Találtam egy jó kis cikket, bemásolom ide
"Nincs kifogás, nincs apelláta. Irány az ágyba, vetkőzés! Most kell csinálni, most talán lehetne belőle gyermekünk. Most sokkal jobb esélyekkel indulunk.
Könnyű csak a macerát látni az egészben. Persze, hiszen ki szeret minden reggel ugyanabban az időpontban még az ágyban hőmérőzni, és kis grafikonokat készíteni? Most komolyan, azért már a gimnáziumban sem feltétlenül voltunk oda a kis táblázatokért meg a koordinációs tengelyekért… No, meg el-elpirulva vásárolni azokat a kis teszteket, és – már elnézést, de tényleg – különböző testnedveinket vizsgálgatni: ovulálunk-e épp?
És akkor indul be igazán minden, ha „kapás” van. Rohanás a telefonhoz, időpont-egyeztetés a párunkkal, és várunk, csak várunk, hogy megérkezzen, és kezdődhessen a projekt: most aztán szex van, és punkt
Problémaforrások
Mit mondtál? Hogy nincs olyan hangulatod? Hogy a munkahelyen sok a gondod? Hogy éppen vitatkoztunk, és igazán nem szeretnéd, ha most szeretkeznénk? Hogy tessék…?!
Nem, drágám, most nem leszek felül, mert hát tudod… segítsen csak be a gravitáció is. Hiszen gondolhatod, hogy a végén sem véletlenül rakom fel a falra a lábaim, és nem szórakozásból helyezek a csípőm alá még egy párnát is!
Tudom, megértem, én sem élvezem feltétlenül, hogy ilyen megkötésekkel kell szeretkeznünk, szerelmem. Én is úgy szeretem, ha a vágyak vezérelnek minket, én is azt szeretem, ha egy romantikus vacsorával várlak és nem egy ovulációt jelző teszttel. De áldozatokat kell hoznunk, hiszen végre eldöntöttük, hogy szeretnénk egy kisbabát.
Ezek a mondatok nem légből kapott példák. Ezek nap mint nap elhangzanak olyan párok között, akik a terminált együttlét módszerével igyekeznek segíteni azon a tényen, hogy spontán módon nem jön a baba.
Nem egy párkapcsolat vált feszültté, vagy – extrém esetben – ment tönkre a számtalan konfliktushelyzet miatt, amellyel a módszer jár. Sokan nem képesek néha megállni, és elgondolkodni: vajon hogyan lehetne ezeket a csapdákat kikerülni? Néhány ötlet, egy kis fantázia, egy adag humorérzék és egy csipet odafigyelés képes feloldani ezeket a szituációkat.
Az én hibám?!
Ha problémád van, és nagyon sokat rágódsz rajta, közhely ugyan, de való igaz: gubanc képződik éned legmélyén, amelyet nehezen leszel képes később kibogozni. Egyre több szösz és por ragad rá, egyre növekszik a gombóc, és egyre inkább arra tesz hajlamossá, hogy elkeseredj, hogy megoldhatatlannak lásd a bajaidat. Egy idő után már párod minden apró megjegyzését képes vagy magadra venni, még akkor is, ha igazából csupán arról beszél, hogy beázott a cipője, amikor az egyik tócsába véletlenül belelépett. Persze, kicsit túlzok, de azért mélyedjünk csak magunkba: hányszor sértődtünk meg olyan dolgon, ami nem ellenünk irányult? Hányszor értettünk félre dolgokat, hányszor gondoltunk arra, biztos a mi hibánk…?
Bút-bánatot-fájdalmat-problémát még az elején érdemes a nevén nevezni. Ki kell mondani magunkban: ez a bajunk, ezért meg ezért, és aztán szépen kielemezni, milyen megoldásokkal lehetne javítani a kialakult helyzeten.
Fontos, hogy gondolatainkat megbeszéljük valakivel, legideálisabb esetben éppen a párunkkal. Néha viszont az is elég, ha magunkban rendezzük le a dolgokat, és esetleg a humoros oldaláról nézzük az eseményeket. Hiszen most tényleg, ha egy filmben látnátok magatokat, ahogyan időzítve szeretkeztek – simán egy vígjátéki alapszituáció lehetne.
Képzeld el, hogy egy komédiában vagy, és egy szál bugyiban várod a párod érkezését. Képzeld oda a vicces szomszédot, aki pont akkor kopogtat be egy kis sóért, és te bugyiban fogadod, mert azt hiszed, a pasid érkezett meg. Képzeld el, hogy a vicces szomszéd meglepetésében ledermed, de a kutyája beront a lakásodba, és a lábadra ugrik, mert neki viszont épp nagyon is van kedve a szexhez… A sort bármeddig folytathatod, és amíg ezen tűnődsz, már be is látod: lehet másképp is szemlélni a helyzetet.
A kulcsszó: a fantázia
Persze, az sem mindig elég, ha te más szemmel tekintesz a projektre. A párod lehet, hogy még mindig úgy érzi, nem ez a legjobb módja a dolgoknak. Neked is hatékonyan közre kell működnöd abban, hogy ne „munkának” érezzétek azt az igazából csodálatos elhatározást, hogy gyermeket szeretnétek.
Egy dolgot sose felejts el: a férfiakat bizony nagyon is könnyen meg lehet fogni a fantáziájukkal és a szemükkel. Szeretik a látványt, és szeretik elképzelni, mi minden alakulhat ki a szemük elé táruló látványból. Apró trükkökkel kihúzható a terminált együttlétből adódó kellemetlenségek méregfoga. Egy szexis fehérnemű vagy egy csipkés míder, egy harisnyatartó… akár már ezek is olyan újdonságként hathatnak, amelyek feldobják az egyébként „kötelező” aktust.
Haladóbbaknak ajánlható egy sztriptíz-szám bevetése is. Akár egy filmből is megtanulhatsz pár alapvető mozdulatot, de ha jól körülnézel a neten, meg fogsz lepődni, mert ma már órákat is lehet venni ebből a „tantárgyból”, hogy meglephesd vele a párodat.
Ráadásul még meg sem említettük a szituációs játékokat, amelyekkel könnyen színt lophattok a szexuális életetekbe. Ne értsd félre, nem kell feltétlenül elrohannod az első jelmezkölcsönzőbe arany bikiniért, és nem kell a tükör előtt két varkocsba tekerned a hajadat, hogy Leia hercegnőként várd haza a párodat. Egyszerűbb dolgokat is eljátszhattok, amelyeknek „csupán” annyi a varázsa, hogy éppen nem magatokat alakítjátok. Legalábbis nem a mindennapi éneteket adjátok. Ha nincs magadtól ötleted, elég megnézni egy-két erotikus filmet vagy könyvet, rákeresni ilyenekre a hálón: máris dúskálni fogsz a választható variációk egész sorából. Te vagy a háziasszony és ő a vízszerelő… Ő a betyár és te a kikapós falusi lány… Te a… Ugye, hogy már most tudnád folytatni a sort?!
Csak annyit mondhatok: elő a farbával! Ne szégyenlősködjetek, és ne házi feladatnak fogjátok fel az egészet! Ez egy olyan időszak, amely nehéz és küzdelmes, de egyben gyönyörű is, ha arra gondolsz: a végén egy új emberke nevelkedik majd a pocakodban."
Na mostmár lé
pek vizsgázni