Mmzsó
Először is a félelemmel kapcsolatban, nagyon jó, hogy leírtad a betegségeddel kapcsolatos rosszullétekhez való hozzáállásodat.
Én még nem voltam szerencsére ilyen beteg, de biztos, hogy csak akkor gyógyultam volna meg, ha nem hagyom el magamat, nem keresek magamon újabbnál újabb tüneteket, hanem amennyire csak lehet, megpróbálok felülkerekedni a dolgokon és ha nem is az egész helyzetemet, de legalább egy részét megpróbálom pozitívabban látni, mint akkor
Én is időnként olyan hajmeresztő dolgokat gondolok, hogy csak na
, de aztán eszembe jut az ellentettjük, ami jó és így az agyamba fifti-fifti alapon le is rendezem a dolgot és nem agyalok rajta többet. Pl-ul itt van a lombikprogram kezdésünk, ami miatt én is érzem, hogy kezdek egyre jobban izgulni, hogy biztos, hogy elkezdjük-e most vagy sem.
Aztán avval vígasztalom, bíztatom magamat, hogy basszus, szept.-ben megmondta a prof., hogy hogyha meglesz a hisztero meg a hormon vv vizsgálat, akkor elkezdhetjük a programot. Nos, megvan a hisztero, nincs semmi, nem láttak semmit, a vv vizsgálatom eredménye először nem volt jó, aztán újat csináltattam, aminek már szerintem jónak kell lennie.
Tehát, amikor eszembe jut, hogy jaj Istenem mi lesz ha mégsem indítja el, mindig erre gondolok, hogy amit nekem meg kellett, hogy tegyek, azt meg is tettem, az általa kért vizsgálatokat megcsináltattam, tehát, így részemről nincs akadálya a kezdésnek!
Persze az ember nem tud egyfolytában csak a jóra gondolni, a rosszra is gondolnia kell meg is mondom miért!
Sokszor eszembe jut a szeptemberi klinikára menetel, amikor a 100%-os magabiztosság helyett, 1000%-ig biztos voltam abban, hogy elkezdjük a kezelést, pedig én is jól tudtam, hogy elég régen jártunk már a klinikán, de emiatt nem zavartattam magamat, csak arra voltam beállítva, hogy mennyünk és elkezdjük, pedig figyelembe kellett volna vennem, hogy nem előző hónapban, vagy azt megelőző hónapban voltunk ott, tehát lehet, hogy valami új dolgot vezettek esetleg be a vizsgálatoknál vagy kérnek még valamit.......talán
Az, hogy lejárt a lelet, hát igen az teljesen kiment a fejemből!
Szóval van, hogy én is félek dolgoktól és már mindent, azt is ami soha senkinek nem volt, azt is elképzelem aztán valahogy átkapcsolok az agyamba és a jó dolgokat próbálom nézni!