Sziasztok!
Sajnálom hogy ilyen szomorú hírre kell jönnöm, pedig nagyon drukkoltam, ezért is néztem fel hogy talán már van eredmény!
BRIDGET
Nem is tudom hogyan tudnálak megvígasztalni. Nem is biztos hogy sikerülne. Esetleg figyelmedbe tudom ajánlani a BMC-ben készült filmet nekem mindig az adott erőt amikor sikertelenül jártunk.
Vagy esetleg láttad már? (Sejtjeink) Ha nem szívesen belinkelem neked. Másoknak is sok erőt adott mert megmutatja hogy mindig van remény, csak nem szabad feladni. Örülök hogy ti is továbbmentek, és sztem ez a 3 hónap hamar el fog röpülni hisz jön a karácsony, szilveszter, utoljára jól kibulizzátok magatokat és akkor újult erővel megint durr bele.
Én is februárban kezdtem az idén. Kívánom hogy ugyanilyen örömteli legyen a köv. évi február számotokra is mint nekünk.
Fel a fejjel és kitartás, sikerülni fog, ez tuti.
PAMI
Megpróbálok az összes kérdésedre válaszolni, de először is el kell mondjam hogy tök jó hogy irigykedsz rám mert én meg rád!
Akkor most jól kiirigykedtük magunkat.
Imádnivaló a kislányod, szerencse hogy ilyen messze lakunk egymástól mert nem kizárt hogy már ellopikáztam volna tőled.
Bár ami késik nem múlik, egyszer ha megyek anyuékhoz akkor lehet hogy megejtem. Nagyon szép kis formás, tündéri lányka, és ezek a rucik! Na szóval tényleg tök sárga vagyok mert én Milóra nem fogok tudni ilyen szépségeket ráadni.
Hát szobamizéria azon volt hogy ugye 2 szoba+1 nappalink van és az egyik a mi hálónk a másik a Ricsi szobája volt. A hálónk olyan kicsi hogy kicentizve fért be egy ágy meg egy gardrób. Oda már pajszerrel sem fér be más. A másik szobát meg a Ricsi használja de mivel "csak" hétvégén jön péntektől du-vas. estig így nyilvánvaló hogy eszem ágában sem volt fenntartani két éjszakára a legnagyobb és legmelegebb szobát. A Ricsi tisztában is volt vele hogy ez lesz a sorsa hogy hamarosan nem lesz szobája. Most mit tud csinálni, ez van, eleve az én házamról van szó.
De az apja tiszta lelki beteg volt hogy miért akarom én már két hónappal a szülés előtt berendezni és kidobálni szegény nagy lakli fia holmijait onnan. Azt hitte hogy majd az utolsó héten a hatalmas pocakommal fogok rendezkedni, hát így is több hétbe telt mire eljutottam odáig hogy készre lehetett jelenteni. Eleve nem is akartunk nagyon festeni mert nemrég volt, csak azt az egy falat amit a drágalátos kisfia az első héten tönkretett mert unalmában lekaparta a fűrészporos tapétából a fűrészporokat. Aztán ahogy minden kikerült a szobából láttam hogy tiszta koszos ujjlenyomat a fal, a számítógépnél fekete volt ahogy a lábával összerugdosta. Hát azt hittem felrobbanok amikor megláttam hogy néz ki minden mint a cigányoknál aztán pedig tényleg csak hétvégén van itt, mi lett volna ha itt lakna állandóra? Szóval az egész szobát ki kellett festeni. Majdnem az egészet én csináltam meg mert párom persze ide-oda rohangált minden fontosabb volt a gyerekszobánál. A létrás részt megcsinálta aztán a többit szinte egyedül hoztam össze, guggolva, térdelve gondolhatod, estére ki voltam mint a liba. A következő akciója az volt hogy összetörte a gyerekszekrényt, pedig már majdnem kész voltunk vele, de a hátlapok nem illeszkedtek és én sem tartottam valamit úgy ahogy kellett volna úgyhogy szanaszét törte a bútort és még meg is taposta hogy véletlenül se lehessen újra összeállítani.
Olyan idegi feszkó lehetett benne hogy a drágalátos kisfiát kirakom a szobájából hogy szerintem nem sok kellett hozzá hogy felrobbanjon és itt is hagyott magamra a romokkal és a félkésznek sem mondható szobával én meg már hívtam anyut hogy na most telt be a pohár mert ez már tényleg mindennek a teteje ahogy viselkedett, mert tetejében olyan szinten üvöltözött velem hogy még a falak is döngtek. Soha nem kiabált még velem, max. felvitte a hangját. Fogta magát és levette a bejárati ajtót és elment megcsináltatni. Az fontosabb volt mert a hülyegyereknek odatettük a számítógépet az előtérbe és már 3 éve szar az ajtó még a hó is bejött rajta eddig nem volt fontos, most bezzeg megcsináltatta hogy a lakli kölök szaros valaga nehogy megfázzon. Nagyon kibuktam rá emiatt, már nézegettem is a lakásokat anyukámék közelében hogy én nem maradok itt mert az én fiamnak nem kell ilyen apuka akinek csak a nagy számít és mi le vagyunk szarva magasról. Egyetlen dolog tartott vissza hogy imádom ezt a kurva házat és amit ezért itt kapnék csak egy másfél szobás lukat tudnék venni anyuék közelében.
Amúgy a Ricsi amikor jött köv. héten nem tudta hogy már ki van pakolva a cucca, ment be nagy slunggal a szobába és az apját látni kellett volna mint aki beszart úgy ült az ágyon hogy na most mi lesz, még a nyakát is behúzta és látszott rajta hogy megint olyan feszült hogy szétpattannak az idegei. Erre érdekes módon annyit mondott a gyerek hogy tök jó lett a szoba és hogy nagyobbnak tűnik mint amikor még az övé volt. Fogta a táskáját lehányta az előszobába és mintha mi sem történt volna bekapcsolta kint a gépet és játszott. Ennyi volt.
Most erre volt párom ennyire kibukva a gyerek meg elrendezte egy vállrándítással az egészet. Komolyan százszor nagyobb problémát csinált belőle a felnőtt ember mint a kamaszgyerek.
Azóta elvan, ez a kérdés is megoldódott. Én továbbra is cseszegetem hogy jó lenne csökkenteni a látogatásokat mert nagyon leterhel a gyerek idegileg és fizikailag is de sajnos nem lehet a szülőknél elérni a dolgot, mert azt vettem észre hogy a gyerek már szíve szerint nem jönne ennyit hisz szétúnja a fejét nálunk, csak hát az anyja is küldi meg az apja is már csütörtökön telefonál hogy na melyik busszal jössz holnap fiam.
Két óránként eszik, mindent szétpakol, folyamatosan beteg, az elmúlt hónapban is úgy elküldte ide az anyja hogy ismeretlen eredetű kiütései voltak meg tiszta takony volt. Aztán arra nem volt képes hogy a zsebkendőit kidobja szanaszét volt a lakásban, mindenhol otthagyta a bacikat én meg menekültem a saját házamban előle, meg domestosoztam utána mindent főleg a kiütéseknél. Az etetésekről meg ne is beszéljünk mert két óránként éhes, ha itt van úgy érzem egész nap csak főzök és mosogatok és pakolom az asztalt utána. Nem tudom mi lesz így velünk ha már meglesz a pici mert most is fárasztó nagy hassal mindezt csinálni és ki fogok bukni hogy ha a nagy ennyire elveszi az időmet a pici elől. Anyósomékra sem igazán számíthatok mert nem viszik el soha az unokájukat, nyáron is egyszer vitték el fél napra. Sőt meg is mondták hogy nem érdekli őket ez az egész ezt nekünk kell megoldanunk, de leginkább a két szülőnek. Jó fejek.
Na hát ennyit a panaszkodásból mára.
Amúgy Milóval minden rendben van, ma voltam vérvételen, tegnap meg ultrahangon. Már olyan nagy hogy kitölti teljesen a teret, alig lehetett valamit látni belőle. A méreteit hallva majdnem leestem az asztalról mert 3,5 kilónak mondja a doki. 30. héten még alig volt másfél kiló és előtte is mindig kevesebbnek számolták mint az átlag, hát a végére jól belehúzott.
Szóval most kicsit parázom hogy miként is fogok kitolni egy ekkora gyereket, hát még ha hízik nekem fél kilót a finishben. Most arra gyúrok hogy ne várja ki az idejét. Ma beszerzek még minden leletemet aztán utána mehetünk szülni.
Na átnézek a másik oldalra mert már nem emléxem miket kérdeztél még.