Kiemelt témák

Jázmin, Franka Ti jól vagytok???

Bencusanyu!
Az is nagy dolog ám, ohgy ,ha tehetetlen az ember, de legalább próbálkozik..Te legalább megpróbáltál jelen lenni a bartátnődnél..

Zaha
Egy nagyon kedves, fiatal lányhoz járok, szerintem annyi idős lehet, mint én vagyok, 30, és beszélgetések vannak.
Néha kéri, hogy rajzoljak vagy gyurmázzak, de igazából azt is csak a beszélgetés közben, úgy játékként. Ő ebből megállapít valamit, de nem erről beszélünk. Rávezet bizonyos dolgokra, csendes, halk szavú.
Ő végzi a kapcsolatanalízist is, a meditációban történő beszélgetést a méhen belül, amit a Raffai Jenő és társa pszichológusok kísérleteztek ki és adtak tovább, azt mondta, hogy a 15 hét körül érdemes elkezdeni. Ma jelentkeztem be hozzá, felvette a telefont és csak annyit mondott, hogy babát vársz, mert megálmodtam egy hónappal ezelőtt és gondoltam, hogy hívni fogsz. Jó ez véletlen biztos, de eléggé beleérző személyiség.
Singer Magditól két könyvem is van, az áldatlan állapotban olyan, mintha rólam írták volna, és az utolsó sorait épp most élem át.

Szívhang..hogy jobb kedvem legyen, elmentem vásárolni, két tuti nadrágot találtam, hosszút, már a rosszabb időkre, rögtön jobban tetszettem magamnak. Kaptam egy komplett kis csomagot a pénztárnál, és abban van egy szórólap, ilyen szívhanghallgató, amit itthon is lehet, komolyan mondom holnap az lesz az első utam, tök mindegy mennyibe kerül, de legalább két orvosi ellenőrzés között tudni akarom, hogy még életben van!

Franka már nagyon régen volt!

Tudom, tiszta hülye vagyok ezzel a készülékkel, de komolyan csak annyi elég lenne, hogy él. Feltéve, ha nem az én szívhangomat hallgatom vissza....

Betti, egyáltalán nem vagy hülye! Asszem 10.000 Ft körül van...és a babának abszolút nem árt, semmilyen negatív hatása nincs. Szerintem érdemes megvenned, simán megér ennyit, ha megnyugtat. Mintha Bobokától olvatam volna, h. neki van ilyen... esetleg tőle érdeklődhetnél, ha még tartjátok a kapcsolatot.

Uh, a vonalzót nem akartam, véletlenül nem kapcsoltam ki... Bocsánat!

Szia Nóna!

Bár már lennék annyi hetes, mint ahgoy a vonalzón látszik..

Én is mellette vagyok Betti, meg fog nyugtatni..én is beszerzek egyet pár hét múlva,Gégéé a másik topikból felajánlotta, ohgy kölcsönadja, szerintem lassan én is tudnám használni..

'Tudni kell, hogy ha a kismama nem gyászolja meg a veszteséget, nem engedi el elveszitett gyermekét, az az ő lelki tartományában helyet foglal. Abban a lelki tartományban, amelyben méhében hordott gyermeke is van. Igy később az élő gyereknek kevesebb jut anyja lelkéből. A már korábban vetélt kismamának jelentősen magasabb a szorongásszintje. Ezzel pedig jó esélye van arra, hogy szorongó gyermeket hozzon a világra, aki fél a kapcsolatoktól, a helyzetektől, ezért jelentősen elhúzódik vagy egyáltalán nem megy végbe leválása szüleiről, másrészt az életében magányos, izolált, önállótlan lesz, problémamegoldási deficittel. Kevés örömet talál az életben. Messze képessége alatt teljesit. Ahol az anyának sikerült feldolgoznia a veszteséget, ott a következő baba esetében nem találkozunk extrém magas szorongási szinttel.'
Dr. Raffai Jenő pszichológus tanulmánya

Franka, ugye nincs baj?

Jázmin sem volt ma.....

Zaha, sikerült már elérned a pszichológusod?

Sziasztok.

Grácus, sajnálom, hogy most nem jött össze. Bízzunk benne, hogy minél hamarabb.

Köszi csajok, amit írtatok.

Tünci, férjem is mondta Singer Magdolnát. Annak idején megvettem Az asszonyok álmában síró babákat, nagy segítség volt. De már nem a kell, hogy beszélhessek, hanem hogy velem csináljanak valamit. Valamit. Üssenek meg, térítsenek észhez, valamit. Arra gondoltam, egy pszichiáter módszerei erősebbek, mint a pszichológuséi.

Betti, nem bírtam elérni a dokit. A Tiéd nagyon kedves lehet. Akihez én jártam nőci, ő is nagyon aranyos volt, de semmi olyat nem mondott vagy tett, amit én ne tudtam volna, vagy ne jöttem volna rá. A Tiéd pszichiáter, ugye?

Franka, írj már, hogy vagy!

Jázmin, Te is.

Nem, az enyém is pszichológus.
Igazából nekem az segített, hogy azt mondta normális vagyok, teljesen normálisak a reakcióim, ez a gyászfolyamat, ami még nem kórós. Egy év után tartanék ott, hol akkor akkor az lenne.
így, hogy szakembertől hallottam, hogy normális vagyok, elfogadtam, hogy ezek normális reakciók és onnantól kezdve könnyebb volt magam elviselni, hogy tudtam nem vagyok beteg, nem reagálom túl, ez a folyamat és egyszer vége.
Az igazi elengedést a születés csoport hozta.

Betti, ez a szívhangos kütyü jónak hangzik, legalább tényleg megnyugtatod magad, ha arra van szükséged.
Ez biztos így van, ahogy Raffai Jenő írta.
Hogy értetted, hogy ellökdösöd magadtól a párodat?

Szinti, hogy sikerült a szülinap?
Szerintem nem volt drága a torta.

Leda, Mirci egyetértünk. Geréb Ágnes, nem tudom miért, de neki szívügye ez a dolog. Lelke rajta.

Benci-Enikő, amin keresztülmentél, azért az sem lehetett könnyű.
Köszi a vigasztaló szavakat.

Tünci, fizikailag voltál szarul a hétvégén?
Nem tudsz aludni?
13 szelet rántott husi, gratulálok a fiatalembereknek!
De jó, amit leírtál, hogy hogy próbálod átvészelni a rossz perceket, legyőzni a félelmet.
Én, mikor mások társaságában rámtör, azt gondolom magamban, ha még egy percig kibírom, akkor rendben lesz.

Martina, én ezzel nem értek egyet, hogy a negatív gondolatok vonzzák a negatív dolgokat, mert akkor ennek fordítva is így kellene lennie, és mint tudjuk, ez nem így működik.

Bencusanyu, köszi. És mi lett a barátnődékkel? És vele? Írtad, hogy ráment a házassága, egészsége.

áhhoj mondta a kisvakond

nah szívhanghallgató:
http://bolthely.hu/babyshop/id/01732_AN ... PD-100S2__

http://www.expressz.hu/baba-gyerek/egye ... -16144958/

nekem az utóbbi van...Tünci, ha akarod már a héten megkapod

de csajok; a bélmozgást meg a saját szívhangodat hallani jól...a baba szívhangját nagyon kell keresgélni...

bár lehet az első jobb...


de van ilyen is:
http://babatervezok.otthona.net/shop/ma ... d23e5d99f7

ez a honlap amúgy is jó, nézelődjetek.


na és akkor jöjjön az én sztorim, Tünci ismeri; happy end a vége...

Szóval, Emma, a kislányom még a pocimban volt; már a 30. hét felé voltunk, amikor megállapították, hogy egy 2szer 3 centis petefészek cisztája van...ez uh-n úgy nézett ki akkor, hogy a hasának a fele...ez a ciszta nőtt...majdnem 5 centiig...azt mondták, ha meghaladja az öt centit kiveszik a babát, és megműttik...
és ekkor én találtam a neten egy olyat, hogy a magzatnak akkor lesz a nemi rendszereén ciszta, ha az anyuka nem olyan nemüt akar...és igen, én eleinte fiút akartam...és ugye mondták, hogy kezdjünk készülni lelkiekben hátha koraszülött lesz...ezért is magamat hibáztattam, mert annyira akartam már látni...az én hibám...az én hibám...ezt hajtogattam...anyukámnak annyit mondtam a telefonba: tudtam, hogy nem fog sikerülni, hogy boldog legyek...miért pont ez menne simán...semmi sem ment soha nekem...



szétbőgtem az agyam...aznap éjszaka óriási keményedésem volt...a baba egy nagy púpként oldalra gyűlt...szinte lehetett látni a formáját...azt hittem szülök(órákig ültünk a férjemmel a nappaliban...csak fogtuk egymás kezét)...de nem..."csak megfordult" farfekvéses lett...így utólag taalán ezzel is jelezte, hogy nem akar még kibújni...aztán a ciszta stagnált, sőt picit csökkent...hetente mentem UHra...2200as lett a méhszájam...így feküdnöm kellett...ekkor a 34. héten voltam...

Végül túlhordtam...
És megszületett...a kórházban megvizsgálták: azt mondták nincs cisztája...aztán jött, hogy hazamehetünk...a föld felett jártam...bejött a gyerekorvosnő, hogy kitöltse a zárót...a férjem az ajtóban állt a babahordóval...a dokinő szoba hozta, hogy mi is volt ez a ciszta dolog...hát elmondtam neki...erre ő, hogy azonnal vigyék a babát megint UHra...elvitték...jöttek vissza, hogy nem mehetünk haza, még bennt kell legyünk 3 napot aztán mentővel elviszik bpre, mert lehet műteni kell...mondtak mindent...(akkora baromságokat mondtak...hogy rák...vagy az ikertesója sejtjei stb...) emlékszem az érzésre...emlékszem ahogy a férjem ment a folyosón az üres babahordóval...emlékszem minden percre...
emlékszem, a mérhetetlen szomorúságra

Aztán sok-sok orvosismerős bíztatására másnap kivertem a balhét, és eljöttünk...
sok viszgálaton voltunk...többek között gyerekklinikán...műteni akarták...nem engedtem...

a ciszta most másfél centis...azóta 9 hónap telt el...jóindulatú..az én hormonjaimtól lett...


Ő él.


Annyit akarok ezzel mondani, hogy emlékszem mindenre...az érzésekre, az aggodalomra, a fájdalomra, a bizonytalanságra, a félelemre, a rettegésre, a felelősségre...

Én is félnék, ha újra terhes lennék...

Zaha: normális vagy...anya vagy...gyászolsz, de helyt kell állnod...hallgass bettire, és mesélj-beszélj a csajoknak minél többet...

Betti: az én kisbabám él, és végig aggódtam, paráztam, sírtam, a végén főleg...és vidám; barátságos, kedves.
Tudom, hogy lassan telik az idő...nagyon lassan...ólomlábakon...pfúj, utáltam én is.
De én hiszek benned! Vedd meg a szívhanghallgatót! Menj hetente akár a védőnőhöz vagy a házidokihoz, hogy hallgassanak rá...annyi tbt fizetsz, mint a ház! Akár menj a kórházba a nőgyógyászatra, bárhova, csak hallgassanak rá...tudnod kell...az meg, hogy mit gondolnak ne érdekeljen...

Tünci: az én védőnőm kedves, és itt lakik velem szemben, bármi van, hívj, felhívom, átmegyünk!!!!!

Nem tudom igazából, mit éreztek, és sosem szeretném megtudni, de emberek vagytok, jó emberek, nem érdemeltek rosszat! Tartsatok ki, és tartsatok össze.

Köszi, hogy meghallgattatok, és bocsi, ha kusza voltam...

Én nem tudom eldönteni, ez normális-e vagy sem, csak azt tudom, hogy néha nem bírom elviselni. És olykor rosszabb, mint az elején.
Pedig erősnek gondolom magam alapvetően, de ezzel nem tudok megbirkózni, néha azt hiszem, megőrültem.Tegnap azt követeltem, ezt hajtottam egész nap magamban, hogy valaki adja vissza őket, adja vissza!!! Valaki jöjjön ide, és mondja, hogy tévedés volt és adja vissza őket.
Aki nem ismer, vagy csak felületesen, akinek nem beszélek róla, azt gondolhatja, minden ok, illetve meg se gondolná, hogy mennyire nem az. Legfeljebb rosszkedvűnek, szomorúnak, keserűnek, savanyúnak látnak.
Én meg öregnek érzem magam. Itt belül.

Gégéé, köszi, hogy leírtad. Nehéz lehetett nagyon, de a vége jó lett, és ez a lényeg. El tudom képzelni az aggódásod.

Jó éjszakát, aludjatok jól.

Zaha ,egész éjjel Veled álmodtam, sokat beszélgettünk, sírtunk.

Próbálok visszamelékezni ,hogy anna kidején nekem milyen kérdést is tett fel az orvos,hogy "haladok-e a gyászmunkával", ohgy egészséges- e ,ami van.
Amikor mondtam ,hogy borzasztó sokat sírok, van ,hogy összeomlásszerűen, kiabálva(adják vissza, kérem vissza),akkor azt kérdezte ,hogy ezekután a "tisztító" sírások után megkönnyebbülök-e, egy kis időre legalább.Ha a válasz, igen, az jó..az haladás..
Ezek az elkalmak váratlanok- e, vagy jelentkeznek mondjuk minden másnap, vagy minidg hétfőn(tehát rituálé-e, vagy csak egy hullám, ami elmos időnként).Ha nem rituálé, akkor jó.
És szerinte mindig sírni kell ,ha úgy érzem, nem szabadna visszatartani, helytől függetlenül sem.
A helyzet az, hogy velem is még most is ez van.Valamelyik nap Téged olvasva sírta mel magam itt az asztalnál, tegnap aközben ,hogy álltam a tűzhely mellett..nem is számít a tevékenység, egyszerűen jön és kész..és valahányszor születésre gondolok, a halál tör előre..Érted?

Hú, nem tudom ,mit mondhatnék..talán épp amitt nem tudod kiadni ,hogy a munkád ,családod miatt tartani kell magad sokszor..én álomba sírhattam magam, nem volt egy jedt gyermek, akire tekintettel kellett lenni..
Szerintem beszélj róla sokat ezután is, minden érzésedről..jó kimondani ,hangot adni,jó hangosan mondani, hogy :KÉrem vissza Őket!

ÉN már elfogadtam ,hogy Őt nem kapom vissza, de sosem beszélek arról ,hogy reménykedem ,ohgy a Jóisten visszaengedi, ohgy ujjászülethet..ettől még nem vagyok bolond, majd megbírkozom ezzel is.De csak úgy megy, ha legalább veletek beszélek erről.

Valamiért visszaolvastam november tájékára...hú, nem volt jó, persze ,hogy elsírtam magam..olyan más volt ,epdig akkor is írtunk mindenről, de valahogy mindent beterített a gyász..majdnem egyszerrre voltnuk mind, ugynaott..bevallom jól esett olvasni Boboka, mMelcsike sorait, anna kellenére ,hogy legtöbbször szomorú dolgokról írtunk..mind akkoriban tértünk vissza dolgozni, ugyanazokkal küszködtünk..

S most mennyire máshol vagyunk, ahányan vagyunk..szomorú is ,de jó is..ment tovább ez a rohadt élet, nem állt meg, nem tudtuk megállítani..nagyon sokat változtnuk, így fel sem tűnik, csak, ha egymás mellé tsszük az oldalakat..

Valahogy továbbmegy ez a rohadt idő.

Sziasztok Jányok! megint itt vagyok én is.

Visszaolvasom az elmúlt négy napot, azután majd írok. Pénteken nem volt időm szólni, hogy elutazunk, nagy volt a rohanás.
Már nethiányom volt...

Nem tudok és nem akarok belefolyni a terhességekbe, mostanság csak arról van szó.Sajnálom, nem megy, a lelekemnek árt, zavar, lehúz, visszavesz.Drukkolok mindnekinek.Sajnálom lányok.

Franka:véégre itt vagy!!!

Sziasztok, JÁzmin, Franka!

Franka, nem baj, csak aggódtunk, mert előtte pont olyan rosszul voltál...

Jázmin, szerintem nem így van, mármint, hogy csak arról van szó, de megértem, ha így érzed, remélem azért lesz kedved írni, ha más nem Zahával és Frankával.
Megnéztem egyébként, ha minden igaz oldalanként 50 hsz után ad új lapot a rendszer..kivettem a jelentéktelen hsz-eket, amikor csak köszöntünk, vagy javítottunk, és 25 körül volt amiben nem volt szó terhességről és kb 10-15, amiben igen, de ennek 90 %-a az elvesztett babákról szólt, amiről mindig is írtunk..

Nem olyan sokára végre Ti is próbálkozok, de ,ha így érzel, talán még labilis vagy...lassan magadra is gondolj várandósként, hogy a lelked is felkészüljön..hogy ne utasítsd el a terhesség gondolatát..hátha ez is számít, hogy mihamarabb sikerüljön.

Emiatt gondolom azt ,amit már sokszor írtam korábban, hogy nem a terhesség említése az igazi baj, hanem már a megjelenése a kismamáknak...Betti le is írta annak idején..De persze lehet ,hogy tévedek, nagyon szertnék találni vmi módot, hogy mindenki jól érezze magát a topikban!!!
mondjátok, hogyan legyen?

Olyan úgysem lesz, hogy mindenkinek minden jó legyen.Eddig sem volt, ezután sem lesz.Én csak azért írtam le, mert kerestetek és amúgymeg nem szoktam füllenteni a közhangulat kedvéért.Ezt mindenki tudja, lehet, hogy sértő, amiért zavar a kismamák tudata, de ez van.Most így érzek, lehet 1 hét múlva másképp fogok.Inkább nem jövök, minthogy akaratlanul megbántsak valakit, amiért meg baromi lelkiismeretfurdalásom lesz később.
A lelkileg felkészülés folyamatos, sosem utasítottam el a terhesség gondolatát, csak most mások terhességével nem tudok azonosulni.Igen, majd én is az leszek.De még nem látom azt a kis fényt ott az alagút végén.Vannak szar periódusok, aminknek nincs konkrét oka.Ez van velem most.

Zaha:neked külön egy nagy ölelés, nem tudok okosat mondani, de lélekben nem vagy egyedül és remélem mihamarabb kimászol valahogy ebből a szarból.Sajnálom és puszillak.((()))

Jázmin, megértettem, várunk vissza!!!!

Jó reggelt vagy napot, már igencsak benne vagyunk.

Zaha
Én sokáig nem tudtam elhinni, hogy ez velem történt. Sokszor volt olyan érzésem, hogy ez csak valami rossz álom.
Az volt a legrosszabb, mikor ténylegesen felfogtam, hogy nem lesz gyermekem decemberben, én nem fogok szülni és nemhogy nem lesz, de még a próbálkozástól is 9 hónap. Azt hiszem gyülöltem az időt és továbbra is gyülölöm most is.

Jázmin
Sajnálom. Ami bennem játszódik, az a várandósággal kapcsolatos, de nem pozitív rajongás, ide hozom az összes hülye aggodalmam, hisztim és minden mást, ami kell, hogy kibírjam. Legtöbb hozzászólásomból süt a kétségbeesés, segítségkérés, hogy csak mondja valaki vagy ígérje már meg, hogy rendben lesz minden most.
Figyelni fogok rá, hogy ne tegyem a továbbiakban, elnézéseteket kérem.

Franka, merre volt a kiruccanás?

Kész, elolvastam. Sokmindenre itt szóban magamban válaszoltam, de nem győzném írni, amit gondolok, úgyhogy csak néhány dolog:

Mindenek előtt köszönöm a barom horoszkópot méltató hsz-eket! Egy hatalmas kővel kevesebb nyom mostmár. Olyan jó, hogy mindannyian hülyeségnek tartjátok! A drága helyieken kívül Sotske, Nóna, dr Nono, Gégéé, Bencusanyu. Kösz, hogy írtatok és Rátok is lehet számítani. Aktív zugolvasók titeket is szeretlek!

Otthonszülés: szerintem felelőtlenség. (Elfogadom mások más véleményét, az enyém is csak egy.) Ha másnak tetszik, tegye. Nem tiltanám meg, de ez azért kemény dió, hogy vajon van-e joga(?vagy mije) a szülőnek nem a legbiztonságosabb körülményeket választani a gyermeke számára.
Aki akarja úgyis kardoskodik majd az otthonszülés mellett, de aztán ne próbálja másra hárítani a felelősséget, ha valami nem úgy megy, ahogy elképzelte.

Ha szerencséjük van és minden jól összejön, akkor biztos szuper érzés, de ha nem akkor mégis, hogy számol el a két szülő a lelkiismeretével, hogy tudnak utána tükörbe nézni???? Ha nincs komplikáció, akkor lehet lobogtatni a nagyvilágnak, hogy látjátok, nagyanyáink is így csinálták, nekünk is sikerült. "Megy ez mint az ágyba szarás" (bocs, ezt egy nőgyógyásztól idéztem, aki szintén a szülésre mondta). És lehet tv-ben mutogatni, hogy milyen gyönyörű élmény (nem kétlem), ha családi környezetben pottyan ki a baba.

És hallottam olyat otthon szülő nőtől, hogy a gyávák kórházba vonulnak, akik nem képesek egyedül végigcsinálni... Szerintem egy anya ne a gyerekét kockáztatva legyen bátor. Soha semmilyen plusz kockázatot nem vállalhatnának szerintem. Így is van elég....
Én ezerszer inkább "szenvednék" intézményesített szülés közben kb. 3 napig a kórházban, minthogy bevállaljak ezer kockázatot és aztán életem végéig bánjam, hogy természetes akartam lenni.
Komolyan olyan borzasztó lenne az a 2-3 nap kórház?!?! Ez probléma egyeseknek, hogy fehér köpenyesek között kell feküdniük???? (Annyira irigylem az ilyenek bajait.)

Egyébként rengeteg kórházban lehet már ezer féle alternatív módon szülni, ahol az orvost is csak akkor látják ha már baj van. De ez mégiscsak kórházon belül történik és a műtő a szomszéd helyiségben van, nem pedig a szomszéd kerületben, városban. Mindannyian tudjuk, hogy pár perc is a kisbaba életét jelentheti.
Mindenki eldöntheti, hogy mi a fonotos(abb) neki: a nyugodt otthoni, gyertyák melletti vajúdás "élménye", vagy a gyerek és az anya élete, épsége, biztonsága..
Végülis mindenki úgy cseszi el (bocs) az életét, ahogy akarja, de a gyerek életével ne szórakozzanak.

Betti, én is féltelek, de nem akarok beleszólni abba, hogy mit hogy csinálj és még véletlenül sem gondolom, hogy te okozhattad a babáid halálát. Ezt senki nem hiheti. Te érzed, hogy mennyit vállalhatsz, amit a tested, lelked bír. Én nem tudom mit csinálnék a helyedben, mert az enyém kicsit más helyzet. Valószínű, hogy nem nagytakarítanék, és naponta ellenőrizném, hogy él-e.
Betti, szívhanghallgatót én is akarok majd. / Ha lesz második./ Meg házi UH-t és naponta nézem majd, hogy hol tekereg a köldökzsinór.

Tünci, meg se halld, hogy mit mondanak, akik kényeskedésről beszélnek, amikor gondolom ezek ismerősök és tudják, hogy nem véletlenül tartasz a koraszüléstől.. Megáll az ész. Hogy mernek bírálni, beszólni, ha fogalmuk sincs miről is beszélnek?!?! Annyira haragszom az ilyen "okosokra"! szóval benned ne legyen harag, átvállalom

Zaha, amit tegnap írtál, hogy a gödör aljából pislogsz, vagy már nem is.. Én dettó
alkudozás- reménytelenség-....?? és sehol a belenyugvás, újrakezdés
Singer M.-ról: írok majd privit.

Raffai-féle módszer: biztos jó, én szerettem volna ilyesmire menni, de nem volt rá keret. A könyvet viszont elolvastam és próbáltam "hasznosítani", úgy éreztem tényleg tudok a babámmal "beszélni", néha hihetetlen dolgokat tapasztaltam, nem is mertem elmondani senkinek, mert hülyének néznek.
A könyv címe LELKI KÖLDÖKZSINÓR, ez akkor nagyon tetszett. De már nem tetszik, nekünk gyilkos k.zsinórunk volt.
Már erről sem tudom mit gondoljak. Ha a kislányom élne, akkor most csupa jót mondanék biztos. De így nincs értelme.


....
jó hosszú lettem.

copy - paste:


© Singer Magdolna :

Sziasztok, na, most indul a babaelvesztést feldolgozó csoport, ez nem fog abbamaradni, mivel máris 13-an jelentkeztek. Október 7.én indul, és díjtalan. Írjatok nekem, meg hirdessétek azoknak, akik még szomorúak. Singer Magdi
magdolna@singer.hu
www.vigasztalodas.hu

Most értünk haza.
Reggel vérvételen voltunk, engem kérdeztek, nem szoktam-e rosszul lenni, mondtam én bírom, páromat viszont úgy szedték össze, egyszer csak látom, hogy fektetik fel az asztalra, pofozzák, emelik a lábát, rohannak vízért, cukorért....
Egész délelőtt rosszul volt, úgyhogy át kellett vele mennem Jugóba, egy tárgyalásra, hogyha nem tudna vezetni, ott legyek vele....
A fejem reggel óta brutál módon fáj, délután a tárgyalás alatt aludtam 3 órát, de semmivel nem jobb most sem.

Sziasztok

Betti,Tünci
Veletek álmodtam Valami zsúfolt helyen voltunk,olyan menzaszerűnek tűnt,fehér,apró csempék a falon és egy nagy,szintén fehér,téglalap asztal körül ültünk.Tünci és Betti,ti egymás mellett ültetek,én veletek szemben.Körülöttünk a sok nyüzsgő ember,de mintha észre sem vettek volna bennünket,illetve számunkra sem volt zavaró,hogy ott nyüzsögnek,de a lényeg,hogy néztünk mindannyian (mármint mi 3-an) egymásra és nyugalom volt és MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN ! És úgy örültem,hogy veletek lehetek és találkozhattam veletek.

Délelőtt nem tudtam belépni. A hiba az én gépemben van, vagy másnál is ez volt?

Nincs valami nagy forgalom ma... Főzőcskézek, de még benézek közben, hátha megjelenik valaki.

Jázi! Nehogy lelépj az ééééégáldjonmeg!!!!!!!!

Betti: Szabadka

Nem tűnök el Frankám, csak nem tudtam belefolyni a témába.De amúgy vagyok.
Hogy van a lelked?

Franka, a babanet nem volt jó, engem sem engedett bejönni, így aztán nem is nagyon próbálkoztam.

Sokat gondolok egy lányra, aki ma van megszülni a kisbabáját. Beteg a baba.
Olyan nyomott hangulatom van ma, inkább csak úgy rácsodálkoztam a világra, hogy milyen szép az idő, milyen szép nap van, mintha semmi nem történne a mai nap. Olyan állandó szépség ez. Mintha megszokta volna már a tragédiákat.

Lelkem háborog. Mi mást tenne....
Hétvégén megint volt egy kiborulásom apósék miatt szerencsére nem előttük
Azóta megint tompa zombi vagyok.
Hajnalban felébredtem és a nagy sötétségben az utolsó közös napjainkat pörgettem a fejemben. Újra és újra, órákig.
Ki kellett volna szednem magamból őt valahogy. Mondjuk ahelyett, hogy a kiságyat segítettem összeszerelni.
...................

Neked milyen volt hétvégéd? és ma??

Betti, neki(k) ma kezdődik a pokol. Mindenki másnak "az élet megy tovább", mintha semmi sem történt volna
Nagyon sajnálom szegényt.. ezt a borzalmat senki nem érdemli meg.

Mi baja a babának?

Hétvége?hú, nem is emlékszem már a hétvégére, de ottnon voltunk, szokásos dolgok:főzés, mosás, kert, kutya, pihi.
Amúgy semmi nem történik, dolgozom, teszveszezek.Mondhatnám hóót szürkék a napok.Ma visszük a kuttyomat állatorvoshoz a farkaskörme miatt.Ha senki nem lesz, megműti szerintem.Sírni fogok.

Azért tudod olyan sokszor eszembe jutsz.37 hetesen, egészségesen...ilyen borzalmas tragédiát megélni épp ésszel nem lehet...annyira megértem, hogy ilyeneken agyalsz.((()))
.

Eszembe jut, mikor jöttünk haza április 9.-én szegedről.Gyönyörű napsütés, a fák már virágban, olyan szép tavasz volt kívülről.És sosem hittem, hogy lehet ennyire gyűlölni ezt.Sokszor szembe jut.

.. nem is vagyok ép eszű már, az tuti. A családom egy része szerint "beteg" vagyok

teszveszen adsz, vagy veszel? a cipők óta volt alami jó fogás?

Adok is mostmár, de főleg veszek.Mai licitem egy 120 forintos pink mintás rövidujju póló.Hihetetlen dolgokat veszek pár száz forintokért.Néha a postaköltség többe van.
A férjem családja szerint én is megváltoztam.Azóta nem is közelednek.Nem fogják fel, hogy kellett pár hónap, hogy újra kommunikálni tudjak.Ahelyett, hogy megértettek volna, inkább ráfogták, hogy jó nagy bunkó lettem, hogy már nem "barátkozok" annyira.

Naná, hogy megváltoztál! Nekünk minden más lett, másoknak meg csak mi lettünk mások. Nem "barátkozol" eleget
Nehéz megjátszani, hogy jókedvűek vagyunk.

Após a hétvégén hallottam, amikor cinikusan azt mondja rólam: "Milyen kedves és vidám volt ma is..."

ááááááááááá

Franka, Jázmin nagyon szomorú ez az egész. Naná, hogy megváltoztatok! De nem biztos, hogy rossz irányba. Szerintem ti már tudjátok, hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni, tudjátok mi fontos és mi nem az életben. Egyenlőre a szívetekben mély gyász és miértek vannak. Csitulni fog és akkor majd rácsodálkoztok újra mindenre, ami addig bántott benneteket.

Addig is gyógyítsátok egymást, mint a kezdő csapat az elején...

Lehet nem is volt olyan rossz húzás tőlem, hogy rajtam nem látta senki a bánatot??? Nem is mondtak hülyeségeket...

Franka, honnan tudhattad volna, hogy baj van??? Nekem volt egy elég rossz élményem a 30. hét körül, ha jól emlékszem. Dolgoztam a gép előtt és szokatlanul nagy rúgkapálás után teljes mozdulatlanság. Hiába noszogattam Szávust semmi. Ekkor bevillant az agyamba Lyly esete és a szívem ezerrel verni kezdett. Könyörögtem, hogy mozduljon már meg, de semmi. Felálltam, leültem, simogattam, semmi. Aztán mire már végképp kétségbe estem és készültem a férjemet hívni végre megmoccant. Ekkor elkezdtem azon agyalni, hogy ha tényleg baj van mit tehetnék??? Főleg a 30. héten? Járt az agyam és rá kellett döbbennem, hogy semmit! Talán még akkor sem, ha a kórházban vagyok. Akkor sem, ha már elég érett a baba hozzá, hogy megszülethessen. Mire orvoshoz kerülnék, mire elhinnék, hogy igazam van már rég esélytelen minden...

Sajnos abba is bele kell törődni, hogy pár hónap után már "terhes" a környezetnek ez a mély gyász. Mindenkinél ez tapasztalható. A két oldal soha nem tud közös nevezőre jutni. Lassan majd ehhez is tudtok alkalmazkodni. Lassan...

Lányok! Én is a zugolvasók táborába tartozom??? Csak az identitás tudatom végett...

Geréb Ágnes téma.
A szülésnél két ember van jelen az anya és a kisbaba. Én azt gondolom mindekinek csak a saját életéről van joga dönteni a másikéról nincs. Aki tehát ráerölteti az akaratát egy másik személyre és ezzel tudatában van, hogy mit tehet és még meg is teszi az bűncselekményt követ el.
Én e szerint ítélem meg a dolgokat.
Mirci

Hettuli:nem vagy zugolvasó, csak olvasó, max nem mindig írsz.
Vajon hány ember olvas minket, aki még sosem írt egy sort sem?Szerintem nagyon sok.És olyan "jó" lenne, ha lennénk többen, akik itt beszélgethetnénk.Pár emberes lett ez a fórum.Ami néha jó, néha meg eléggé nem.

Ma boltból hazafelé találkoztam egy régi, de kedves ismerősömmel..hallotta, hogy mi van most, gratulált, majd minden átmenet nélkül nekiállt sorolni az unalomig ismert és gyűlölt okosságokat..hogy azért halt meg Viola, mert bevonzottam a bajt..úgyhogy ne mondjam már ,hogy most mennyire félek, ha félek ,tutti, ohgy meghal ez a baba is..mert csak azzal történik ilyen,aki negatív..meg szülés közben is azzal, aki negatív..mert a gondolatok ereje, stb..és különben gondoljak úgy Violára, hogy azért kellett meghalnia, hogy ez a baba megszülethessen..mert valljam már be, hogy most nem akarnék még egyet, ha lenne egy egyévesem..meg úgysem volt még kifejlődve, Ő tudja, látott egy filmet a spektrumon, látta, megmondták..jobb is...ki akarna beteg gyereket..mért apasztottam el a tejet, milyen jó lett volna olyan babának ,akinek az anyjának nincs.
Van kérdés, hát az sincs.köszönöm, jól vagyok, szuper az életem.éljen, hurrá.

ma megint volt egy cikk a nők lapjában ,minden baba a 24.héten született, mind él.Viola a 26. héten, mért nem él????
Sírtam egész délután, sírok most is.De kit érdekel már, én már nem sírhatok, én már boldog vagyok, vagy mifene..ki kiváncsi ezután a bánatomra, már elveszik azt is..már nincs jogom, én már csak szépen fogjam be.

Moziban voltam, végre megnéztem a Brigantikat.
Igazi Tarantino film, végig megvan az érdeklődésed.

Kicsit eltereltem a gondolataim, meg vettem egy könyvet is, most éjjel azt olvasom majd.
Nem tudok aludni, éjjel fent vagyok 5-6 alkalommal, hülye dolgokat álmodok és lassan ott tartok, hogy régen imádtam az ágyunkat, kényelmes, alvós, szerettem az éjjeleket, mostanra már félek, ha aludni kell menni.

Franka, nem írhatok sajnos a lányról és a babáról, nincs meg a felhatalmazásom rá, hogy részleteket mondjak, csak azt akartam mondani, hogy a mi tragédiáinknak is van folytatása, lehet minden nap. Az igazságtalanság érzése fogott el ma, ahogy rá gondoltam.

Tünci nem, nem igaz! Egyáltalán nem kell befognod!
sőt!!!
Mondd ki a félelmeidet! Jobb kint mint bent.. (talán erre is mondhatjuk )

én is tutira ugyanilyen bőgős lennék akkor is ha már útban lenne a második...
Pofán vágtam volna ezt a majmot, aki ilyeneket mondott neked!! Már sokkal kevesebbtől is kiakadok Nekem nem megy a "legyints a hülyékre, nem tudják mit beszélnek"
Baromi bosszantóak. Miért nem tudják befogni?!
Hogy jön ahhoz, hogy megmondja, Te hogyan gondolj Violára?!?

Hettuli, jó, hogy jöttél! Te nem vagy zugolvasó

Betti, miket olvasol?

Nekem hetente 3-4 könyv az adagom mostanában. Szeretek belemenekülni bármibe, ami nem az én életem.

Franak és tudod mi a hihetetlen??hogy álltam ott ,mint egy hülye és megpróbáltam elmagyarázni , hogy hogy néz ki egy 26 hetes baba, hogy mi az a léghólyagocska a tüdőben ,hogy az mért nem nyílik, vagy marad nyitva,hogy mi az a surfactant,hogy az idegrendszeri károsodást általában hogyan lehet javítani mozgásterápiával..és aztán nem rá voltam mérges, hanem magamra, hogy megint mi a fenénért nem tudom megvédeni Őt az ilyen hülyeségektől??Olyan nagy gyakorlatom van már benne pedig..egyáltalán mért kell bármit mondaniuk???
Ha véletlenül szándékozom jól érezni magam, csak egyetlen percre, egyetlen percre eltolnám a fejemben egy elérhetetlen helyre a Violával történteket, akkor biztos, hogy valaki belénkrúg..
Se boldog, se kiegyensúlyozott nem vagyok, mert ebben se segítenek, csak elvárások vannak, amiket nem tudok teljesíteni..erős vagyok a férjemnek, erős vagyok a környezetemnek, de mért nem értik, hogy minden percem rettegés,hogy már felveszek egy védekező állást, hogy hogyan fogom túlélni, ha megint...pedig nem is akarom túlélni ,ha megint..hiányzik az igazán nagy sírás ,mert nem lehet már, mert nincs helye már..esténként sírdogálok egyedül, ha a férjem nem látja..ez van, én igyekszem, de van ,hogy nem megy.