szia!
köszi
nekem abszolút pozitív élmény volt az egész, leszámítva egy -nekem- borzasztó(nak tűnő) szülést... de erről sem tehetett senki, sőt, én úgy érzem, hogy mindent megtettek, amit tudtak.
végig veszélyeztetett terhes voltam a pozitív teszttől kezdve (kapásból 1 hét kórház méhenkívüli gyanújával). de nem volt semmi extra, 12. héttől félidőig még kismamatornára is jártam (bent van a kórházban, beutalóköteles, ingyenes)
4 hetet feküdtem bent toxémiával, de igazából nem volt vasszigor, hétvégékre hazaengedtek szinte mindenkit. szerencsére pár nap után a nőgyógyászaton feküdtem, ami azért jobb volt, mint a szülészet, lévén, ott volt a doki, akihez gondozásra jártam.
fogadott orvosom nem volt, így amikor megszületett a határozat (egyik este elszállt a vérnyomásom), hogy szülni fogok, mindenki az orvosom lett, aki arra járt. dokim indított... más repesztett burkot, megint más volt ott s kitolásig... és megint más császározott. de ennek egyáltalán nem éreztem hátrányát. sőt! mindenki aranyos, türelmes volt... még akkor is, amikor már én ordítottam a dokinak, hogy most már vigyenek és vágjanak
ahogy láttam, a babáknak nem adnak tápit, hacsak nem muszáj. a lefejt tejet megkapják, még ha csak 10 mili is... de én pl kértem, hogy had ne sírjon, ne éhezzen
és a bekevert tápszert is simán kezembe nyomták, hogy nyugodtan etessem meg.
volt, aki kérte, hogy ne kapjon cumisüveget a babája, ott hagyták, megmutatták, hogy tudja pohárból itatni...
segítettek szoptatni is... megértőek voltak, ha pihenni akartunk (baba-mama szobában voltam)... rendesek voltak, na!
én nem tudok rosszat... talán az egyetlen, hogy a szülészeten némileg többet kellene a mosdókat/vécéket takarítani... de én remélem, hogy majdan egy tesóbaba már az új épületben fog születni...