Szép jó reggelt!
Kicsit korán keltem, nem tudok aludni.
Csip-csip
Amit a füleddel kapcsolatban írtál, amiért műteni kellett, még nem is hallottam, de ami a fontos, hogy sikeres volt a műtét, és rendbejöttél.
Sajnálom ami anyósoddal történt, de hátha igaza van Csillának és tényleg gyógyszerrel jól kezelhető, illetve szinten tartható.
Gondolom, jóban vagy anyósoddal.
Mi sajnos nem. Férjem apukája '81-ben meghalt, és egyedül nevelte fel a lányát és páromat. Aztán jöttem én, és amikor látta, hogy kezd komolyra fordulni a kapcsolatunk, megváltozott. Előtte aranyos, kedves volt, de megijedt, hogy elveszíti egyetlen fiát, és azóta odáig fajult a dolog, hogy nem is beszélünk, az esküvőnkre sem jött el, és nem is érdeklődik felőlünk. Ennek már lassan 3 éve, nem is tudja azóta hogyan alakult a fia élete. Ez páromnál eléggé fájó pont, de azt mondja az édesanyjával előttem sem volt felhőtlen a viszonya.
Kezdetben próbáltunk mindent megtenni, hogy ne legyen így, meg egyébként is mindig ott voltunk mellette, segítettünk amiben tudtunk, de nem használt. És ami nagyon fáj, hogy kezdetben szerettük volna a családommal is összeismertetni, de nem akarta, és soha nem is kérdezett felőlük.
Úgyhogy egy idő után elegünk lett, úgy döntöttünk, ha nem lehet meggyőzni (törődéssel, szeretettel), ha neki ilyen élet kell, ám legyen. Addig minden gondlatunkat ez töltötte ki, hogy miért alakult így, kerestem magamban a hibát évekig, de muszáj volt elfogadni és élni a magunk életét. Szomorú, és azon túl, hogy mi is nehezen fogadjuk el, szüleimet is bántja a dolog. De sajnos ilyen az élet.
Bocsi, hogy kicsit hosszúra nyúlt, de jó volt kiírni magamból.
Kriszti
Akkor lassan nálatok is lehet izgulni, hogy jön-e a gólya.
Jól hangzik ez a karrierspecifikus nyelvtanfolyam is, biztos sok segítséget, ötletet fogsz kapni, és reméljük minél hamarabb összejön egy jó munkahely mindkettőtöknek.
Tök jó, mostmár lassan mindenkinél élesben mennek a dolgok, kíváncsi vagyok, ki lesz közülünk először kismami
Képzeljétek, ugye korábban írtam, hogy peteéréskor 1-3 napig barnázni szoktam. Hát ez tegnap elkezdődött, így férjemmel bevetettük magunkat.
És ugye a hőmet is mérem, ami ebben a hónapban nem ingadozott össze-vissza(nem volt idegeskedés), így a hőm is peteérést igazol.
Ebben az időszakban megpróbálunk többet együtt lenni, hátha összejön a baba.
És ami külön jó érzés, hogy a férjemmel e téren is mindent megbeszélhetek, nálunk nincs tabu téma, és nem érzi azt, hogy kényszerítve lenne, sőt mivel ő 33 éves, még tőlem is jobban nagyon szeretne már egy gyermeket.
De ne értsetek félre, nem traktálom a férjem azzal, hogy melyik nap hogy alakul a hőm, csak ha úgy érzem peteérésem van próbálom finoman a tudtára hozni.
Persze ha nem sikerül, nem keseredünk el, hisz attól függően, hogy figyelgetem magam és mérem a hőm, nem álltunk rá görcsösen erre a dologra. Majd akkor jön, amikor szeretne, csak úgy gondolom, hogy ha egy házaspár odáig jutott, hogy tervezgetik, szeretnének babát, jó ha egy nő tisztában van a szervezéteben zajló folyamatokkal. Én egyébként is roppant kíváncsi természetű vagyok, és szeretem tudni mi miért és hogyan alakul úgy ahogy, ezért gondoltam, hogy hőmérőzöm.
Aztán meglátjuk, hogy sikerül-e.
De ez az én szubjektív véleményem, elfogadom azt is, ha más nem így gondolja.
Na, reggelre ennyi, tényleg bocsi, hogy sokat írtam.
Legyen mindenkinek szép hétvégéje.
Sziasztok