nem,a héten nem megyünk-vagyis dehogyisnem,minden reggel visszük Kristófot,meg megyünk érte,akkor nézelődik...tegnapelött alig tudtam kihozni az udvarról délután...hétfőn megyünk ismét,remélhetőleg hatalmas kedvvel...
Az a legjobb a dumájában,mikor megkérem valamire,mondjuk,hogy vigye a szandiját a helyére,erre tök ártatlan pofival közli:Nem tudom,kicsi vagyok
NNa,ilyenkor elkap a röhögőgörcs. De szájaskodik,a nem csinálom,nem akarom,nem szeretném,kb. fél percenként hagyja el a száját,meg persze a szeretném,akarom...ami most új,az az akkoris,meg a csakazértis,meg ilyesmi...
Eliza,elmegyünk a boltba,ok??
Jó,de babakocsival-ő tolja a babáját-,és veszünk cutjot,ok??
Nem Eliza,nem veszünk megint cukrot.
De veszünk,akkorisgyorsanveszünk.
De nem Eliza,nem veszünk.
De igen,és kész...
na,nálunk általában ilyen párbeszédek zajlanak. Ha mondom,hogy itt én vagyok a főnök,akkor közli,hogy ő-persze,amig a Kristóf nincs itthon...
Néha olyan jókat nevetek rajta. És tudjátok,valahol úgy vagyok vele,ebben a rohadt világban legyen is csak erőszakos,hátha jobban megállja a helyét...
Most az az első,ha valamit mond,és akkor rögtön nem reagálok,akkor rámkiabál,hogy hallod,szamár!!!!NNa,ezt tuti,hogy az oviban szedte össze.
Kristóf is elevenjében van,szinte nap mint nap kapok az óvónénitől...Van egy jó kis 3-as bandájuk,hát,retteghet tőlük az óvoda.
Na,most agyonszidtam a gyerekeimet,pedig aranyosak,okosak és nagyon ügyesek is,és ha kell,tudnak ám viselkedni-valamennyire