Szia Virág!
Nagyon szépen köszönöm a linket, elolvastam.
Lehet, hogy félreérthető voltam, de én nem akarom elválasztani Szonját, csak szeretném egy kicsit csökkenteni a szopik számát, és arra gondoltam, erre az lenne a legjobb megoldás, ha kitalálnánk valamilyen rendszert, mert az most nincs.
Azok alapján, amit Iboly írt:
1. Azt írja, fokozatosan kell elválasztani. Tehát, ha a napi több mint hat (ma pl. megszámoltam, 8) szopizást lecsökkentjük négyre, az nagyon drasztikus-e, vagy sem?
2. Figyeljük meg, melyik szopi a legfontosabb számára: hát szerintem az alváshoz kötődő, ezért volt először az az ötletem, hogy ezeket a szopikat meghagyom, így lesz négy: reggel egy, délutáni alváskor kettő, este is egy.
3. Lehet, hogy nincs elég elfoglaltsága: a polcon látható helyen van minden játéka, gond nélkül bármelyiket elérheti, és van helye játszani. Szép, értelmes játékai vannak. Ha csak tudom, bevonom a házimunkába, de elég kevés dolog van, amibe egy 22 hónapos be lehet vonni, és nem is köti le túl sokáig. Azt akarja, hogy én játszak vele, ott legyek mellette, foglalkoztassam, szórakoztassam. Igen ám, de ha engedek ennek az igényének, akkor az azt jelenti, hogy nem főzök, nem mosok. Mostanra az ezeken kívüli házimunkák nagy részét erősen hanyagolom, már eljutottunk oda, hogy bár ezzel havonta növeljük az otp-s adósságunkat, de hetente takarítónő takarít. Többet nem passzolhatok le, nincs pénzem állandó házvezetőnőre.
Nem hiszem, hogy többet kellene foglalkoznom vele, mint amennyit most tudok.
4. Éhes, szomjas: amikor rövid időn belül újra megjelenik, hogy szopizna, akkor mindig megkérdezem, hogy kér-e vizet, almát, pufit, ilyesmit. Többnyire nem kér. Kap rendesen reggelit, tízórait, ebédet,uzsonnát, vacsorát, és soron kívül is bármikor kap enni, ha kér. Nem rendszeresen, de gyakran teszek ki almát, puffasztott kölest, rozst: ritkán fogy el étkezések között.
5. Szituációk, amik a szoptatásra emlékeztetik, és ezért javasolt kerülni őket:
-amikor hazaérkezünk valahonnan - ne menjek vele sétálni, vásárolni, stb?
-amikor valamilyen baleset éri - legyen a sarkában, nehogy koppanjon a buksija, vagy nehogy megbotoljon a kockájában?
-amikor nem vele foglalkozom - üljek mellette, szórakoztassam egész nap?
-amikor vele foglalkozom - inkább ne foglalkozzak vele, mert rövid közös játék után az eszébe jut, hogy ha már itt vagyok, akár szopizhatnánk is?
Az utolsó pontok némileg tulzóak, de ez a helyzet.
6. A "ne kínáljuk, de szoptassuk meg, ha kéri" módszert alkalmazom kb. 10 hónapos kora óta! A lányom néhány hónapos kora óta nem igazán vett vissza a szopik számából, legfeljebb már nem tart másfél óráig. Ezen kívül egyszer azt mondta egy másik ligás hölgy, hogy ha a gyerek kéri, akkor nem szabad elutasítani, akkor mindig meg kell szoptatni, inkább meg kell előzni az ilyen helyzeteket. Hát elég nehéz megelőzni, és én már nagyon unom, hogy míg egyrészről úgy gondolom, hogy egy kétévesnek ki kellene bírnia egyedül annyi időt, amíg kiteregetek, vagy amíg az ebédfőzés otthagyhatatlan fázisaival foglakozom, ezért azt hajtogatom neki, ha játszani hív, hogy "várj, kicsim, még dolgom van, még ezt meg ezt meg kell csinálnom, kicsit később megyek játszani", addig ha azért jön, hogy szopizna, akkor úgy bánok vele, mint egy kisbabával, és félrehúzom az edényt, félbehagyom a dolgom, és megszoptatom. Igyekszem ilyenor is rábeszélni, hogy várjon, de elég követelőző.
7. Hogyan hagyjak el fokozatosan mindig 1-2 szoptatást, ha egyszer nincs rendszer, nem tudom, mikor és hányszor fog szopni aznap?
Szóval csak ennnyi kérdésem van Iboly írásával kapcsoaltban, plusz az eredetiek:
Van-e valakinek ötlete, tapasztalata arról, hogyan érdemes szabályozni egy nagyobb gyerek szopizását?
Ha az alváshoz kötöm, és a napi 6-8-ból szabályszerűen csak 4 szopi lesz, az elég fokozatos-e, vagy túl sok a visszavételből? (Ez lenne a saját ötletem, amiről nem tudom igazán, hogy jó e, és ehhez várok további tapasztalatokat, tanácsokat).
Mivel egy komolyabb megrázkódtatás esetén szopival lehet a legjobban megnyugtatni, ezért ezt a lehetőséget szeretném megtartani. De ha bármilyen rendszert vezetek be, nem fogják-e azt megzavarni ezek a soron kívüli vígasztaló szopik? Érteni fogja-e mi a helyzet akkor, ha megszoptatom, amikor elvágódik a betonon, és torka szakadtából ordít, de nem szoptatom meg, ha elnézi az ajtófélfát, kicsit koppan a buksija, közli, hogy o-ó, és szopizni szeretne, közben kutyabaja?
Nekem mindeképpen jobb lenne, ha volna egy rendszer, mert akkor tudom mihez tartani magam. Nem hiszem, hogy jó neki az, többé-kevésbé ingerült hangulatban ülök le megszoptatni, mert már megint...
Neki is jobb lenne, ha tudná, hogy mikor kaphat, ha egyszer nem kaphat mindig, amikor kér...
Elnézést kérek a túl részletes fogalmazásért, így elég hosszú lett, de azt tapasztaltam, hogy a tömörség mindig a használhatóság rovására megy, vagyis végül csak totál általános, használhatatlan tanácsokat kapok.
Előre is köszi a segítséget:
Kata