Kedves Torpi!
Örülök, hogy a mérnöki gondolkodás is jelen van itt.
Tényleg nem pontos alapon álló példát írtam, de ha jobban megnézzük, ez is az otthonszülés javára billenti a mérleget - csak nem tudom hányszorosan.
Írhattam volna úgy is, hogy a szülés körüli halálozási arány otthoni esetben: 1/1500=0,0006666666, azaz 0,06% - de ekkor is egy ujraélesztett babát tekintek csak alapnak, nem elhalálozottat.
Az országos átlaghoz hasonlítottam, ami 1% a legjobb esetben. (1500-szor jobb)
De való igaz, hogy a nagyon problémás esetek talán nincsenek köztük. De azoknak nem is kell otthon szülniük, ez tiszta sor.
A Dr Úr említette, hogy volt már, amikor látszólag egészséges nővel lett probléma szülés közben. Vajon hányszor (az ő 300 esetéből nem volt, ez jó), és mi számít problémának (pl. a gátmetszés nem egy szükséges beavatkozás)?
Szerintem különben kár arról vitázni, ki mit nem tart jónak a másik ember véleményéből. Rájöttem: felesleges győzködni egymást, nem kell, hogy sokan egyetértsenek velem. Nekem, Mint Kisebbségnek Miért Nincs Jogom valamihez, ami Bizonyítottan Nem Veszélyezteti a másik embert (ld. előző számolások vagy a holland azonos arány.)???
Csak egy példa: Afganisztánban a tálibok arra kötelezik a nőket, hogy csadorban járjanak (és az élet minden más területén is korlátozzák a lehetőségeiket). Ez most jó? Hordjon csadort aki akar, de ne kényszerítsenek rá mást. Itt ugyanez: szüljön kórházban, aki akar, de engem ne kényszerítsenek rá!
És felháborít, hogy egy kórházi orvos meri maga mellett idézni Semmelweis nevét még ha Vida doktorúr is az illető
! Számomra Ági harca ér fel az övével és csak reménykedhetünk benne, hogy nem csak halála után fogják elismerni.
(A kórházi ellátásra pedig nekem is jogom van, ha Arra Van Szükség.)
Omnia sponte fluant, absit violentia rebus - Kepler
Ilon