Köszönöm a jókívánságokat! Megpróbálom leírni Petra születését.
30-án hajnal 4-kor kezdődtek a fájások 6-8 percenként, elviselhetően. 6-kor felkeltem, rendezkedtem, ebédet készítettem, de éreztem, hogy ez már a szülés lesz, nem csak jóslófájások megint. A fiammal 29 órát vajúdtam, túl korán mentünk be a kórházba. Most megfogadtam, hogy várok, és tényleg csak akkor megyek be, ha már kitartóan jönnek az 5 perces fájások. De fél 8 előtt hirtelen elkezdett folyni a magzatvíz, és a folyamat hihetetlenül felgyorsult, 2-3 percenként jöttek a fájások. Hívtam a szülésznőt és megbeszéltük, hogy mindketten elindulunk a kórházba. Elmentem lezuhanyozni, még fel bírtam menni az emeletre, hogy felöltözzek, de csak a melltartóig jutottam, onnantól rámtört a hasmenés, elkezdem vérezni és úgy éreztem, nem bírok megmoccanni. Hívtam a szülésznőt, aki felajánlotta, hogy eljön hozzánk, úgyis útba esünk a kórház felé. 8 előtt meg is érkezett, megállapította, hogy eltűnt a méhszáj. Ekkor már tolófájásaim voltak. Eléggé megijedtem, hogy mi lesz, de a szülésznő a végtelen nyugalmával sokat segített. És akkor egy óra alatt megszületett Petra. A szülésznő igyekezett védeni a gátat, amikor kint volt a fej félig, mondta, mikor nyomjak, mikor próbáljak meg nem nyomni. Jó volt megtapasztalni, hogy mire képes a testem, hogy a tolófájásoknál sokszor nyomni se kellett és jött a baba. A fiamnál ezt nem tapasztalhattam meg, mert a kitolásnál romlott a szívhang, sietni kellett, az orvos nyomta ki a hasamból Bercit, a fiamat. Szóval 9 óra 6 perckor megszületett a lányunk. A férjem, aki úgy, mint a fiam születésénél most is rosszul lett, hívta a mentősöket, akik elég hamar meg is érkeztek. A méhlepény kb. fél óra múlva született meg, miután Petra kortyolt párat a mellemből. Nem igazán volt túl lelkes a szopizásban, aztán meg jöttek is a mentősök, meg a Csernisek (ez állítólag előírás), bebugyolálták a babát hőtartó fóliába –csinosan nézett ki a kis ajándék- így már alkalmam sem volt őt szoptatni. Lezuhanyoztam és lementem a mentőhöz. Petra inkubátorban melegedett, így érkeztünk egyszerre a kórházba. Az ügyeletes orvos megvizsgált, megállapította, hogy egy belső varrat kell a méhszájra és 5 kívülre a gátra. A régi gátmetszés mentén repedtem végig, de egyáltalán nem éreztem vészesnek és utána se volt sok gondom vele. A 36 cm-es fejhez képest jól megúsztam. A varrás után a szülésznő„megszerezte” Petrát, odahozta nekem a szülőszobára, és közben megérkezett a férjem is. Az ismerkedés alatt a baba sajnos végig aludt, nem tudtam mellre tenni, de jó volt gyönyörködni benne.
A csecsemőosztályon buzdítottak cukros víz adásásra, tápszerezésre, de én csak lelkesen bólogattam, mint egy szófogadó kislány. Petra már a kórházban is ügyesen szopott. 4000 g-mal született, a kórházból 4050 g-mal jöttünk el, és ma már itthon 4260 g-ot mértünk.
Szóval a nem tervezett otthonszülés ellenére, hála Istennek happy end-del zárult a történet.
Ha bármi kérdésetek van a csecsemőosztállyal kapcsolatban, kérdezzetek bátran. (Az ágyak rettenetesen nyekeregtek, én a 3 nap alatt pár órát aludtam.)
Eszter!
Minden nap elolvasom Benedek blogját, annyira szeretem nézegetni a képeket róla, annyira gyönyörű baba. És hogy megfordult a hasáról a hátára, nem semmi!!! Sok erőt a sírós, fordított napokhoz!
Üdv. Évi
(7.napon)
. Nekem a második gyereket saját kérésemre indította az orvos útjára.
