Symur!
Adriennhez hasonlóan nekem is volt ilyen pasim. Lásd, nem vagy egyedül, mással is történik ilyesmi!
Életem legintenzívebb szerelme volt- viszonzatlanul. Kapcsolatunk kezdetétől tudtam (elmondta nekem), hogy nem akar komoly kapcsolatot, magyarul sosem vesz el feleségül. De amilyen szerelmes voltam, belementem, vállaltam, mert nagyon akartam őt! Én csak annyit kértem tőle, hogy szóljon, ha van más a láthatáron, szó nélkül lelépek, mert nem szeretnék másodhegedűs lenni.
Nagyon keveset voltunk együtt, de azok a napok csodálatosak voltak, máig a legszebb emlékeim közé tartoznak!
Aztán 1 év után kezdett furcsa lenni. Biztos voltam benne, hogy olyan utakon jár, amiről én nem tudok. Naná, hogy volt valakije. És naná, hogy nem épített le, hanem ketten voltunk neki.
Mi nem éltünk együtt, nem mostam, vasaltam, főztem rá, de megalázó volt, ahogy becsajozott mellettem. (Egyszer az autóban vártam egy tömbház parkolójában, hogy felugrik egy munkatársához. Egy óra múlva jött. Utóbb kiderült: a szeretőjénél volt, míg én lent vártam. Ezt az egyet sosem bocsátom meg neki, bár általában a szépre emlékezem.)
Ez úgy derült ki, hogy én később megismerkedtem ezzel a kolléganővel és összehaverkodtunk. Egyikünk sem tudta a másikról, hogy közünk van egymáshoz egy pasi révén. Mikor meglátogattam és felmentem hozzá, hát látom, hogy ki van tapétázva hálószobája pasim (ezek szerint pasink)képeivel!!!!
Ne csináltam botrányt, szép nyugodtan elmondtam a csajnak, hogy mi az ábra, mire számítson. Én már úgysem lógok bele a képbe, mert lelépek. Nem volt nehéz, mert már régebb óta elhatároztam, hogy véget vetek ennek a kapcsolatnak, pont másnap volt egy randim egy sráccal (hírdetés).
(Pár hónap múlva ők is szakítottak)
Szóval elkezdtem teljesem magamtól kiábrándulni belőle. Már többet éreztem dühöt és elégedetlenséget, mint lángoló szerelmet. Döntöttem: kerestem más partit magamnak. Naná, hogy sikerült, pedig nem is vagyok manökenalkat!
Aztán a legközelebbi találkozásunkkor, halál nyugodtan elmondtam neki, hogy csalódtam benne, tudok mindent, és viszlát, mert már van nekem is valakim. Láttátok volna a döbbenetet a képén! Akkor, de akkora elégtétel volt ez nekem! No, persze az új pasival (most a férjem
) a hátam mögött könnyű volt nagylegénykednem! Na persze személyesen nem volt jelen!
Visszanézve nagyon örülök neki, hogy nem ő lett a férjem, bár erre esély sem sok volt. De aki nem fordít rád elég időt, és csak akkor kedves veled, amíg veled van szemtől szemben, az NEM AZ IGAZI!
Nem mondom az, hogy most azonnal szakíts! Legyél vele, amíg neked jó, amíg nincs helyette másik! De járj nyitott szemmel és ha valaki vinni akar téged ebből a kapcsolatból, engedd, hadd vigyen!
Szóval használd ki a kellemes (és ritka
) együttléteket, de ne tegyél le annyit az asztalra, mint eddig.
Sok sikert!
Dove