam róla és nem jegyeztem meg a nevét.
Vannak itt a fórumon akik ezzel foglalkoznak talán tudnak neked segíteni.
bigacsiga Kata
Hogy mi az sajnos nem tudom, mert én is csak egy cikket olvastam róla és nem jegyeztem meg a nevét.
Vannak itt a fórumon akik ezzel foglalkoznak talán tudnak neked segíteni.
bigacsiga Kata
2001.04.09 09:16
Viráganya!
Azért alapfelállásban, ha már voltál bárányhimlõs, nem valószínû, hogy mégegyszer elkapod! (amit csinál az övsömör vagy valami ilyesmi neve van, de annak meg elég kicsi az esélye).
Ja, amikor az enyémek b.himlõsök voltak, voltak a szomszédban (hadd essenek már át azok is, tényleg a szülõ direkt örült volna) és nem, pedig a kisfiú ugyanoda járt oviba, együtt játszott az enyémekkel és mégse kapta el. Szóval ilyen is van.
Esetleg ha otthon tudsz maradni, hagyjátok ki ezt a néhány hónapot...
Ildi
Azért alapfelállásban, ha már voltál bárányhimlõs, nem valószínû, hogy mégegyszer elkapod! (amit csinál az övsömör vagy valami ilyesmi neve van, de annak meg elég kicsi az esélye).
Ja, amikor az enyémek b.himlõsök voltak, voltak a szomszédban (hadd essenek már át azok is, tényleg a szülõ direkt örült volna) és nem, pedig a kisfiú ugyanoda járt oviba, együtt játszott az enyémekkel és mégse kapta el. Szóval ilyen is van.
Esetleg ha otthon tudsz maradni, hagyjátok ki ezt a néhány hónapot...
Ildi
2011.07.20 09:40
Sziasztok! Reni vagyok és van egy 20hónapos kisfiam.Most derült ki, hogy terhes vagyok. nagyon szeretnénk, csak rengeteg félelmem van. Dominikkal szinte végig korházban voltam, veszélyeztetett terhes voltam. Félek, hogy megint ennyit kórházban kell lennem és akkor manokámmal mi lesz, mert ő velem alszik, eszik, iszik...minden.Attól is félek, hogy Dominik olyan pici, hogy fogadná, hogy birnék két picurral, mikor Dominik is 24 órás odafigyelést igényel.Nayon rossz alvó volt picinek és még most is, de azért mindennél jobban imádom!Félek, hogy nem tudnék mindkettővel ugyan ugy foglakozni...Segítsetek, hogy a lelkem megnyugodjon és boldog, mosolygós napjaim legyenek!!!Köszönöm mindenkinek, aki csak hozzászól!!!!
2011.07.20 10:15
Reni, szerintem emlékezz vissza arra, hogy mitől féltél az első gyerek születése előtt. Kb. mindentől. Aztán mégis elboldogulsz, megteszel mindent, mert muszáj, ugye, és mégis bírod - jut eszembe,erről most van egy tök jó kis cikk is a főoldalon.
Szóval, no para. A gyereknek van apja is, és semmi baja sem lesz, ha apával kell esetleg egy bizonyos időt töltenie. Sőt, az apa-gyerek kapcsolatnak kifejezetten jót fog tenni, és neked is könnyebb lesz az életed, ha egy kicsit le tud szakadni rólad a gyerek. Egy 20 hónapos gyerek már egyáltalán nem olyan kicsi, viszont rugalmas, már ki tudja fejezni általában, hogy mit akar, szóval nem lesz gond. (A kórházban töltött időt pedig meg lehet beszélni a dokival, nyilván figyelembe fogja venni szükség esetén, hogy van már egy gyereked. És nyilván kicsit sem biztos, hogy ez alkalommal is veszélyeztetett terhes leszel.)
És nyilván az sem lesz számára hátrány, ha megtapasztalja, hogy a világ nemcsak körülötte forog, hogy nem minden figyelem az övé. Ha máskor nem, erre az oviban rá fog jönni, de szerintem jobb, ha a családban érti ezt meg, könnyebben túljut majd rajta.
Szerintem a félelmeid miatt eszedbe ne jusson megválni ettől a babától. Itt elsősorban te nem vagy kész még erre a gyerekre, úgy tűnik, de van rá kilenc hónapod, már egyébként is anya vagy, igazából nincs mitől tartanod. Rá fogsz erre jönni magad is, és ha csak emiatt válsz meg a babától, lehet, hogy soha a büdös életben nem fogod tudni megbocsátani magadnak. Mert a félelmeid azért vannak, hogy legyőzd őket, ezek a mi megmérettetéseink, és igazából a mostani félelmed nem nagyon jól megalapozott. (Ha pl. arról volna szó, hogy elhagy a férjed a baba miatt, és egyedül maradsz két kicsivel, az már azért más lenne...)
Szóval, hajrá. Eddig babáztál a fiaddal, most nőjj fel úgy igazán! Dominik nem sokáig marad már a te kis babád, és lássuk be, ez nem is lenne túl egészséges. Viszont ott van benned az a második kis gyerek, aki valójában semmivel sem nagyobb kihívás, mint a mostani fiad, ellenben ugyanolyan szerelemmel szereted majd, mint őt. És no para, az ember mindig megoldja valahogy a legnehezebb helyzeteket is. Arról nem is beszélve, hogy inkább arra gondolj: mi maradna ki a Ti és Dominik életéből, ha nem születne meg a kistestvére?
Ezzel a babával persze jár majd lemondás - a Ti részetekről és a bátyja részéről is -, meg fáradtság és sok egyéb "kellemetlenség", áldozat is, de jár majd vele sok öröm, boldogság is, arról nem is beszélve, hogy Dominiknak örök életre szövetségese lehet.
Köztem és az öcsém között csak 13 hónap volt, anyuék mégis megoldották valahogy, és nagyon jó volt, hogy van tesóm. Persze, voltak pillanatok, amikor kértem, hogy vigyék vissza, de ez tökéletesen normális, később viszont a világ minden kincséért sem adtam volna...
Szóval, no para. A gyereknek van apja is, és semmi baja sem lesz, ha apával kell esetleg egy bizonyos időt töltenie. Sőt, az apa-gyerek kapcsolatnak kifejezetten jót fog tenni, és neked is könnyebb lesz az életed, ha egy kicsit le tud szakadni rólad a gyerek. Egy 20 hónapos gyerek már egyáltalán nem olyan kicsi, viszont rugalmas, már ki tudja fejezni általában, hogy mit akar, szóval nem lesz gond. (A kórházban töltött időt pedig meg lehet beszélni a dokival, nyilván figyelembe fogja venni szükség esetén, hogy van már egy gyereked. És nyilván kicsit sem biztos, hogy ez alkalommal is veszélyeztetett terhes leszel.)
És nyilván az sem lesz számára hátrány, ha megtapasztalja, hogy a világ nemcsak körülötte forog, hogy nem minden figyelem az övé. Ha máskor nem, erre az oviban rá fog jönni, de szerintem jobb, ha a családban érti ezt meg, könnyebben túljut majd rajta.
Szerintem a félelmeid miatt eszedbe ne jusson megválni ettől a babától. Itt elsősorban te nem vagy kész még erre a gyerekre, úgy tűnik, de van rá kilenc hónapod, már egyébként is anya vagy, igazából nincs mitől tartanod. Rá fogsz erre jönni magad is, és ha csak emiatt válsz meg a babától, lehet, hogy soha a büdös életben nem fogod tudni megbocsátani magadnak. Mert a félelmeid azért vannak, hogy legyőzd őket, ezek a mi megmérettetéseink, és igazából a mostani félelmed nem nagyon jól megalapozott. (Ha pl. arról volna szó, hogy elhagy a férjed a baba miatt, és egyedül maradsz két kicsivel, az már azért más lenne...)
Szóval, hajrá. Eddig babáztál a fiaddal, most nőjj fel úgy igazán! Dominik nem sokáig marad már a te kis babád, és lássuk be, ez nem is lenne túl egészséges. Viszont ott van benned az a második kis gyerek, aki valójában semmivel sem nagyobb kihívás, mint a mostani fiad, ellenben ugyanolyan szerelemmel szereted majd, mint őt. És no para, az ember mindig megoldja valahogy a legnehezebb helyzeteket is. Arról nem is beszélve, hogy inkább arra gondolj: mi maradna ki a Ti és Dominik életéből, ha nem születne meg a kistestvére?
Ezzel a babával persze jár majd lemondás - a Ti részetekről és a bátyja részéről is -, meg fáradtság és sok egyéb "kellemetlenség", áldozat is, de jár majd vele sok öröm, boldogság is, arról nem is beszélve, hogy Dominiknak örök életre szövetségese lehet.
Köztem és az öcsém között csak 13 hónap volt, anyuék mégis megoldották valahogy, és nagyon jó volt, hogy van tesóm. Persze, voltak pillanatok, amikor kértem, hogy vigyék vissza, de ez tökéletesen normális, később viszont a világ minden kincséért sem adtam volna...
Oldal: 1 / 1
