Sziasztok,
Itt még egy zugolvasó
Nagyon örülök ennek az új topiknak, szerintem mindannyiónknak sokat jelent..
Bár a kaális topikon sem vagyok aktív, de néhányan ismerhettek, dióhéjban magamról pár sorban :
34 éves leszek, 8 éve "küzdünk" a babáért. Nálam PCOS (sajnos a rosszabbik, mert vékony PCOS vagyok
), férjemnél nincs gond.
2002-ben már BMC-be jártunk, majd Kaáli, inszemek, majd az első lombik méhenkívülivel végződött. Egy petevezetőm maradt. Második lombik nem sikerült. Ezután, 2006 elején kiderült az IR, metformin szedése után szinte azonnal spontán terhes lettem. Ez 10.heti vetéléssel végződött. Rá egy évre szintén spontán terhesség, biokémiai.
És a biokémiai terhességből még 4 volt ezután. Volt lapar is, de semmi eltérést nem találtak. Időközben elindítottuk az immunológiai kivizsgálást, melyből kiderült erősen dolgozik a szervezetem a férjem sejtjei ellen. Bevállaltam az immunkezelést, de valahogy nem akart jönni az újabb spontán terhesség, viszont hónapokig állandóan beteg voltam a kezelés után
Ezért a harmadik lombik mellett döntöttünk, mely ismét biokémiai terhességgel végződött idén májusban.
Az immunológus azt mondta, csináljuk hsg-t, pct tesztet. Nem láttam értelmét, de megcsináltuk a nyár folyamán.
Szerencsére az egyetlen petevezetőm átjárható volt, viszont a PCT teszt elég rossz eredményt hozott. Ez volt szept. 21-én.
Magam is meglepődtem, amikor ennek ellenére +-at teszteltem és végre, közel 1,5 év után újra spontán terhességnek örvendtem. Nagyon bíztatóan indult minden, a hcg pár nap alatt az egekben, de sajnos elkezdtem barnázni és görcsölni. Mint kiderült, újabb méhenkívüli terhességem volt. Megműtöttek, de megmaradt a petevezetőm. Hogy működik-e nem tudni, majd kb. fél év múlva lesz HSG újra.
Gyakorlatilag 8 év és 8 terhesség után még mindig nem tudni reménykedhetünk-e valaha saját kisbabában. Garancia semmire sincs, de mivel mondhatni túl sok mindent feláldoztunk már ezért és amit biztosan tudunk, hogy kisbaba nélkül nem tudunk teljes életet élni, bennünk is jó ideje felmerült az örökbefogadás gondolata. Ez hol erősebb, hol gyengébben van jelen.
Férjem felvetette a donorsperma lehetőségét.
Még nem döntöttük el merre indulunk el. Jelenleg "jegeljük" a baba-kérdést, talán így gyűjtünk erőt bárhogyan is döntsünk.
Ami biztos, jövő év tavaszán lépünk, hiszen mi sem leszünk fiatalabbak és szeretnénk végre elmozdulni a holtpontról.
Korábban olvastam, az Ágacskánál lehetőség van csoportos beszélgetésre a lombik és az örökbefogadás témában is. A férjem nem igazán fogékony az ilyen jellegű összejövetelekre, de felajánlotta, ha nekem segít, menjünk..
Most egyelőre én vagyok az, aki nem szeretne ezzel foglalkozni, lehet rossz "stratégia".
A családdal kapcsolatban : mindkét részről nagyon szeretnének már unokázni, édesanyám évek óta mondja, hogy fogadjunk örökbe egy babát. Tehát ellenállás nincs, sőt...
Személy szerint én mindig megkönnyezem, amikor olvasom, hogy újabb kisbaba került családba, olyan helyre, ahol már régóta vágytak rá.
Az egyik legjobb barátnőm, "harcos-társam" is így lett édesanyává, ami szintén nagyon sokat segít nekem.
Nos, úgy látom még sem sikerült rövidre fognom
Remélem itt ezen a topikon sok-sok boldog pillanatnak leszünk majd tanúi !
Niki