Tücsök! Remélem, apukádról mihamarabb jó híreket tudsz írni!
Gyönyörűséges pocakod van. A srácok meg? Csak ismételgetni tudnám magam. Imádom őket.
Mágnes! Talán most majd már elkezdi kóstolgatni a gyümiket. Kicsit nógasd!
Bence meg ihaj, mekkora gyerek már! Gondolom, őt nem kell az evésre buzdítani!
Picibém! Ne légy türelmetlen! Mondom én... Esetleg nem kéne egy dokit keresned, tekintettel az endós múltadra?! Legalább egy hormonképet csináltatni? Csak tipp... vagy egy átjárhatóságit. Ki tudja, nem maradt-e valami...
( Ja, erről a türelmetlenről jut eszembe.
Múltkor beszélgettem valakivel pár szót, aki mondta, hogy egy ismerőse is mennyire akart gyereket,aztán már mondták neki, hogy ne akarja annyira, mert azért nem sikerül. Elkezdtem vigyorogni, hogy nem úgy van az. Na Kaptam is az érzést, hogy én miért tudnám ezt jobban megmagyarázni, amikor pont egy pici gyerekem van. Na gyorsan kifejtettem a könnyen oszt észt az, aki simán babás lesz, nem kell dokihoz járni, inszemezni vagy lombikozni. Ha tudná, ez milyen, nem mondaná, hogy ne akarja már annyira valaki a babát. Lett is néma csend!
)
Gyöngyim! Én is boldog névnapot kívánok, így utólag..
Te meggyógyultál? Torokfájásodból mi lett?
Lukács meggyógyult. Az étvágya is jobb lett, mint begyógyszerezve volt. Ma alig győztem a kaját lapátolni a szájába. És mondja közben, hogy mam mam...
Én is teszek pár képet. A fiókba egyedül be tud mászni. ( felemás zokniban. Az egyiket összerágta, tiszta nyál volt, gyorsan lecseréltem szárazra, a másikat meg elfelejtettem. )
Pár napig egész nap kidugott nyelvvel közlekedett.
A kádban sem bír már megülni..
Az alsó két fogacska.