2004.08.15 15:02
Szerző: szoszi
Kicsit megkesve, de megvan:
Miután a Doktor bácsink levizsgázott és hazajött a nyaralásból is, valamint Anyu is visszajött Pestről már igazán minden készen állt. Már nagyon türelmetlen voltam, minden nap kérdezősködött valaki, nehezen viseltem. Alig vártam, hogy meglassam, megszaglasszam a kisfiamat.
Laci, aki rengeteget dolgozott és éppen a kampány közepén volt egy nap kijelentette, hogy üzletileg az volna a legjobb, ha pénteken szülnék, mert akkor hétvégén ráérne bejárni hozzánk a korházba.
Július 16, péntek:
Nálunk főztünk Anyuval, Enikőék is itt ettek, a gyerekekkel is játszottam, még bólyi túróst is csináltunk, jól elfáradtam. Ebéd után Enikő megmasszirozta fájó derekamat (akkor már vagy 2 hete fájt) és hogy felviditson megigérte, hogy a szülésig ezután minden nap megmasszirozza. 4 óra körül elment a család, én bedobtam még egy ricinus-koktélt, bár nem hittem már a hatásban és beültem a kádba, mint minden nap. Az mindig jól esett. Laci hazajött, ebédelt és 7-kor még elszaladt megnézni egy kombájnt.
TV-t néztem az ágyból és furcsán nyilallott a derekam, gondoltam felkelek, akkor elmúlik, mint máskor. Nem múlt el. Laci 9-kor jött vissza, mondtam neki, hogy érzek valamit, de ne fújjuk fel az ügyet, mert lehet, hogy vaklárma.
Elkezdtünk dinnyét falatozni, de nem tudtam megenni, mert egyre sürübben kellett felállnom és Lacit kérni, hogy dörzsölje a derekam. Lezuhanyoztam, akkor sem múlt el. Bepakoltuk a hiányzó cuccokat a táskába és felhivtam Anyut, hogy lehet bemegyünk a kórházba, de még ne szóljon Enikőnek meg Ildinek, hátha tévedek. Mérni kezdük, majdá 8 percenként jöttek.
Este 10,30-kor elindultunk, az első emeleten összefutottunk a szomszéddal, Laci dörmögött, hogy ez most őt hülyének nézi, hogy éjjel, nagy pocakos feleségével indul kirándulni. Szó, ami szó, szép nagy pakkom volt.
A kocsiban is fájtam, szegény Laci azt hitte, ha jobban nyomja a gázt kevésbé fáj. Egy piroson is áthajtott. A korházban még le sem jött az ügyeletes orvos már kaptam is a szülőszobai hálóinget, hiába tiltakoztam csak nevettek azon, hogy én azt hiszem még hazamegyek.
Az ügyeletes orvos megvizsgált, 2 cm-re voltam nyitva. Előttem felhivta az én orvosomat, beszámolt neki az állapotomról. Indultunk a szülőszobába, felhivtam Anyut, már uton volt Enikővel együtt. Persze, hogy rögtön szólt neki...
Felértünk, jött a szülésznő, bevitt a vajudoba, rámtette a CTG-t, kaptam egy antibiotikumot a fertőzés ellen. Fél óra múlva megérkezett a dokim, megvizsgált és már 4 cm-re voltam kitágulva. Ezen jól meglepődtek és burkot repesztettek. Egyáltalán nem fájt, valami meleget éreztem folyni, azt mondták kicsit zöld a viz. Doki megigérte, hogy fél óra múlva újra megnéz. Ezután hevesebbek lettek a fájások, már nem mértem, ha kicsi időm volt pisilni mentem. Szerettem volna nagydolgozni is, de nem tudtam. Szülésznő masszirozta a derekamat ha már nagyon fájt, doki pontosan fél óra múlva visszajött, megnézett és 8cm-re voltam kitágulva. Na, ettől majd hanyatt esett a szülésznő. Doki újabb fél óra múlvára igérte magát, de 20 perc múlva ott volt és közölte, hogy teljesen ki vagyok tágulva: szülünk. Szölésznő megint dobott egy hátast és azt mondta, ha nem lett volna mellettem nem hinné el, hogy nem kaptam semmit. Éjfél múlt.
Július 17, Szombat
Még egyszer elmondták hogy lélegezzek, mit fogjak ha jön a fájás. Mondtam nekem kakilni kell, örültek, szerintük az a baba. Mondtam, hogy nem, nekem határozottan kakilni kell, de erősködtek, hogy nyomjak, mert az a baba. Hát én nyomtam. Kétszer. Minden kijött amit a ricinusnak kellett volna kihoznia. Kicsit meglepődtek, aztán hozattak egy takaritóbrigádot, mert borzalmas állapotok uralkodtak a szülőszobában.
Ezután újra kezdtük a nyomást, ködön át hallottam, hogy nagyon jól halad a baba, aztán hogy már látszik a feje. Gátmetszés is volt, tényleg nem fájt, mert akkorra már úgy égett,feszitett odalent minden. Még egy nyomás és kicsusszant valami. Felemelték a valamit és én sirtam. Az örömtől. Pontosan negyed 2 volt, 2 es ¾ oraval a korhazba indulas utan voltunk. Láttam, ahogy leszivják a váladékot az orrából, elvágták a köldökzsinórt. Orditott. Odahozták nekem és rögtön elhallgatott ahogy hozzáértem. Úgy nézett rám a nagy szemeivel, hogy az örökre összekötött minket.
Elvitték megmérni, megmutatni az apukájának és megvizsgálták. 3500gr, 53cm volt és 9/10-es Apgart kapott. Es hetvegen szuletett, tehat az apja raert bejarni a korhazba hozzank.Mar neki is elso volt az uzlet!!!
Még egy nyomás és kinnt volt a placenta, Doktor bácsi nekiállt a károkat rendezni (na, ez nem piskóta volt) és mikor kész lettünk mehettem a megfigyelőbe. Laci, Anyu és Enikő már várt. Mindenki meghatott volt és nagyon boldog. Mikor a szobába levittek visszakaptam Balazst és már együtt is maradtunk végig.
Másnap kiderült, hogy Laci, nagy idegességében pénzt adott a ruhatárosnak is. Kérdésemre, hogy minek, ez volt a válasz: 'Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz, gondoltam jó, ha van egy beépitett emberünk'.
Azóta ezen röhög a család, hogy ha nem jön be a doki véletlenül, akkor a ruhatáros nénivel kellett volna szüljek.
szoszi