sziasztok!
Sajna itthon vagyunk. Teljes a letargia, a munkaundor, a Győr-undor. Bocsi, amúgy szeretem a várost, de most, a Zemplén után, hááát, merő bűz és hangzavar!!!
(
Bogi,
a címem:
klottika@mailbox.hu és igen, légyszi a dokinak fizetett összegről írj, csak hogy némi fogalmam legyen.
Piros!
Igen, a Mosoni-Dunát komolyan gondoltam, de nem idénre (sajnos), hanem úgy 2006-ra.
EGyébként halálra röhögtem magam az írásaitokon, már ezért (csak ezért)érdemes volt ma bejönni dolgozni.
Tegnap óta nagyon letargiában vagyok. A fürdőben zokogtam, hogy mi nem vagyunk még érettek a gyerekre, nekem nem is kell... Pedig a párom nagyon várja, örül neki, ha rá gondol, csillog a szeme úgy, ahogy még sosem. Meg mindenki örül, meg persze én is, meg akartuk is, de most vhogy nem megy..
Ja, voltunk UH-on is, oda is elkísért és ez volt a szerencsém. Mert meg voltam győződve arról, hogy hasi lesz, de hüvelyi volt és én ettől annyira bepánikoltam, de annyira..alig bírtam az épület előttig, ott aztán a vállára borultam. Pedig a doki sem volt utálatos, vagy bunkó. Azt hiszem ez a hormonok játéka, mert nem szoktam én ilyen gyenge lenni, sőt, egyáltalán nem, de most tök könnyen sírva fakadok bmilyen apróságtól, hülyeségtől. Ráadásul túl pici még állítólag ahhoz, hogy lássanak is vmit, úgyhogy kontrollra kell menni. Ez nem tudom, hogy mit jelent, jót-e vagy rosszat, mindenesetre el is felejtettem a nyaralás alatt.
A nyaralás, az vmi csúcs szuper volt!!! A Zemplén gyönyörű, el nem tudtam képzelni, hogy ennyi hegy létezik egymás hegyén-hátán (szó szerint). Sokat túráztunk, szuperul éreztem magamat, semmiben nem akadályozott az "állapotom".
Ennyi a pillanatnyi helyzetjelentés, ma megyek a dokihoz, semmi kedvem hozzá, meg semmi ilyenhez, de hát ez van..
Vissza akarok menni a hegyekbe!!!
Jó fogyózást mindenkinek, akit illet.
sziasztok, Ttika