Sziasztok!
Jó sok minden történt veletek, én picit eltűntem, mert apával egymásra szántuk a hétvégét, hétközben olyan kevés idő jut
Érdekes, bár elég lobbanékony a természetem, azon soha nem stresszelek, hogy meddig dolgozik, mert tudom, hogy értünk, meg a jövőnkért csinálja, úgyhogy türelemmel várom haza.
Monogramok tekintében mi is jók leszünk. Bence: FB (én a felügyelő-bizottságra, párom a Fővárosi Bíróságra asszociált
), Hanna Barbara pedig FHB.
Ma kényszerpihin voltam, mert két napja esténkét bekeményedett a pocim, és jobb oldalon sugárzó fájdalalom is volt, de olyan, hogy se kiegyenesedni, se egyedül lefeküdni nem tudtam, mert a hasizmom addig se tartotta a súlyomat, amíg végigdőltem volna az ágyon
Apa mozgatott, mint valami zsákot. Napközben is nyilalgatott tisztességesen. Kis hipochonderként felhívtam a védőnőt, a dokim asszisztensét, meg beugrottam a sebésztetre, nehogy vakbél legyen. Azt mondták, akut gyulladás nincs, de valóban nem százas a dolog ott a vakbelem helyén, úgyhogy drukkoljak, hogy ez méhszalag legyen, mert ha nem javul, akkor befektetének kivizsgálni. Na neee. Majd csütörtökön megkérem Hajdú doktornőt, hogy a bébi után alaposan nézegesse át a többi dolgot is.
Manómozgás: olyan furi a dolog. Kb. négy napja, néha minha rúgna. Semmi pici buborékolás, meg bugyborékolás, hanem egy rázkódás. De csak egy. Utána próbálok figyelni, persze semmi, csak a nagy nyugi.
Ronci, remélem a gyógyulás útjára léptél!
Kattkat: Üdv a klubban